Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-08-28 / 35. szám

vármegyei körben (1902. jan.). Két kérdést ölelt föl : az egyik, hogy mily viszonyban van a magyar történelem az egyetemes történelemmel; a másik a történelem tanítására vonatkozott. Miután az első kérdés anyaga az új tantervben .és az utasításokban már befejezett ténynyé vált, de különben is az utasítások bírálatánál később egy külön czikk épen ezt az első kérdést is felöleli, azért azt itt most mellőzzük s csak előadónak a második kérdésre tartozó megjegyzéseit adjuk röviden a következőkben : Míg történeti olvasókönyveink elkészülnek, a tankönyvekbe hosszabb, apróbetűs elbeszéléseket kellene fölvenni. A tankönyvírók a korszakok végéhez közöljenek egy átnézeti térképet, vagy a Kogutowitz-félék legyenek kötelezők. A csinált históriák a rómaiak első századairól vagy a magyar honfoglalásról kihagyandók; a mondáknál sem ártana hozzátenni, körülbelől mi igaz, mi nem. A számadatokat jó volna az egyes korszakok végén statisztikai táblákkal erősíteni. Nem annyira egyéniségekre, nagy emberekre kell súlyt fektetni, hanem inkább eszmékre, intézményekre. Ezeknek alapját a nagy tömegek képezik, tehát ne tévesszük szem elől a milliókat. Azért több néprajzot vigyünk a tanításba, háttérbe szorítván a személyi és faji dicsőítést. A hanyatlás, az átmeneti korszakok ne tárgyaltassanak röviden, hiszen a legtöbb tanulságot itt leli a történész, mint a geologus a szakadék meredek falain jobban látja a rétegeket s a természet titkos műhelyét A nemzetiségi kérdést nem lehet figyelmen kivül hagyni. Alapelv legyen: a politika tanuljon a történetből s ne megfordítva, politikát vigyünk a múltba. Még az is helyes, ha „A magyarok története' czím lassanként elmarad. Mostohán bánunk a nemzetiségekkel, különösen az oláhokkal. Tudományos nézetek közlése helyett vitatkozunk eredetükön ; a sok név (román, rumán, rumén, rumun, rumuny) csak zavart okoz. A mellett csipkedjük is, pl. „a délkeleti hegyvidéken áz elhanyagolt olálioh elszaporodtak". A Hunyadi-ház oláh eredetét jól esik elhallgatnunk, pedig ez a legjobb érv volna számunkra. A magyar faj természeténél fogva, szokására, ruházatára, életmódjára stb különbözik a betelepültektől, e különbség eok súrlódásra, sőt komoly küzdelmekre adott okot; de azért igen sokszor együtt küzdenek a közös ellenségek ellen és az ilyen harezok összeforrasztják őket. Keressük tehát azon erőket, a melyek egyesítenek, a nélkül, hogy az igazságot sértenők. Tankönyveinknek már csak azért is ki kellene terjeszkedni a nemzetiségi kérdésre, főleg az 1849/49-ki szabadságharezra, hogy ifjaink érett fogalmakat, kellő tárgyismeretet és ne puszta sovinizmust vigyenek az életbe; a nemzetiségi tanulók szempontjából meg jobb lesz, ha mi ismertetjük meg őszintén a kérdés alapjával, mint ha fanatikus izgatók ragadják magukkal. A felolvasás pro et kontra élénk eszmecserére adott okot. A kör többsége annak az eszmének adott kifejezést, hogy ne a magyar történet legyen a világtörténelemben a központ, hanem az általános emberi. A tankönyvek az általános emberiből indulva ki, első sorban azon népet vegyék központnak, a honnan az eszme kiindult, és utána, a második helyen a magyart. Mindenekelőtt azonban a mostaniaknál jobb tankönyvek szükségesek. 11. A földrajz tanítása, a) A szepesi körben (1903. decz.) Roth Márton széleskörű tapasztalatai nyomán „A földrajz tanítása, tekintettel a tanulók gyakorlati foglalkoztatására" czímű tételt tárgyalta. Különbséget tesz az iskolában és iskolán kivül álló gyakorlati foglalkoztatás közt. 1. Az iskolában első sorban arra kell iparkodnunk, hogy a tanuló a térkép színeit, ezeknek jelentőségét, a sokféle képjelt fölismerje s ezek alapján megkísérelje a térképen való tájékozódást, illetve olvasást, valamint útbaigazítás mellett a térképvázlat rajzolását is. Másodsorban súlyt helyez a természetim szines tájképekre az érdeklődés fölkeltése és a tanulás megkönynyítése végett. Egyes leczkékkel kapcsolatban egy-egy odavágó kérdést ad fel a jövő órára, hogy a tanuló otthon a családi körben is vesse föl, miáltal szülőit mintegy rákényszeríti, hogy iskolai dolgával is törődjenek. Az intenzivebb szemléltetés okából időközönként nagyobbszabású tér- és tájképkiállítást rendez, kapcsolatosan a megfelelő nép- és természetrajzi tárgyakkal. 2. Iskolán kivül legjobb oktató maga a természet. A tanuló ismerje meg előbb a város közvetlen környékét s az égirányokat; azután vigyük ki magasabb hegyre vagy jó geográfiái pontra s oktassuk rá, hogy az égi irányoknak megfelelően állítsa be térképét, állapítsa meg valamely ismert folyó vagy hegység folyását, illetve irányát a térképen is, a természetben is. Gyalogolás közben 1—2 tanulót — leginkább felsőbb osztálybelieket meg lehet bízni, hogy a térkép segítségével kalauzolják a kiránduló csoportot; egyeseket megint azzal, hogy útközben figyelemmel kisérjék az űtjelzéseket és útjelző táblákat. Ugyancsak kirándulások közben figyelmeztessük a tanulókat a szél irányára, az égboltozat színváltozására, a felhőzet alakulására. Általában a földrajz gyakorlati tanításának egyik főtényezője az utazás, melyen a földrajz mint asszimiláló tudomány úgy a természetrajzi, mint a történelmi nevezetességeket felölelheti. b) „Földrajzi oktatásunk csekély eredményéről" cz. alatt Vargha György olvasott fel a temesvár-kerületi körben (1904. ápr.). Á középiskola tárgyai közt egy sincs annyira elhanyagolva, mint a földrajz ; pedig a történelem és az államnyelv mellett legtöbb nemzeti czélt szolgálhatna. Felnőtteknél úgy, mint serdülőknél lépten-nyomon látjuk a földrajzi tájékozatlanságot,* Ennek okát a mostani tantervben látja. Az I. osztályban kényteleníttetünk vaskos könyvekből leczkét feladni. így a könyv nem kisegítő, de vezető szerepet játszik. Röviden és szemléltetve adjunk mindent s a részletektől tartózkodjunk, holott tankönyveink minden apró-cseprő dolgot említnek, és év végén odajutunk, hogy a növendék kevés tiszta képet tud adni. Ez ismétlődik a II., III. oszt.-ban is. Míg minden tárgynak van folytatása a felsőbb osztályokban, addig a földrajznak nincs. Epen ezért a felsőbb oztályokban a földrajzi tudás nem gyarapodik s a tanultaknak nagy százalékát elfelejti a tanuló. A térképrajzolásról szólva, azt az alsóbb osztályokban czélhoz vezetőnek nem találja; haszna akkor lenne, ha a felsőbb osztályokban történhetnék, hol érettebb ész és nagyobb kézügyesség folytán az eredmény is szembeötlobb lenne. A földrajzi könyveknek észszerű rövidítése, különösen az I. osztályban, a kirándulások előmozdítása és megkönnyítése, általában a szemlélet minél nagyobb mérve jótékony hatású lenne.' (Hát meg kell próbálni!) Miként a tornaversenyekre, úgy a kirándulásokra már a tanév elején bizonyos összeg lenne utalványozandó a vezető tanár és a szegényebb tanulók részére, ha nem is minden iskolának, hanem felváltva. Itt jegyzi meg, hogy a földrajzi és természetrajzi szaktanárok és tanárjelöltek utazással egybekötött tanulmányozását is elő kellene mozdítani s megkönnyíteni. Példa gyanánt említi Németországot, hol a szünidőben, ha folyam od* A hol úgy tanítják, mint a hogy az előző a) alatti szakaszban fel van tüntetve: ott sikertelenségről és tájékozatlanságról nem panaszkodhatnak.