Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-08-14 / 33. szám

Leopold király a töröktől visszafoglalt részeken a püspököknek visszaadta javaikat, mégis kevesek ott a paróchiák s a lelkészekben nagy a hiány; pedig bizonyára ezen s nem más czélból engedtek elődei, a kegyes királyok a püspököknek, más gazdag jövedelmek élvezete mellett, még; tizedeket is szedetni az alattvalóktól, hogy azokból a lelkipásztorkodás kellőleg s elégségesen elláttassák : felszólítja tehát őtet, hogy egy hó lefolyása alatt adjon választ, mennyivel akar a parochusok pénztárának gyarapításához járulni; s reményét fejezi ki, hogy a többi püspököknek is jó példát fog adni. A prímás azonban nem nagyon volt hajlandó a példaadásra, azt adván okul, hogy ama czélra már eddig is sokat áldozott; de a többi püspökök is — kikhez hasonló felszólítást intézett az udvar — szinte vonakodtak fizetni e czélra, minélfogva Károly erélvesb rendszabályokhoz nyúlt, jelesen: új püspököket csak azon feltétel alatt nevezeti ki s praesentált Rómába, hogy a püspökség jövedelmeiből magának csak annyit tartson meg, a mennyi az illendő udvartartásra szükséges, a többit pedig 10 évig a parochusok pénztárába legyen köteles beszolgáltatni.* Ezen megadóztatás Mária Terézia alatt is folyamatban volt s a királyné minden évben kimutatást kivánt a nagyra szaporodott s történetünk idejében már 80 ezer frt évi jövedelemmel rendelkező pénztárnak állásáról, kezeléséről s eredményéről; és nemcsak utasítgatá a kanczelláriát, hogy gondoskodjék, hol kell új paróchiákat emelni, s mennyi összeg fordítandó a protestánsok közt levő pápista papok fizetésére: hanem maga is nagy ügyelettel volt arra, hogy a protestánsok íiol vannak tömegesebben és az igaz hit hol igényel támogatást és terjesztést? Nem kerülte el figyelmét az egészen kálvinista Nagy- és Kiskunság sem, s különösen midőn a jász-knnok 1745-ben a pesti katonai aggastyánok intézetének urasága alól félmillió frton megváltották magukat : Páltfy nádor előtt több ízben kifejezést adott azon óhajának, hogy kedvelt kunjait a jászokkal egy hiten szeretné látni. S midőn ezt a nádor kivihetetlennek mondá a privilégiumaihoz úgy, mint hitéhez makacson ragaszkodó népnél: a királyné a válaszszal egyáltalában nem elégedett meg s utasítá a nádort, hogy valamint a Kis-Kunságban, az 1743 dik évben pápista keresztyén jászokkal megtelepített s felekezeti szempontból az ősi kun székhely Halas fölé tolt Félegyházán már van: úgy a Nagy-Kunság székvárosában, Karczag-Ujszálláson is a további misszióra mielőbb fölállíttassék a róm. kath. paróchia. A nádor igyekezett a királyné óhajának eleget tenni, a kerületi főkapitány, Almási Jánosnak erősen lelkére köté a dolgot, hogy próbálja ki a kunok hitbuzgalmát ; de azok fényesen kiáltották a próbát, s valamint Félegyháza a Kis-Kunságban csak mákszemnyi befolyással sem volt a pápista hit továbbterjesztésére : úgy Almási mesterkedéseinek sem lett semmi sikere. Azonban bár a királyné a legnagyobb örömmel vett is hírt mindvégig a pápista keresztyén hit minden diadaláról, s ennek elősegítése végett nem egyszer sérté meg rendeletei által az igazságot és méltányosságot a másként hívőkkel szemben: de az erőszakos üldözéstől tartozkodottt; s ugyanazért a váczi püspök kívánságát illetőleg sem lett egészen úgy, a mint ez akarta és várta. S jól jegyezzük meg, hogy az udvari kanczellária is hasonló esetekben többnyire nagyobb kíméletet és elfogulatlanabb gondolkozást tanúsított, mint a pozsonyi magyar helytartótanács. Míg az utóbbi hamar készen volt ítéletével, amaz nem ritkán az ügy alaposabb meg* Horváth M : Magyarország története, VII. k. 170. lap. vizsgálását s bővebb kipuhatolását sürgeti, míg végleges határozatot provokál a királynénál. így történt jelenleg is. Gr. Eszterházy püspök — mint az egyházkerületi j.-könyv is mondja — erős brachiuniQt kért a nyakas halasiak ellen és a pápista eklézsiának a kálvinista városba betelepítése végett, mert az hatásosabb az elnyomásra s a menydörögve szólónak senki sem merészel szemébe nézni; a kanczellária ellenben csak egyszerű leiratot intézett Pozsonyba a helytartótanácshoz, hogy rendeljen el vizsgálatot a halasi róm. katholikusok számának kiderítése végett. Ámde ez nem vágott össze Eszterházi plánumával, mert nemcsak hoszszadalmassá tete volna az ügy lefolyását, hanem még talán ki is sütötte volna, hogy Halason csakugyan nincs több két pápistánál, a kiknek kedveért aztán teljesen szükségtelen és felesleges volna oda papot állítani, de igazságtalanság is volna annak díjazásával terhelni a várost. Fordítani kellett tehát a dolgon, s befolyása és összeköttetéseinél fogva csakugyan ki is vitte, hogy a helytartótanács, az eretnekeknek ez a kalapácsa — miként ErdŐdi Gábor püspök elnevezte — a vizsgálatot elejtve, egy — a püspök kedve és szájaize szerinti leiratot intézett egyenesen ő hozzá magához, melyben ekként rendelkezik: „Főtisztelendőségednek a Halas városában levő quártélyháznak a róm. katholikus lakosoknak isteni tisztelet tartására ideiglenesen átengedését illetőleg fölterjesztett repraezentácziójára ő Felsége kegyelmesen rendelni méltóztatott, hogy a jász-kunok kapitánya — addig is, míg e tárgyban ő Felsége további rendelkezést teszen — utasíttassák hathatósan intézkedni abban, nehogy a halasi róm. katholikusoknak isteni tisztelettartás végett a quártélyházba összegyülekezése valamiképen akadályoztassák. Továbbá Exczellencziád egy alkalmas káplánról gondoskodjék, a ki minden vasárnaponkint és ünnepnapon a nevezett városba kiszállván, az ott levő quártélyházban misét szolgáljon és a népnek predikácziót tartson. Ennélfogva a jelzett kegyelmes rezoluczió opportunus eífektuácziója végett a mai napon a Palatinális főkapitányhoz is utasítás intéztetik arra nézve, nehogy az említett quártélyházban a róm. kath. papnak és odagyülekező pápistáknak az isteni tisztelet tartásában valamiképen akadály tétessék. Pozsony, 1762. márcz. 26. Balassa Pál, Balogh László, Fábjánkovics György."1 A leiratban jelzett s a főkapitányhoz intézendő utasítás — bizonyos oknál fogva — elmaradt. Tudta ezt Eszterházi püspök is, s ugyanazért a neki szólót közlötte azzal, és annak effektuáczióját szorgalmazva, tudatá azon óhaját, hogy személyesen is szeretné közleni kívánságait, s azok létesítése mikéntjét bővebben megbeszélni. Almásy főkapitány tehát április 15-én mégis jelent Váczon ő Exczellencziája udvarlására, a ki tőle a kegyelmes rezolucziónak bizonyosabb véghezvitele végett deputátusokat kivánt, s meghagyván neki a vele való cointelligencziát, oly módon instruálta, hogy a deputátusok a végrehajtást — bizonyos okok miatt2

— szép csendességben és istenesen, de haladéktalanul és jobbágyi kötelességük szerint véghezvigyék. A főkapitány Váczról Pestre menvén, onnét — daczára a neki szóló különös utasítás elmaradásának — már másnapon kirendelte Szalmási és Paróczay uramékat deputátusokul; s ugyancsak onnét egy terjedelmes levélben utasítá Herpay Mihály kis-kun kapitányt, hogy maga 1 Egyházkerületi levéltár. H. közeg. 2 Az a bizonyos ok nem lehetett más, mint hogy a Helytartótanács nem a kanczellária utasítása szerint cselekedett.