Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-10-02 / 40. szám

czélját és szükségességét. Meggyőző erővel világított reá az egyháztársadalmi keresztyén munkásság nagy feladataira. Majd pedig Gergely Antal mezőtúri ref. lelkészt kérte fel a meghívón jelzett előadásának megtartására. Az élő beszéd teljes hatalmával mozgatta meg a lelkeket ez az előadás. Szépségével megragadott, igazságával pedig fogva tartott mindeneket. Induljunk el a szervezkedésre ós munkára! Végezzük mindegyiket szeretettel! Az egyházak által telekkönyvelt fundusokat : a lelkeket műveljük ós vessük be égi magvakkal. E mély hatást keltett előadás után megtörtént a végleges szervezkedés. Elnök lett: Szilassy Aladár közig, .biró. Titkár: Sörös Béla. Pénztáros: Hamar István. Utazó titkár : Gergely Antal. Az ideiglenes választmány véglegesen megválasztatott. Uj tagjai lettek: WeberSamu szepes-bélai ág. ev. esperes, Famler Adolf torzsai ág. ev. lelkész, Tóth József marosvásárhelyi ref. lelkész és dr. Misley Sándorné Veszprémből. Az előterjesztések során négy indítványt fogadott el a közgyűlés. 1. Legelőször kimondotta azt, hogy mindenekelőtt az idő által kipróbált és jónak bizonyidt belmissziói intézményeket veszi pártfogás alá és ezek mindegyikénél különös tekintettel lesz a helyi követelményekre. Ezzel sokaknak aggodalmát oszlatta el, mert épen az a tartózkodás, a mely mindig idegenszerűségtől félt, volt hazánkban a legnagyobb akadálya az egyháztársadalmi keresztyén munka megkedvelésének. 2. Elhatározta a közgyűlés, hogy a protestáns egyházak összeülendő zsinataihoz kérelmet nyújt be a belmissziói intézmények törvényszerű támogatása végett és e kérvény benyújtásával az elnökséget bízta meg. Azok, a kik a szektáskodás vádját hangoztatták a belmissziói törekvések ellen, megnyugvást találhatnak e határozatban, a mely világos jele annak, hogy az evangeliumi magyar protestáns belmisszió-egyesület nemcsak hogy az egyházi hatóságokkal akar egyértelműleg munkálkodni, hanem a felvett munka szükségességének tudatában ügyének védelmét és támogatását épen az egyházi törvényhozásnál keresi. 3. Kimondotta a közgyűlés, hogy az ország mindkét felekezetű evangelikus egyházainak összes presbitériumait egy beadvánnyal megkeresi és felkéri, hogy a belmiszsziói egyesületet tagok gyűjtésével és feladatának ismertetésével támogassák. Ennek keresztülvitelével az egész ország területéről tájékozást nyer az egyesület arról, hogy hol vannak ügyének barátai, hol kívánják munkáját igénybe venni ? Arról is gondoskodott a közgyűlés, hogy a magyarországi evangeliumi hitélet iránt érdeklődést keltsen és ennek nevezetesebb megnyilatkozásait közismertté tegye. 4. Kimondotta a közgyűlés, hogy a valláserkölcsi élet megnyilatkozásának magyarországi nevezetesebb és megragadóbb példáit apró történetek alakjában összegyűjteti és ennek kiadását elhatározza. A határozatok keresztülvitele időhöz nem köttetett. Előbb taggyűjtés által kell az egyesület anyagi eszközeit megteremteni arra, hogy munkáját szélesebb körben folytathassa. E czélból a buzgó lelkek tömörülését, a komoly keresztyén törekvések egyesülését teljes bizalommal várjuk. Legyen elég itt csak az újvidéki előadás ama kérdését idézni: „Melyik gazda cLZ^ RJ ki megelégszik azzal, hogy fundusát a telekkönyvben a nevére jegyzik, Ő peclig azt mivel sem munkálja?" Egyházaink és egyesületeink előtt nagy feladatok állanak az elhagyottak megkeresése és lelki gondozása körül. Egyik helyen az eszközök hiányzanak, máshol a munkások. Országos egyesületünk mindegyiket számbavenni készül és a kölcsönös segítséggel egyetemes erősödést kiván előmozdítani. Az egyesület czélja az evangelium terjesztése és az evangeliumi élet fejlesztése egyháztársadalmi úton. Az egyesület czéljainak megvalósítására szolgálnak: a) a Szentírás olvasása és terjesztése; b) evangeliumi szellemű lapok és könyvek terjesztése, esetleg kiadása; c) felolvasások és vallásos összejövetelek tartása és ilyenek kezdeményezése; d) vasárnapi, bibliai iskolák szervezése ; e) ifjúsági egyesületek, nőegyesületek, mértékletességi és általában az egyesületnek a 3. §-ban megjelölt czélját előmozdító egyesületek ós körök alkotása. Az egyesület tagjává lehet mindenki, a ki hisz Jézus Krisztusban, mint Isten egyszülött fiában és Megváltóban, és ki az Idvezítő követésére komolyan törekszik. A tagsági jelentkezések Sörös Béla egyesületi titkár czímére küldendők: Budapest, VIII., Népszinház-utcza 59 szám alá. Tagsági díjak: örökös tag 300, alapító 100, pártoló 20, rendes tag 4, segítő tag 2 koronát fizet évenként. A tagsági kötelezettség 3 évre terjed. Egyesítsen bennünket a szent czél: Krisztus ügye, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk az alkalmatos időben való segítségre (Zsid. IV. 16 ) Titkár. NEKROLOG. Baráth Ferencz emlékezete. A mily kevéssé méltányolták életében: halála után is meglehetősen hallgat róla a krónika. Pedig megérdemelné e kiváló férfiú, hogy foglalkozzanak vele, és legalább azok, a kik közelről ismerték és becsülték, bemutatnák egyéniségét azoknak a sokaknak, a kik nem tudják, ki volt. Baráth Ferencz az igazi mély tehetségek közé tartozott. Ritka ész és ritka jellem párosult ebben a férfiúban, ki a világtól elzárkózott, s úgy élt, mint egy remete, zord egyedülvalóságban. Nem óhajtott érvényesülni, kerülte a feltűnést és a szereplést; boldog volt, ha kötelességének megfelelt. Hírnév, dicsőség, nagy állás, kitüntetés: nem képezte vágyakozása tárgyát; csak egyszerű tanár akart maradni és az irodalom művészi tollának igénytelen, de nemes forgatója. Az ifjúságot tanítani és az irodalmat szolgálni, s előbbit az irodalom szeretetére és ápolására nevelni: volt élete egyedüli czélja. Az emberi hiúság csirái számára lehetetlenné tette lelkében a talajt jelleme, mely a vallásosságban nevelődve, vassá szilárdult a férfias egyszerűség és kötelességtudás emberében. Tősgyökeres magyar szellem volt; a kálvinista magyar fajtának tipikus képviselője. Eredeti és mély tehetség, sokat tanult fő, finom és érzékeny lelkület, forrongó és érző kebel. A költészet és irodalom szeretete lángolt egész valójában. Hiszen a gyermek-ifjú Arany Jánosnak volt a tanítványa Nagy-Kőrösön, később pedig a debreczeni kollégiumba került, mely akkor — az irodalmilag képzett fiatal tehetségek egész rajának melegágya — nem egy valódi nagyságnak elismert, országos hírnévre szert tett költő-diákot vallott a maga büszkeségének. Ilyen nevelés alatt és környezetben nem