Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-08-21 / 34. szám

klasszikus nyelvek térfoglalásának históriai fejlődését s arra a következtetésre jut, hogy a klasszikus nyelvek a mai oktatásban túlságosan uralkodnak. Holott a nemzeti nevelés szempontjából az oktatás gerinczévé csakis a magyar nyelvet kell tenni. Ma két gerincz van: a latin és a magyar nyelv. Ez okozza a túlterhelést. A latin a Ratio Educationis és az Organisations-Entwurfból maradt fenn napjainkig, s a középiskolai reformok nem egyebek, mint az Entwurf foltozgatása! El kell venni a latin oktatás idejéből s ezzel, különösen a nemzetiségű vidékeken, erősíteni kell a magyar nyelvet. A klasszikus szellemből az értékest a modern irodalom felszívta; minket sem nyelvi rokonság, sem hagyományok nem kötnek a latinhoz és göröghöz, mint a nyugat népeit, melyeknek hatása alól magunkat kivonni nem tudjuk. Fenyegetett nemzetiségünk gyors és határozott cselekvést követel. A felolvasás a körben közhelyesléssel találkozott. Ezt megelőzőleg : 4. Az igeidők iskolai szempontból cz. a dr. Erdélyi Lajos budapesti ref. főgimn. tanár tartott felolvasást, szintén a kolozsvári körben (1902 márcz.). Felolvasó kitűzött czéljához képest a magyar igeidők kérdését taglalta s az igeidők hazai és külföldi irodalmának az eddiginél behatóbb érintése után különösen Hunfalvy Pál, Szarvas Gábor, Bódiss Jusztin és mások eredményeit bírálva, arra az eredményre jutott, hogy a kérdés még sehogy sem mondható megoldottnak.* Felolvasó szerint nincs igazuk azoknak sem, a kik, mint Bódiss Jusztin, csak igeidőről tanítnak, viszont azoknak sem, a kik, mint Körösi Sándor, csak cselekvést ismernek el. Úgy sem áll a dolog, mint az akcziós elmélet hívei túlnyomólag tanították, hogy 3 idő van s ezekben mindenikben három — folyó, befejezett és beálló — cselekvés, mint a hogy pl. Heysenál és az eíféle tan követőinél, Szarvasnál is található kiienczes időtáblázat követeli, a mi merev séma. Hanem ha az igealakokat mint tényeket vizsgáljuk, voltakép két tőre mennek vissza, melyek a folyó (bevégzetlen) és a befejezett (végzett) cselekvést jelölik, a melyek mellett az ú. n. beálló cselekvés „mint a végzetlen cselekvés tövéből képzett alak (v. ö. ír-and és ír-ni fog, scrib-am) csak másodlagosan (?) vehető harmadik cselekvésnek". Ezek a cselekvést kifejező igealakok átvitellel (metaphora) időt is jelölhetnek és jelölhettek régen is, a minélfogva a cselekvés és időkategoriák egyszerűbben így egyeztethetők Össze: folyó cselekvés vagy jelen idejű alak, befejezett cselekvés vagy mult idejű alak és beálló cselekvés vagy jövő idejű alak. Ezek mellett egyszersmind az idői különbség s itt a kevésbé vagy régen mult kitüntetésére szolgáltak s szolgálnak néhol (pl. a székelyeknél) ma is az ír vala, írt vala vagy volt és más igealakok. A mi azokat a cselekvésárnyalatokat illeti, hogy ez és ez az igeidő tartós vagy pillanatnyi cselekvést jelentenek-e a jelenben, múltban vagy a jövőben : az az igetőben, az esetleg benne levő képzőben vagy más tényezőkben (igekötő, szövegbeli összefüggés stb.) jut kifejezésre és nem a ragozásban, s mint ilyent az igeidők meghatározásánál tekinteten kívül kell hagyni. Ezzel felolvasó -— a mint tőle a fennebbiek után várni lehetett — a régibb grammatika egyszerűbb alapjára helyezkedvén kijelenti, hogy az egyes igeidőknél a régi egyszerűbb kifejezések: a jelen, mult, jövő stb. a magyarra és latinra is a legtöbb esetben megliagyandók. Mint a * A magyar nép egészséges észjárása a kérdést már régesrégen megoldotta: ez a népnyelvi alap. Vörösmarty, Tompa, Petőfi, Arany, Jókai, Szász Károly, Baksay Sándor stb. szintén megoldották: ez az irodalmi s illetőleg a tudományos alap!— nyelvtani egyszerűsítésnek híve, általán csak könnyebben érzékeltethető újítást kíván; s minthogy a gyermek, kivált alsóbb fokon, nem „bölcsész" : nem szabad — mint a legtöbb újabb nyelvtani író tette — a nyelvtant elvont dolgokkal tömni tele. A felesleges theoriák tárgyalására fordított iclőt hasznosabban értékesíthetnők gyakorlatibb irányban. Az egyszerűsítés mellett a műszók egységesítésének szükségét is hangoztatva, kívánja, hogy az elvont grammatizálás helyett a gyakorlatibb filologiai képzésre fektettessék a súly a magyarban is, meg a többi nyelvek tanításában is. Többek méltányló hozzászólása után a kör a nagyértékű tanulmány eredményeit magáévá tette, a mely határozathoz eme közvetett módon részünkről is készségesen hozzájárulunk. 5. A latin nyelv a leánygimnáziumban czím alatt dr. Tóth Rezső a budapesti körben (1902 ápr.) tartott előadást, illetőleg a leánygimnáziumban végzett latintanítást írta le érdekes vonásokban, önálló alapra helyezkedett eredeti felfogással. Itt a latin nyelv az V-ik osztályban kezdődik: V—VI. 7—7, VII. 6, VIII. 5 órával. E korban a leánytanulót a fiú első gimnázista olvasmányain és módszerével tanítani már nem lehet. A kis diákoknál eredményes mechanikus tanításmód helyett itt az oktatásnak tudatosnak kell lenni: meg kell értetni a növendékkel, miért van szükség a XX. századbeli magyar műveltségnek a latin nyelvre és irodalomra, éreztetni a modern és a klasszikus kultura kapcsolatát s felhasználni e kapcsolat hazai emlékeit. A római történet rövid rekapitulácziója után a magyar szókincs latin elemeinek gyűjtését megkezdve, e szavakon tanítható meg a latin írás-olvasás is. Ezek rendszerezése s feldolgozása után a grammatika főbb szabályai a Cato-féle szentencziákon s a grammatikai kategóriák szerint csoportosított latin közmondásokon és szálló-igéken tanulják meg, melyek formájuknál s rövidségüknél fogva alkalmasabbak, mint a szokásos Livius-átdolgozások, miket igen hamar megun minden diák. A grammatika begyakorlására szolgálnak Sebaldus Heyden gyermeki beszélgetései, középkori leoninusok, himnuszok, imádságok stb., mint a melyek nem gátolják a klasszikus latinság megszerzését, sőt könnyűségük miatt legjobb bevezetők a klaszszikus olvasmányok elé. A középkori latinság fontosságát Kármán Mór is kiemelte. Ily olvasmány okul kínálkoznak továbbá: Anonymus s Marcus krónikájának ismert, könynyebb részei nemzeti műveltségünk szempontjából is. Az első klasszikus auktor : Entropius, kinek történetéből főleg a császárságra vonatkozó pár fejezet olvastatik. Az első latin poéta a mesemondó Phaedrus, kit mindig szeretettel fordítanak, kisérve a magyar aesopusi meseírókból, fordítókból kiszemelt pár jellemző mesével. Az írásbeli dolgozatok is többnyire ily mesék parafrázisa. A VI. osztályban kezdődik Cicero (Levelei s a Catilinariák). Ez osztály költője Ovidius (Fastorum, Metamorfos). A VII. oszt. főolvasmánya Vergilius; az innen nem fordított részeket legalább Baráti Szabó Dávid régi szép fordításából ismerik a tanulók. Prózai olvasmány Cicero Archias - beszéde a görög és római kultura kaj^solata okából. A VIII. oszt. főolvasmánya Horatius minél több ódája. Az ars poétikával kapcsolatban szóba kerül az antik poétika is. Prózai olvasmány Tacitus Agrikolája, befejezvén a latin irod. történetének rövid ismertetésével. A tanítás módja: beszélgetve és beszéltetve kifejtő, a tanulók folytonos munkásságára számító, a mely módot a gyakorló iskola szerettetett meg s a mely még 50 tanulójú osztályban is minden másnál jobban beválik. Az írók olvastatásánál óvakodnak az írót agyon-kom-