Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-04 / 36. szám

tussal szállottak ki Halasra 1767. július 3-áu Almásy Pál jászkun főkapitány és consiliárus, Jaukovics Miklós alkapitány, s a püspök emberei: Erdélyi József kanonok és félegyházi plebánus, Szabó János majsai plebánus ós több mások, a kik a kir. rendelet erejénél fogva a halasi szenátustól azt kivánták, hogy a kápolna, temető, plébánia és tanítói laknak alkalmas fundust mutasson ki. Itt azonban nem állapodtak meg, hanem a kir. rendelet határain túlmenve azt követelték, hogy az újonnan települő pápista lakosok házai számára rögtön az ő jelenlétükben jelöljön é; hasítson ki competáló helyeket. A senátus vonakodott .úgy az első, mint a második kívánatnak eleget tenni. s az utóbbinak megtagadása mellett állhatatosan m;\u maradt, ellenvet.vén, hogy az a kir. rendeletben nem parancsoltatik, de hivatkozván arra is, a mit az urak maguk is jól tudtak, hogy a város mint testület csak legkisebb szabad földterülettel is nem rendelkezik, a mennyiben a jászkunságban már a megváltás idejében úgy alakultak a birtokviszonyok, hogy az összes földvagyon a megváltók (redemptusok) tulajdonát képezi s az egyesek birtokjogának megsértése nélkül csak egy talpalatnyi földet is elvenni nem lehet. Az urak el is álltak az utóbbinak követelésétől, de annyival inkább sürgették az elsőt, s a szenátus ellent nem állhatván és késedelemre való idő sem engedtetvén neki, kijelölt végre akarata ellenére egy a város alsó részében a szegedi út mellett levő helyet, melyet a deputátusok el is fogadtak. Ez megtörténvén, a deputáczió a kir. rendelet értelmében azon kívánalommal állott elő, hogy Halas városa a kápolna és plébánia építésére pénzbeli és fuvarbani segítséget adjon; s ennekfelette engedjék meg a pápistáknak, hogy házak, szántóföldek, rétek, szőlők stb. vásárlási jogával élhessenek a jövendőben A senátus e kívánalomnak határozottan ellenmondott, felhozván azt is, hogy a jász helyeken protestáns egyátalában nem települhet meg s vehet birtokot, nem is tűrik azt meg maguk közt; majd a közelebb Jászberényben tartott gen. gyűlésre nyújtott be instancziát. kérve, hogy erre ne kényszeríttessen a város, de onnét azt a választ nyerték, hogy a dolgon már változtatni nem lehet Egyházkerületünk főgondnoka és Vechelius János közbevetésére azonban a föltétlen vásárlási jog oda szelidíttetett, hogy a pápisták vásárlási szabadsága a verség és szomszédság jogánál fogva alárendeltessék azon kálvinistáknak, kiknek őseik ősidőktől fogva halasi lakosok voltak s elegendő szántóföldet stb. nem örököltek. Ezen feltétel az 1768. januárban Jászberényben tartott gen. gyűlés alkalmával határozatba is ment és jegyzőkönyvbe vezettetett, de azon záradékkal, hogy mihelyt a pápisták Halason tért foglalnak, közülök kettő a senátusba befogadtassék. Hogy ez a térfoglalás mielőbb létrejöjjön, s mivel tudomására is jutott, hogy a birtokosok közt Bodogláron, Tajón, Eresztőn, Balotán és Gőböljáráson földek osztatnak ki: Erdélyi József kanonok és félegyházi plebánus' az 1758-dik év pünköstjének harmadik napján egvvi ány pápistát vitt magával Halasra s követelte a ts tói, hogy számukra házhely, szántó- és szőlőföld, rét jelöltessék és hasíttassék ki. A tanács a házhelyek kijelölését szófogadólag meg is igérte, de a többit — miután a jelenlegi lakosok maguk sem bírnak mindnyájan elegendő szántó- és szőlőfölddel, sőt számosan a vidéken kénytelenek dézma alá szántani —:

egyenesen megtagadta.1 1 Nemsokára kénytelen volt megadni, mert M. Terézia akaratából a Halason megtelepedett róm. katholikusoknak, hogy annál jobban megélhessenek, 1774-ben házhelyek és szülőföldek, 1775-ben pedig szántó- és rétföldek ingyen osztattak ki. Hallván ezt a jövevények közül azok, kik földnúvelők voltak, hogy gazdálkodásra való terrenum nélkül nyerhetnek csak házhelyet, eltávoztak; 3 kézműves azonban megelégedett a puszta házhelylyel s a feljebb jelzett helyen, t. i. a szegedi út mellett az építkezést megkezdették1 és lettek Halason a mai népes róm. kath. eklézsiának megalapítói.'2 VII. Az egyházkerület őrállói úgy, mint nagyobb városai aggodalmasan nézték a Halason történő dolgokat, s annyival inkább, mert némi előjelei mutatkoztak, hogy a még eddig teljesen kálvinista városok Pestmegyében s a Jászkánságban, mint p. o. Nagy Kőrös, Jász-Kisér, lvunszent-Miklós, Laczháza, Szabadszállás és Duna-Vecse szintén el vannak már arra jegyezve, hogy a maguk tisztaságában tovább ne maradjanak, s a terjedelmes pusztáikon tartózkodó róm. kath. cselédek révén maholnap bevitetnek ezekbe is a plebánusok. Az aggodalom — mint a következés csakhamar megmutatta — nem volt alaptalan.3

Ezen invásiót megelőzőleg azonban a Helytartótanácsnak egy — az összes prot. egyházakat általában s a dunamellékieket különösen fölriasztó rendelete jelent meg, mely így hangzik : „A legnagyobb megilletődéssel értette meg ő Felsége, miszerint számos szomorú eset fordul elő, hogy az akatholikusok gyermekei kereszteletlenül halnak meg azért, mert a Prédikátorok a saját hitükön levő bábákat a keresztelés véghezvitelére alkalmatlanoknak vallván és hirdetvén, azok a csecsemőknek egyáltalában vonakodnak teljesíteni még szükség eseteiben is ezen lelki szolgálatot. Minthogy pedig az 1781-dik évi október 5-én ezen Helytartótanácshoz intézett és ezáltal az egész országban publikált kegyelmes kir. rendelet határozottan parancsolja, hogy szükség eseteiben a bábák által rendesen kereszteltessenek a kisdedek, a vonakodók a Magistrátus által ezen officium végzésére szoríttassanak; mivel továbbá egy másik kegyelmes ideális4

kir. rendelet 1742. szept. 10-én intéztetett ugyanezen Helytartótanácshoz, és ezáltal körözve publikáltatott, hogy a bábák a szükség eseteiben való kereszteléstől a prédikátorok által — hivatalvesztés terhe alatt — el ne tiltassanak: Annálfogva, hogy jövendőben akár róm. katholikus, akár akatholikus lakosoknak ártatlan gyermekeik a prédikátoroknak ezen kárhozatos princzipi urnából,hogy t. i. az akár akatholikus bábák a keresztelésnek szükség eseteiben való teljesítésében gátoltatnak, örök kárhozatra ne jussanak : ő Felsége kegyelmesen akarja, hogy az említett kegyelmes resolueziók ismét felújíttassanak és pontos végrehajtás végett az összes illetékes hatóságok tisztviselőinek körözve tudomására juttassanak, és ekként az akatholikus prédikátorok a kegyelmes kir. rendeletnek 1 Mindezekről lásd bővebben egyházkerületi j.-köny. Halas. 2 Ma már 7537 róm. kath. van Halason. 3 Nagy-Kőrösön 4 — tetemes exezesszusaik miatt pápistává lettoknek kedvéért és egy cszigány asszonynak eltemetése miatt 1778-ban, Kunszentmiklóson egy hitehagyott és egy czigányért 1781-ben, Jász-Kiséren 1769. febr. 24-én fundáltatott plébánia és állítatott be plebánus. Kiséren az egy apostata mellé czigány nem kerülvén ezen czélra, úgy segítettek tehát a dolgon a jász urak, hogy határozatot hoztak, mely szerint a jász kerület róm. kath. esküdtjeinek egyike — a ki ház, fundusok és földek vásárlásánál minden lakos fölött elsőbbségi joggal bír — ezután Kiséren tartozik rezideálni, mivel a tiszteknek úgy tetszik. (Lásd Kisért Egyházkerületi j.-könyv 259—273. s 554. lap.) 4 „Idea" a kuriális stílusban nem annyi mint „eszme", hanem típus, a viszonyok sokféleségéből elvont norma. Tehát: ideális rezoluezió = szabályrendelet.