Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-08-28 / 35. szám

vármegyei körben (1902. jan.). Két kérdést ölelt föl : az egyik, hogy mily viszonyban van a magyar történelem az egyetemes történelemmel; a másik a történelem taní­tására vonatkozott. Miután az első kérdés anyaga az új tantervben .és az utasításokban már befejezett tény­nyé vált, de különben is az utasítások bírálatánál később egy külön czikk épen ezt az első kérdést is felöleli, azért azt itt most mellőzzük s csak előadónak a máso­dik kérdésre tartozó megjegyzéseit adjuk röviden a következőkben : Míg történeti olvasókönyveink elkészül­nek, a tankönyvekbe hosszabb, apróbetűs elbeszéléseket kellene fölvenni. A tankönyvírók a korszakok végéhez közöljenek egy átnézeti térképet, vagy a Kogutowitz-félék legyenek kötelezők. A csinált históriák a rómaiak első századairól vagy a magyar honfoglalásról kihagyandók; a mondáknál sem ártana hozzátenni, körülbelől mi igaz, mi nem. A számadatokat jó volna az egyes korszakok végén statisztikai táblákkal erősíteni. Nem annyira egyéni­ségekre, nagy emberekre kell súlyt fektetni, hanem inkább eszmékre, intézményekre. Ezeknek alapját a nagy töme­gek képezik, tehát ne tévesszük szem elől a milliókat. Azért több néprajzot vigyünk a tanításba, háttérbe szorít­ván a személyi és faji dicsőítést. A hanyatlás, az át­meneti korszakok ne tárgyaltassanak röviden, hiszen a legtöbb tanulságot itt leli a történész, mint a geologus a szakadék meredek falain jobban látja a rétegeket s a természet titkos műhelyét A nemzetiségi kérdést nem lehet figyelmen kivül hagyni. Alapelv legyen: a politika tanuljon a történetből s ne megfordítva, politikát vigyünk a múltba. Még az is helyes, ha „A magyarok története' czím lassanként elmarad. Mostohán bánunk a nemzetiségekkel, különösen az oláhokkal. Tudományos nézetek közlése helyett vitat­kozunk eredetükön ; a sok név (román, rumán, rumén, rumun, rumuny) csak zavart okoz. A mellett csipkedjük is, pl. „a délkeleti hegyvidéken áz elhanyagolt olálioh elszaporodtak". A Hunyadi-ház oláh eredetét jól esik elhallgatnunk, pedig ez a legjobb érv volna számunkra. A magyar faj természeténél fogva, szokására, ruházatára, életmódjára stb különbözik a betelepültektől, e különbség eok súrlódásra, sőt komoly küzdelmekre adott okot; de azért igen sokszor együtt küzdenek a közös ellenségek ellen és az ilyen harezok összeforrasztják őket. Keressük tehát azon erőket, a melyek egyesítenek, a nélkül, hogy az igazságot sértenők. Tankönyveinknek már csak azért is ki kellene terjeszkedni a nemzetiségi kérdésre, főleg az 1849/49-ki szabadságharezra, hogy ifjaink érett fogal­makat, kellő tárgyismeretet és ne puszta sovinizmust vigyenek az életbe; a nemzetiségi tanulók szempontjá­ból meg jobb lesz, ha mi ismertetjük meg őszintén a kérdés alapjával, mint ha fanatikus izgatók ragadják magukkal. A felolvasás pro et kontra élénk eszmecserére adott okot. A kör többsége annak az eszmének adott kifeje­zést, hogy ne a magyar történet legyen a világtörténelem­ben a központ, hanem az általános emberi. A tanköny­vek az általános emberiből indulva ki, első sorban azon népet vegyék központnak, a honnan az eszme kiindult, és utána, a második helyen a magyart. Mindenekelőtt azonban a mostaniaknál jobb tankönyvek szükségesek. 11. A földrajz tanítása, a) A szepesi körben (1903. decz.) Roth Márton széleskörű tapasztalatai nyomán „A földrajz tanítása, tekintettel a tanulók gyakorlati foglal­koztatására" czímű tételt tárgyalta. Különbséget tesz az iskolában és iskolán kivül álló gyakorlati foglalkoztatás közt. 1. Az iskolában első sorban arra kell iparkod­nunk, hogy a tanuló a térkép színeit, ezeknek jelentő­ségét, a sokféle képjelt fölismerje s ezek alapján meg­kísérelje a térképen való tájékozódást, illetve olvasást, valamint útbaigazítás mellett a térképvázlat rajzolását is. Másodsorban súlyt helyez a természetim szines táj­képekre az érdeklődés fölkeltése és a tanulás megköny­nyítése végett. Egyes leczkékkel kapcsolatban egy-egy odavágó kérdést ad fel a jövő órára, hogy a tanuló otthon a családi körben is vesse föl, miáltal szülőit mintegy rákényszeríti, hogy iskolai dolgával is törőd­jenek. Az intenzivebb szemléltetés okából időközönként nagyobbszabású tér- és tájképkiállítást rendez, kapcso­latosan a megfelelő nép- és természetrajzi tárgyakkal. 2. Iskolán kivül legjobb oktató maga a természet. A tanuló ismerje meg előbb a város közvetlen környékét s az égirányokat; azután vigyük ki magasabb hegyre vagy jó geográfiái pontra s oktassuk rá, hogy az égi irányoknak megfelelően állítsa be térképét, állapítsa meg valamely ismert folyó vagy hegység folyását, illetve irá­nyát a térképen is, a természetben is. Gyalogolás köz­ben 1—2 tanulót — leginkább felsőbb osztálybelieket meg lehet bízni, hogy a térkép segítségével kalauzolják a kiránduló csoportot; egyeseket megint azzal, hogy útközben figyelemmel kisérjék az űtjelzéseket és útjelző táblákat. Ugyancsak kirándulások közben figyelmeztes­sük a tanulókat a szél irányára, az égboltozat színvál­tozására, a felhőzet alakulására. Általában a földrajz gyakorlati tanításának egyik főtényezője az utazás, melyen a földrajz mint asszimiláló tudomány úgy a természet­rajzi, mint a történelmi nevezetességeket felölelheti. b) „Földrajzi oktatásunk csekély eredményéről" cz. alatt Vargha György olvasott fel a temesvár-kerületi kör­ben (1904. ápr.). Á középiskola tárgyai közt egy sincs annyira elhanyagolva, mint a földrajz ; pedig a történelem és az államnyelv mellett legtöbb nemzeti czélt szolgál­hatna. Felnőtteknél úgy, mint serdülőknél lépten-nyomon látjuk a földrajzi tájékozatlanságot,* Ennek okát a mos­tani tantervben látja. Az I. osztályban kényteleníttetünk vaskos könyvekből leczkét feladni. így a könyv nem kisegítő, de vezető szerepet játszik. Röviden és szem­léltetve adjunk mindent s a részletektől tartózkodjunk, holott tankönyveink minden apró-cseprő dolgot említ­nek, és év végén odajutunk, hogy a növendék kevés tiszta képet tud adni. Ez ismétlődik a II., III. oszt.-ban is. Míg minden tárgynak van folytatása a felsőbb osztá­lyokban, addig a földrajznak nincs. Epen ezért a felsőbb oztályokban a földrajzi tudás nem gyarapodik s a tanul­taknak nagy százalékát elfelejti a tanuló. A térképraj­zolásról szólva, azt az alsóbb osztályokban czélhoz veze­tőnek nem találja; haszna akkor lenne, ha a felsőbb osztályokban történhetnék, hol érettebb ész és nagyobb kézügyesség folytán az eredmény is szembeötlobb lenne. A földrajzi könyveknek észszerű rövidítése, külö­nösen az I. osztályban, a kirándulások előmozdítása és megkönnyítése, általában a szemlélet minél nagyobb mérve jótékony hatású lenne.' (Hát meg kell próbálni!) Miként a tornaversenyekre, úgy a kirándulásokra már a tanév elején bizonyos összeg lenne utalványozandó a vezető tanár és a szegényebb tanulók részére, ha nem is minden iskolának, hanem felváltva. Itt jegyzi meg, hogy a földrajzi és természetrajzi szaktanárok és tanárjelöltek utazással egybekötött tanulmányozását is elő kellene mozdítani s megkönnyíteni. Példa gyanánt említi Németországot, hol a szünidőben, ha folyam od­* A hol úgy tanítják, mint a hogy az előző a) alatti szakasz­ban fel van tüntetve: ott sikertelenségről és tájékozatlanságról nem panaszkodhatnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom