Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-18 / 38. szám

6 oszt -ra osztott népiskolát kellene fölállítani, a mi óriási terhet róna az iskolafentartókra s magasabb fizetésű tanítókat feltételezne. Meghiúsítja a tervet a nálunk uralkodó hiányos iskolázás is. A földmívelő ápril.-től nov.-ig 10—12 éves fiát a mezőn foglalkoztatja, azért az iskolát szorgalmasan látogatók tanulása sem rendszeres. Ha N. Zs. terve megvalósulna: miképen akadályoznék meg, hogy a gyermekek tömegesen ne árasszák el a gimnáziumot ? Talán fölvételi vizsgával? Ez, tekintetbevéve a faluról jött gyermekek lelkiállapotát s a vizsgáló tanárok kevés idejét : igazságtalanság és merő képtelenség. Benyújtja a következő határozati javaslatot: A kör nem helyesli azon mozgalmat, mely a középisk. I—II. oszt.-t eltörölni s azok növendékeit a népiskola V—VI. osztályainak, mint az előbb nevezetekkel egyenrangúaknak, elvégzésére utasítani törekszik; a kör sem czéljára nézve azonosnak, sem tantervére nézve összeegyeztethetőnek nem tartja a két intézményt. A kör a határozati javaslatot osztatlan tetszéssel elfogadta. c) A temesvár-kerületi körien (.1902. jún.) a kérdést dr. Kovács Gyula áll. főgimn. tanár fejtegette. Azon általános panaszból indult ki, hogy a középiskola nem találja elég erősnek az el. isk. alapot, hogy azon tovább építhessen, holott a középiskola szempontjából elég nagy az az ismeretkör, melyet a helyesen vezetett el. iskola négy osztálya nyújt. De négy év nem elégséges arra, hogy az idegen ajkú növendékben a hazafias érzést meggyökereztesse, s hogy elsajátíttathassa mindazon ismereteket, a melyekre az élet viszonyaiban minden polgárnak egyaránt szüksége van. Azért kívánatos hogy az el. iskolák a törvény rendelkezéseinek megfelelőlen lehetőleg hatosztályúvá fejlesztessenek, még pedig első sorban az állami és más jellegű, de magyar tanításnyelvű iskolák. A hat osztálynak kötelező elvégzése azonban egyrészt az osztatlan (73°/o)?

másrészt a hitfelekezeti (79%)» különösen a nemzetiségi népiskolák aránytalan nagy száma miatt semmikép sem kívánatos. Hanem tekintettel arra, hogy a középiskolába lépő ifjaknak csak legföljebb 8—10 százaléka tesz érettségi vizsgát, a többi máshová vagy kilép az életbe: a középiskolának jobban számot kellene vetni a közélet szükségleteivel s a magyar állam specziális viszonyaival; s igy a középiskolában töltött két évet mindenekfölött a magyar nyelvre, a magyar föld és nép megismerésére kellene fordítani. Ezen belől helyet találnának mindazon elemi ismeretek, a melyek mindenkinek egyaránt szükségesek. Meddő ós szinte lélekölő munka egy merőben idegen s pláne holt nyelvnek 10—12 éves gyermekekkel való tanítása. A latin nyelvnek a III. oszt.-ra való kitolásával nem fenyegetné semmiféle veszedelem humánus műveltségünket; nem látná kárát egyetlen társadalmi tényező sem, a melynek e nyelv tanításához fontos érdekei fűződnek. A kör a tartalmas és gondosan kidolgozott felolvasást közhelyesléssel fogadta. 19. A leánygimnázium kérdéséről a pozsonyi körben (1904. jan.) Hamvas József tartott előadást. Mindenekelőtt a kérdésnek Németországban való állását ismerteti, melyhez nagyon hasonló az ügy állása nálunk. Az első leánygimnáziumot Karlsruheban 1893-ban a németországi nőképzőegyesület alapította, mely 1899 óta Hannoverben is tart fenn gimn. kurzust leányok számára. A vezető szerepet Kettler Johanna elnök viszi, ki a mult szept.-ben a „Westermanns Monathefte" cz. szakközlönyben sorra vette azon okokat, melyeket a fiugimnáziumokkal tantervben is megegyező leánygimnáziumok felállítása ellen föl szoktak hozni, s igyekezett ezen okok alaptalanságát kimutatni és a felső leányiskolákkal kapcsolatos gimnáziumi kurzusok helyett a teljes leánygimnáziumok mellett foglalt állást. A kérdés nálunk is nagyon aktuális és szintén a körül fordul meg: teljes leánygimnáziumok utján avagy felső leányiskolával kapcsolatos kurzusok révén juthassanak-e a leányok felső tanulmányokra, a mely jogot a törvényhozás nálunk is megadott. Beható eszmecsere után a kör oda nyilatkozott, hogy leánygimnáziumoknak nagyobb számmal való felállítását ez idő szerint épen nem tartja szükségesnek, sőt kívánatosnak sem; azonban óhajtandó volna, hogy az ország egyik-másik vidéki városában is létesítsen az állam leánygimnáziumot, annál is inkább, mert a felső leányiskolával kapcsolatos gimn. kurzust czélszerűnek és üdvösnek nem tarthatja, legfeljebb ideiglenes szükségintézménynek tekintheti. 20 Uj gyakorlóiskolák szervezésének kérdését fejtegette Waldapfel János a budapesti körben (1902. okt.). Ez a kérdés a kolozsvári kört is foglalkoztatta (1902. nov.), a hol dr. Csengeri János egyetemi tanár részletezte azt a véleményét, a melyet ő a budapesti körben is előadott, oly értelemben, hogy a kolozsvári kör egy alkalommal épen az ő előadása kapcsán foglalkozott már ezzel a kérdéssel, s az ott hozott határozatok alapján mondhatja, hogy a kolozsvári kör is általánosságban a Waldapfel álláspontján van. Igazi tanárképzés gyakorló-iskola nélkül nem képzelhető. Ez szolgál arra, hogy a jelölt összekapcsolja elméleti ismereteit a gyakorlattal. Legsürgősebb a gyakorló-iskola szüksége Kolozsvárt; de nem oly megoldásban, hogy az ott működő 3 felekezeti gimnázium egyikét átalakítsák gyakorló-iskolává, hanem teljesen állami felügyelet alatt álló, uj iskola létesítése alakjában. Hogy olyan szervezettel bírjon-e, mint a budapesti, vagy más alapon szerveztessék? részletkérdés. Egyéni óhaja azonban, hogy az adminisztráczió és a szellemi vezetés egy kézben összpontosuljon; továbbá, hogy az egyetemnek ott nagyobb befolyás engedtessék, mint Budapesten. Nem osztozhatik Waldapfel ama jayaslatában, hogy nem egyetemi városban is állítsanak fel gyakorló-iskolát. Bizonyára van minden iskolánál egy-egy kiváló pedagógus; de ily esetlegességre gyakorló-iskolát alapítani nem szabad. Ilyennek csakis egyetemmel kapcsolatban lehet meg a kivánt hatása a jelöltekre. Említésre méltónak tartjuk Rajner Ferencz hozzászólását a budapesti körben. Ő uj gyakorló-iskolák felállítását nemcsak a franczia nyelv, ábrázolómértan és chemia érdekében tartja szükségesnek, mint Waldapfel, hanem főképen a törvény ama rendelkezése miatt, a mely a tanárjelöltektől egy évi gyakorlatot követel. Ezt a rendelkezését s annak jóságát eddig nem próbálták ki. Pedig vagy jó az, s akkor hajtsák végre, vagy rossz, s akkor törüljék el. Az ilyen papíron maradt intézkedések aláássák a bizalmat. A most alkalmazott helyettes tanárok jelentős perczentje oklevélnélküli; ezek a megszabott képzésen nem mentek át. E helyett olyan tanszéken tanítanak, a melybe őket a tanárhiány kényszerítette, s abba a helyzetbe sodortattak, hogy működésük miatt kárt szenved az iskola is, meg ők maguk is, mert visszatartatnak a tanulástól. Kimondandónak tartja, hogy ha már valamely kényszerítő ok elkerülhetetlenné teszi az ilyen tanárjelöltek alkalmazását, legalább gondoskodjanak azok kellő vezetéséről. Az igazgatói felügyelet magában véve nem elég; egy idősebb tanárnak kellene az ilyen tapasztalatlan helyettes tanár óráira bejárni. Ezek következtében a budapesti kör határozatilag kimondta,hogy a gyakorló-iskolák szaporítását égető szükségnek tartja s egyszersmind felkéri dr. Erődi Béla főigazgatót, hogy nézeteit a próbaévesség szabályozása ügyében valamelyik köri gyűlésen előterjeszteni szíveskedjék. A kolozsvári kör pedig kimondta, hogy egy ál-