Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-10-02 / 40. szám

tiszteletünk és liturgiánk rendetlen sokféleségét, mely jelen alakjában épen nem képes egyházi egységünket és együvé tartozásunkat bizonyítani a világ előtt. A modern világ szórakoztató helyeinek ragyogása mellett az Úr házának látogatását nem bírjuk sem tisztaság és rend, sem szellemi élvezet által eléggé vonzóvá tenni. Énekeink szép tartalmának és dallamának hatását kisebb gyülekezeteinkben megrontja az éneklés és orgonálás gyarlósága. Gyönyörű régi énekeinknek nagy része elkallódott; sőt jeles egyházi zenészeink által nagy gonddal és tudással szerkesztett énekvezérkönyveink (partitúráink) nagy részét is a feledés fátyola lepli. Azt gondolom, elérkezett az ideje annak is, hogy egyházi dallamainknak szétszórt kincseit összegyűjtsük és híveink rendelkezésére bocsássuk. Hogy egyházi irodalmunk nem áll a mai kor szinvonalán és hogy egyházias gondolkozású népünk nincs kellően ellátva sem népies iratokkal, sem tudományos művekkel, azt egyszerűen csak érintem, még pedig nem csekély lelki fájdalommal. Mert ez azt bizonyítja, hogy a jelenkor nemzedéke megfeledkezett azon dicső történelmi tényről, hogy a mult században protestáns evangeliumi szellemű írók adtak irányt a hazai irodalomnak és művelődésnek is; megfeledkezett, hogy a tudomány, az irodalom és a sajtó még nagyobb hatalom, mint volt, melyet magunktól könnyelműen eldobni, egyházi érdekeinknek veszélyeztetése nélkül nem szabad! A mi egyházunk küzdő egyház még ma is. Küzdelmeiben leghatásosabb szellemi fegyvere lenne most is a sajtó. íme, mélyen tisztelt egyházkerületi közgyűlés, csak nagyjából, csak némi figyelem gerjesztésül érintem azokat a fontos kérdéseket, melyek nézetem szerint érdemesek arra, hogy komolyan gondolkodjunk felettük és meggondolás után czéltudatos munkára határozzuk el magunkat, a míg nem késő! Lám, más hatalmas országokban s köztük a reformáczió hazájában is, nagy munka folyik nemcsak az egyházi intézmények reformálásában, hanem a szocziális kérdések gyakorlati megfejtése körül is. A németek e téren is követik Luthert, a ki nemcsak a szentirással, nemcsak dogmatikai kérdésekkel foglalkozott, hanem a német nemességhez intézett szózatában azt is részletesen fejtegette, miként kell a polgári kormányzatot evangeliumi alapon felépíteni. Az angol írók ma is erős meggyőződéssel hirdetik, hogy „a polgári szabadság — végső elemeiben — a reformáczió gyümölcse." Es az amerikai demokráczia nagyszerű írója, Torqueville, nem kételkedett kijelenteni, hogy az Egyesült-Államok szabadsága az evangéliumnak köszönhető. S ez nemcsak Angliában és Amerikában igaz, hanem igaz Magyarországban, sőt minden keresztyén államban is. Ott van Francziaország, melyben a protestánsok tiszteletreméltó tevékenységet fejtenek ki a társadalmi bűn ós nyomor kiirtására. Ott van Németország, melyben Luthernek említett felfogását még a r. katholikusok is osztják, — míg a protestánsok kongresszusai nemcsak elméletileg tárgyalják a szocziális kérdéseket, hanem kezükbe veszik a gyakorlati munkát is, azon meggyőződésből indulván ki, mely szerint a keresztyénségnek feladata, hogy áthassa a társadalmi életet és annak összes intézményeit. De ne menjünk idegen országokba jó példák után. Itt vannak saját hazánkban a r. katholikus testvérek kongresszusai. Nincs a társadalmi életnek az a köre, a melyre figyelmüket és tevékenységüket ki ne terjesztették volna, és különösen megfigyelendő az, hogy a reformáczió fegyvereit használva, különös gondot fordítanak az ifjúság vallás-erkölcsi nevelésére. Én azon véleményben vagyok, hogy nekünk protestánsoknak nem szabad tovább vesztegelnünk. Nekünk is az egyházi és társadalmi tevékenység terére kell lépnünk. Látjuk a bajt és a nyomorúságot mindenfelé. A bűnöknek mindazon nemei, melyek a megváltás előtt pusztították az emberiséget, mutatkoznak ma is a társadalomban. Krisztusnak szocziális és vallási elvei mentették meg az akkori társadalmat. Ez a világtörténelmi nagy tény megszabja és megkönnyíti a mi tevékenységünknek irányát is; csak arra kell ügyelnünk, liogy ne tévesszük össze ez eszméket azokkal az emberekkel, a kik a jóhiszemű népet félrevezetik és kizsákmányolják. Gondoljuk meg, hogy érzelmeket és gondolatokat nem lehet erőszakos fegyverekkel elnyomni, mások meggyőződését nem lehet gyűlölettel megváltoztatni; sőt ellenkezőleg, az emberi természetben van, hogy mennél nagyobb gyűlölettel találkozik, annál nyakasabban, annál keményebben ragaszkodik saját meggyőződéséhez. Ezért a mai szocziálizmus kinövéseit nem kicsinyléssel, megvetéssel, hanem egyedül csak jóakaró felvilágosítással, szeretettel, személyes érintkezéssel, czéltudatos és buzgó működéssel'lehet ellensúlyozni és helyes mederbe terelni. Erőszak és gyűlölet, eretnek-égetés és üldözés nem evangelikus térítési eszközök. Mi ismerjük ezeket az eszközöket, de elveink terjesztésénél használni nem fogjuk soha. De mert tudjuk, hogy a mi társadalmi és politikai betegségeink legnagyobb része, az anyagi érdekek túlságos dédelgetése, a vallási közöny terjedése, a jellemek meggyengülése, az erős meggyőződések ritkulása, a gyengék és szegények jogainak eltiprása, más népek ós nemzetek önbálványozó megvetése stb. mind egyetlen főrészből: a vallás-erkölcsi elvek elgyöngüléséből erednek, ezért ezeknek az erkölcsi erősítésére kell fordítanunk egész erőnket. Ez azonbon komoly munka és odaadó fáradság nélkül nem sikerülhet. Midőn tehát én ezen nagy és komoly munkára kérem fel a kerületi közgyűlés tagjainak becses figyelmét és arra kérném, hogy a fentemlített reformok előkészítésére külön bizottságokat méltóztassék kiküldeni, — a mai ülést megnyitottnak nyilvánítom. MISSZIÓÜGY. A protestáns belmisszió-egyesület közgyűlése. Hosszas érlelés után, az újvidéki ág. ev. templomban folyó hó 15-én d. u. 4 órakor tartotta végleges szervezkedő gyűlését ez országos belmisszió-egyesület. A templomot nagyobbára a helybeli érdeklődők töltötték meg. Á Prot. írod. Társaság tagjai köziil is többen vettek részt, köztük két református főgondnok : Darányi Ignácz és Hegedűs Sándor. A XLII. zsoltár első versének eléneklése után Petri Károly ujsoóvei ág. ev. alesperes kérte Isten áldását tanácskozásunkra. Utána Szilassy Aladár elnök ismertette megnyitó beszédében az egyesület megalakulását,