Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-18 / 38. szám

lami gyakorló főgimnázium felállítását Kolozsvárt halaszthatatlan szükségletnek tartja, s 8 tagú bizottságot küldött ki, mely a közokt. kormányhoz intézendő memorandumot készítse el, kifejtvén a felállítandó iskola szervezetére vonatkozó főbb elveket. Sepsiszentgyörgy. BenJce István, (Folyt, köv.) ev. ref. fögimn tanár. TÁRCZA. A bábakeresztelós és Halas. Az eddig mindennemű közteherviseléstől mentes szabad nép —• mint gondolni is lehet — kelletlenül fogadta s nagyobb részint zúgolódva teljesítette a nála szokatlan adózást; mely zúgolódás a közbékét veszélyeztető forrongássá erősödött, midőn az előtte annyira gyűlöletes végre való robotolást is végezni volt kénytelen. Az egyházi és városi tanács tehát a kedélyek hullámzásának kellő mederbe terelése végett, s talán azért is, hogy a szűkké vált templomból kiszoruló nép valamiképen másfelé ne téríttessék : a mint a róm. kath. templom alapjai letétettek, rögtön elhatározta a saját ódon templomuknak nagyobbszerű, az igényeknek és szükségnek teljesen megfelelő átalakítását. E czélból egy terjedelmes folyamodványt nyújtottak be Nagy Sámuel Ágens utján a királynéhoz, melyben előadván, hogy miután a családok és lelkek száma annyira szaporodott, hogy oratóriumuk ennek a számos népnek alig felét fogadhatja immáron magába, s minthogy a szükségelt megnagyobbítás dolgában 0 Felségéhez kell folyamodni: kérik a király-asszonyt, engedje meg oratóriumuknak a régihez hasonló szilárd anyagból annyira kibővítését, hogy a gyülekezet elférhessen benne. Hogy pedig az erre való engedélyt annyival bizonyosabban és hamarább megnyerhessék: ugyanakkor a helytartó Albert főherczegnek, mint a jászkunok legfőbb birájának a trón előtti hathatós pártfogásáért térdükön esedezének. Azonban ugy a királynéhoz intézett kérelem, mint a főherczeg pártfogásába való kapaszkodás nagyon keveset lendített kívánságukon. Albert — a kedvencz vő — királyi anyósának intenczióit szolgálta; Mária Terézia pedig a mindenható Isten nagyobb dicsőségének bővebb elterjedésére nézve sietett ugyan oly példás, üdvösséges és anyai kegyességgel teljes rendeleteket adni ki, melyeknek erejénél fogva egy-két hitehagyott kedvéért ezernyi-ezer hűséges prot. alattvalói megfosztattak ősi templomuktól, mint p. o. Szentesen, Túron, Czegléden stb.; s nem tartotta igazságtalanságnak a szegény rettegtetett kálvinisták költségén és erejével építtetni uj templomot, paplakot az erőszakkal betelepített pápisták számára, mint Foktőn, Patajon, Ocsán, Gyömrőn stb.; — de ha ezek a saját már-már roskadozó templomukat akarták megtámogatni, az összedőléstől megóvni, s anynyival inkább ha azon a szükségeltető nagyobb javítást, pláne bővítést szándékoztak tenni: óh akkor anyáskodó jóakarata nagyon nagy gonddal és figyelemmel volt arra, hogy a javítás vagy építés a szegény adózó népnek aggraviumára ne legyen, mint p. o. Solton, Vecsén, Dömsödön, Szalkszentmártonon, Szabad- és Fiilöpszálláson stb. S az építkezni kívánók hiába igazolták, hogy terheltetésük nélkül fog történni az építkezés, s ők önként, készségesen és örömmel végzik az Isten dicsőségére czélzó munkát: rendszerint ujabb és ujabb vizsgálatok elrendelésével fárasztotta a buzgalmat, s hiú kifogásokkal húzta-halasztotta a munkát. A halasiak sem foghattak egyhamar tervbe vett munkájukhoz. Elmúlt az év és a következőből is több hónap, s a trónhoz benyújtott folyamodványukra még mindig nem érkezett válasz. S talán e késedelmezés is okozta, hogy a mult évben megpezsdült forrongásból, melynek 4, magának mások fölött nagyobb belátást és tekintélyt arrogáló kolompos volt az élesztője és vezetője, valóságos vihar kerekedett S mint az rendesen történni szokott a testületeket érő nagyobb bajoknál és veszélyeknél, hogy a szűk belátású tömeg nem veszi számba az azokat előidéző nehéz és legyozhetlen körülményeket, hanem bűnbakot keres s azt odadobja dühének áldozatul: ugy történt Halason is. Egészen váratlanul ugyanis eddigi prédikátora, a mások fölött minden erényekkel ékeskedő, tudós, józan gondolkozású, munkás, hű és igaz Kalmár Ferenez ellen támadt, csak azon ürügy alatt, hogy az egyház ügyeinek vezetésében'kevesebb bátorságot tanúsít, mint a mennyit a most már pápistákkal elegyített városban az egyháznak jelenlegi állapota megkíván. Mindez csak rá fogás volt ugyan, mindazáltal a város birái, tanácsa és az értelmesebb közönség hasztalan fogta pártját az összeesküdtek ellenében : Kalmár Ferenez elhagyni kényszerült állását s helyébe a losonczi iskola professzora, Kármán András vitetett prédikátornak. Ily zavargósak voltak a viszonyok Halason, midőn nagy sokára leérkezett onnan felülről a válasz; de nem ugy a mint várták, mert az építkezési engedély megadása helyett a Helytartótanács a királynénak 1770 február 20-án kelt rendeletére leküldte a folyamodványt a jászkun főkapitányhoz, azzal az utasítással, hogy szoros és körülményes vizsgálatot tartasson arra nézve, hogy valósággal kicsiny-e a templom a népességhez képest és szükséges-e a bővítés? s aztán tegyen az eredményről jelentést. Ezen intézkedésről értesíté a váczi püspököt is. hogy az elrendelt vizsgálat alkalmára jelölje és küldje ki a maga emberét, s a végrehajtott vizsgálatot illetőleg netaláni reflexióit terjessze föl. Dózsa Pál jászkapitány s Pethes András ítélőtáblai asszesszor 1770 márczius 3-án végezték a vizsgálatot, s jelentésüket az április 7-én Jászberényben tartott gen. gyűlés alkalmával terjesztették be a következőkben: 1-ször. A templom benső szélessége 4° 3', hossza 13" 2'; külső szélessége 5° 3', hossza 14° 3'. 2-szor. A khoruson és portikusokban elfér 362, s földszint 318 ember. 3-szor. A templomon kiviili kerítésben volt emberek számát egybevetvén a belől összeszorulva levőkkel: ugy arányoztuk, hogy a község lakossága még egyszer megtölthetné az oratoriumot. 4-szer. 1703-ik évi conscriptiója szerint azon lakosoknak, kiket a ráczok mindenekből kifosztottak, száma volt 309. 5-ször. A pestis után 1739-ben történt conscriptióból kitetszik, hogy a házak száma volt 253, az összeirt személyeké pedig 800.1 6 szor. Ezen folyó 1770-ik évi conscriptiót is megvizsgáltuk jó móddal, s találtuk a házak számát 536. A lelkek számát minden aprósággal 3306. Szolgák és szolgálók száma 214. Ezenkívül a pásztorok, u. m. 1 1739 április 3-án kiütvén a pestis, 5 hó alatt 913 felnőttet és gyermeket, tehát a lakosságnak több mint felét vitte a sírba.