Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-18 / 38. szám

13-szor. A kántor éneklette a LXXX-ik soltár 6-ik versét. 14-szer. Ugy fogtak aztán a communióhoz. A rövid Agendát mondta és a kenyeret osztotta a patai pred., id. Gózon István. A poharat Tormási János. 15-ször. Éneklette a kántor a communio után a LXV-ik soltár 3-ik versét. 16-szor. Azután tiszt. Szélessy Pál körösi pred. esküttetett két pár özvegy embereket. 17-szer. A kántor éneklett és concludált a 341-ik dicsérettel: „Téged Ur Isten mi keresztyének" stb. 18-szor. Mig a nép kitakarodott, az oskolabeli chorus éneklette a 266-ik dicséretet : „Mondjatok dicséretet, keresztyének stb". (Egyházkerületi jegyzőkönyv. II. kötet. 635—642. lap). (Vége.) Földváry László, váczhartyáni ref. lelkész. BELFÖLD. A vértesaljai egyházmegye egyházi értekezlete s közgyűlése. Idei egyházmegyei értekezletünket s évi közgyűlésünket ezúttal nem a szokott helyen, Kápolnás-Nyéken tartottuk meg, hanem az azzal szomszédos Baracskár., melynek érdemes lelkipásztora, egyházmegyénk s kerületünk buzgó tanácsbirája: Báthory Dániel úr ebben az esztendőben töltvén be rendes lelkészségének 40-ik, illetve baracskai lelkipásztorkodásának 35-ik évét, ezen alkalomból hívei és megtisztelői jubileumi ünnepséget rendeztek számára, meghiván egyházmegyénket is, hogy ez évi közgyűlését a baracskai egyház kebelében tartsa meg. Ertekezletünk a közgyűlést megelőző napon, aug. 30-án, a délelőtti órákban folyt le, s nem lankadó érdeklődés mellett teljes három órán keresztül tartott. Közéneklés nyitotta meg, mely után Barsi Zoltán sukorói lelkésztársunk mondott buzgó imát. Az elnöki székben Konez Imre esperesünk ült, ki magas kora s sokféle elfoglaltsága daczára egyházi értekezleteink ügyét is a szivén hordja s örömest tesz, dolgozik érte, a menynyiben ezúttal is egy munkálatot készített s terjesztett be az értekezletre, az általa s mindnyájunk által hőn óhajtott Kalvineum felállítása tárgyában. Elnöktársa, Vásárhelyi Géza, egyházmegyénk legidősebb világi tanácsbirája volt, a mint hogy gróf Dégenfeld Lajos egyházmegyei gondnok úr távolléte miatt ugyancsak ő töltötte be a másnapi közgyűlés alkalmával is a társelnöki tisztet. Lévay Lajos titkári jelentéséből örömmel értesült az értekezlet, hogy a három fiók-kör mindegyike tartott ez évben is összejövetelt, még pedig a Bicske-vidéki kör két alkalommal is. Eszmecseréjök tárgyául ugyanazon kérdések szolgáltak, mik az együttes értekezlet napirendjét is képezték. Első helyen Forgács Endre, sárbogárdi lelkésztársunk a próba-énekeskönyvröl tartott előadást, ismertetvén annak folyamán a Farkas Sándor töki lelkésztársunknak az énekeskönyv zenei odalára vonatkozó dolgozatát is. Másodsorban Lévay Lajos az „Egységes liturgiá*-ról szólt, ugyancsak szabad előadásban. Mind a két értekezés beható vitát vont maga után; melyről röviden csak annyit, hogy igen tekintélyes kar társaink teljesen elítélőleg nyilatkoztak az uj énekeskönyvről s határozottan ellene voltak minden reformnak az énekügy terén; legfeljebb függelékkép akarnák bevenni a sikerültebb uj énekeket mostani zsoltáros könyvünkbe. A vita további folyamán azonban az ellentétes nézetek lassankint közelebb simultak egymáshoz s majdnem egyhangúlag fogadtatott el aztán a Székesfehérváron tartott köri értekezlet megállapodása; a melyről azonban, valamint az értekezlet többi határozatáról majd alább, a közgyűlésről szóló tudósításom kapcsán fogok beszámolni. Az érdekes és változatos tárgysorozatú értekezletünket Gulyás Kornél zámolyi lelkésztársunk áhítatos imádsága zárta be. A jubiláris ünnepséggel egybekötött közgyűlésünk másnap, augusztus 31-én, délelőtt 10-edfél órakor kezdődött. Ennek érdekességét és fényét kiválóan emelte az a körülmény, hogy egyházkerületünk újonnan választott püspöke: főtiszt. Baksay Sándor ur is megígérte részvételét és igéretét be is váltotta, még az előző nap délutánján megérkezvén Sárközy Aurél komáromi főispán, egyházmegyei s kerületi tanácsbiró ur pettendi kastélyába, hol ugy ő, mint a közgyűlési tagok nagy része a legszívélyesebb fogadtatásban részesült. A baracskai tágas és szép templomot nagy és előkelő gyülekezet töltötte be;

midőn fölzendült az ajkakon a Jövel szentlélek Űr Isten . . ., majd azután esperesünk buzgó imája. Vásárhelyi Géza, világi elnök úr, jelezve az összejövetel czélját, szives örömmel üdvözli az egész gyülekezetet s hódoló tisztelettel köszönti püspök ur őméltóságát, ki örömünnepünket s közgyűlésünket jelenlétével megtisztelte. Az alakulás formaságai után esperes ur röviden elmondva, hogy miért nem a szokott helyen tartjuk ezidei közgyűlésünket s felsorolva azokat a buzgó és áldozatkész férfiakat, kiket a lefolyt század alatt a baracskai egyház adott anyaszentegyházunknak (a Sziitscsalád, Roboz Károly, Dienes Ferencz stb.), örömteljes szívvel üdvözli az egyház jelenlegi jubiláns lelkészét, Báthory Dániel urat, mint az előtte élt jelesek méltó utódát. Ezzel átadta a szót L/évay Lajos egyházmegyei főjegyzőnek, ki hosszabb beszédben méltatta az ünnepelt férfiú érdemeit, miket ő mint egyházmegyénknek 32 éven át tanácsbirája, tanügyi bizottságának s tanító-egyesületének rég idő óta elnöke s számos bizottságnak tagja, továbbá mint kerületi tanácsbiró ós tanügyi előadó szerzett. Megérdemli tehát a hálás elismerés koszorúját a jubiláns, mint a ki mindenkor lelkiismeretes hűséggel, erős meggyőződéssel, bátor kitartással, szilárd hithűséggel s szigorú pontossággal párosult odaadással töltötte be a számára Istentől kimutatott helyet. Majd Marton László nyéki tanító: a vértesaljai tanító egyesület, Hollósy Ernő főgondnok: a baracskai egyház nevében köszönté az ünnepelt férfiút. Forgács Endre sárbogárdi lelkész s ismert nevű író pedig nagy hatást keltett alkalmi költeményét szavalta el, melyből a következő néhány versszakot közöljük: Nem pompa, fény, — hogy sok mindenki lássa — Mely megbámultatás után eped, Nem kupié, pezsgő s más Isten csapása. Mi belőlünk szól: az a szeretet. Baracska, meg a traktus átöleljük. S az ünnepelt ajkán fohász terem: „Mit rám bíztál, elvégezém a munkát, Bocsásd el most szolgádat Istenem!!"