Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-08-14 / 33. szám

EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII.., Csepreghy-utcza 4. szám, a hová a .ccziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési dijak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Félérre: 9 kor., egész évre: 18 borona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk : Az araerikai magyar reformátusok. Iíalassay Sándor. — Kálvin-korabeli iskolák és Cordier. Dr. Pruzsinszky Pál. — Tárcza: A bábakeresztelés és Halas. Földváry László. — Belföld: Az egységes liturgia. Földváry Jenő. — A pesti ref, egyházmegye közgyűlése. Tudósító. — Irodalom. — Iskola. — Egyház. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Nyilttér. — Hirdetések. Az amerikai magyar reformátusok. II. Van azonban még több más indokunk is arra, hogy az át,kapcsolási tervezetet ne fogadjuk el. Szilárd meggyőződésünk ugyanis az, hogy az amerikai magyar reformátusságnak a magyarországi református egyházhoz való olyan csatolása, a minő most tervbe van véve, nagyon költséges, mégsem hasznos, s e mellett nem is czélszerü és csak nehezen kivihető. A tervezett egybekapcsolás nagyon költséges a szegény magyar református egyházra. Fentebb említettük már, hogy a segélyező egyházak ez éven tizenötezer dollár segélyt adnak a lelkészeknek. Igazság szerint ezt a segélyt kellene folyósítani hazulról is, az összekapcsolás esetén. Úgy de a konventi tervezet 450 dollárt helyez kilátásba személyenkint. így is 10,350 dollár évi segélyre volna szükség. Miután pedig a legnagyobb valószínűség szerint a jövőben emelkedni fog a szervezett gyülekezetek s a lelkészek száma, arra is számítani kell, hogy az amerikai lelkészek kongruája emelkedni fog. Ehhez kell számítanunk azt, hogyha segélyező egyházaink elengednék is gyülekezeteinket, úgy azt az adósságot, a melytől ma egyetlenegy olyan gyülekezetünk se ment, a melynek már van temploma, szintén konvertálni kell. Ez az adósság pedig hozzávetőleges számítással is több mint 100 ezer dollár. így tehát szükség volna átlag egy félmillió korona befektetésre, s több mint 50 ezer korona évi segélyre. Bizony óriási áldozat volna ez! De van-e kilátás arra, hogy ez az áldozat kellő hasznot is fog hajtani? Magyarabbak leszünk-e mi lelkészek, ha hazulról kapjuk fizetésünk kiegészítését. Jobban be fogjuk-e tölteni lelkipásztori kötelességeinket, ha egy olyan magyar egyházmegyét szervezünk ott, a mely a hazai egyházzal áll szoros összefüggésben. Áldozatkészebbek, buzgóbbak lesznek-e a hívek, ha azt látják, hogy a papokat hazulról fizetik?.. Vájjon ezáltal megmarad-e a második nemzedék ^ magyarnak ? Úgy hiszem, ezekre a kérdésekre kell megfelelnem, ha haszonról beszélünk. Ha az első kérdést felteszem magamnak, a szégyen pírja borítja el arczomat. Töprengem, gondolkozom, hogyan jutunk mi amerikai magyar református lelkészek ahhoz, hogy rólunk feltételezzék azt, hogyha odahaza szűkölködő, 800 forinton tengődő lelkésztársainktól elvonnak évi 50 ezer korona segélyt, mi jobban fogjuk teljesíteni azokat a kötelességeket, a melyek reánk mint magyar emberekre itt Amerika földjén várakoznak? .. Miért kell nekünk, régebben itt működő lelkészeknek, kiknek kezében mindenkor ott volt a Krisztus evangeliuma mellett a hazaszeretet evangeliuma is, elszenvednünk ezt az orczapirítást ? Hiszen ha magyar ügyről volt szó, mindig elől jártunk, s a magyar névnek mindenkor tisztességet szereztünk. E tekintetben tehát nem lesz hasznos az áldozathozatal ! A második kérdés még fájdalmasabban érint, mint az első. Amaz nemzetségemet, emez hivatásomat érinti s azt tételezi fel, hogy az amerikai magyar református lelkészeknek azért kell megadni a segélyt, bármennyire nehezen esik is, mert ezek csak így lesznek hívek a hazai egyházhoz. Kristályüveg asztali készletek beszerzésére ajánlható az Első magyar üveggyár részvénytársaság Budapesten, V., Ferenez József-tér 3. Fürdő-utcza sarkán.