Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-24 / 30. szám

már a gyermekek körében is találkozunk. A védekezésben a tanítók és tanároknak az orvosok segítségére kell lenniök. Az idegesség szempontjából háromféle gyermek vegyül együvé: 1. egészségesek, a kik idegeseknek látszanak ; 2. ideges hajlandóságúak; 3. ideges alkatúak. Az egészséges gyermek szellemi fejlődésében is felmerülnek olyan tünetek, a melyek idegességnek magyarázhatók. Ilyenek: a nagyzolás, az egoizmus, akaratoskodás, később az üldöztetés és megfigyeltetés eszméi, az illúziók és ábrándok, a kényszerek, a suggestibilitás, a rapport és az öntudatszűkülés sokféle neme. Idetartozik a serdülő kor vakmerő bátorsága, túlzott önbizalma, féktelen tettvágya, elbizakodott akarata, mindent jobban tudása, túlvérmes reménye, könnyű befolyásolhatósága, szerfeletti hiszékenysége, végtelen boldogsága, határtalan világfájdalma, könnyelmű gondatlansága, lelkes ideálizmusa stb. Ezekben tulajdonképen nincsen idegesség, a mit legjobban bizonyít múlandóságuk. Csak erős szellemi túlfáradást szülnek a heves, tartós indulatok keltése esetében. Az iskola tehát arról gondoskodjék, hogy a gyermek eszének túlfáradását ne okozza, mert az lustaságot provokál, és a gyermekben tartósan kellemetlen hangulatokat ne ébresszen, mivel ezek megbénítják a munkaerejét, megutáltatják a tanulást és idegességet is okozhatnak. Az ideges hajlandóságú gyermekek a dispozicziót a szülők betegségéből öröklik. Sajátságaik: érzékenyebbek vagy tompábbak a rendesnél; gondolkodásuk, felfogásuk, fantáziájuk plusz vagy minusz túlzásokat mutat. Figyelmük könnyen fárad. Hangulataik változékonyak. Ambicziójuk vagy közönyük fokozott. Értelmük koraérett, vagy a szokottnál lasabban fejlődik. Indokolatlan szimpáthiák és antipáthiák, nyugtalan, aggodalmas érzések, néha természetellenes vágyak uralják. Testi jelenségeik pedig: főfájás, vértódulás, szédülés, hideg kezek, lábak, emésztési zavarok, rossz alvás, álomból felriadás, hajlandóság a huruthoz, lobosodásokhoz, lázas állapotokhoz; testi-szellemi gyors fáradékonyság, beszédbeli hibák stb. Az ilyen gyermekek könnyen válnak idegesekké. Nagy veszély környékezi őket már a szülői házban. Az a rossz szokás, hogy a legtöbb szülő gyermekeit a felnőttek körébe vonja, a nagyok ügyeibe avatja, sőt azok élvezeteiben (színház, bál, nyilvános szereplés) is részesíti: a fejlődő gyermek idegrendszerét valósággal megmérgezi. Hasonló veszedelem várja őket az iskolában : túlkorán, túlsókat és kedvetlenül kell dolgozniok. Az idegességet fakasztó lelki elfáradásnak esnek áldozatul az iskolában : a) ha apróbb gyermekeknél reggeli 9 óránál, nagyobbaknál reggeli 8 óránál korábban kezdődik a tanítás ; b) ha a tanítás a délutánra., vagy ismétlő órákra is kiterjed; c) ha a munkaidő napi 5—6 óránál több; ha a házi gyakorlatokon kivül a gyermek még otthon tanulandó leczkét is kap, vagy mechanikai magolásra kényszeríttetik ; d',) ha évzáró vizsgáknak vettetik alá, a melyek nemcsak czéltalanok, hanem rendkívül károsak is; e) ha az ó-kori nyelvek dominálják a tananyagot, mert ezek annál fárasztóbbak, minél fiatalabb a gyermek; f) ha tehetségét meghaladó munkát követelünk tőle, holott a koraéretteket vissza kell tartani, a hátramaradókat pedig haladásukban támogatni; g) ha az igazságos szigor és szükséges fegyelem tesi-lelki fáradást, vagy tartós kellemetlen hangulatokat ébreszt. Másként áll a dolog az ideges akarattal felruházott gyermekekkel, a kik többnyire idült betegségekben szenvedő, alkoholista, epilepsziás, idegbajos, elmebeteg, öngyilkos vagy bűntevő szülők gyermekei nagyobb mérvű testi-lelki fogyatékosságokkal. Ezen gyermekek majd ingerlékeny és mozgékony természetűek, majd közönyösek és tompák. Az iskolában társaikkal haladni nem tudnak, az utóbbiakat a haladásban gátolják, s azonfelül erkölcsi vakságuknál, érzékeik félszegségénél és cselekvéseik kiszámíthatatlanságánál fogva a többi tanuló zsenge, fogékony lelkét megfertőzik. Ezért sürgősen kívánatos, hogy az ilyen ideges gyermekek: a) minden rendes iskolából kirekesztessenek, illetőleg számukra külön segítőosztályok vagy segítő-iskolák szerveztessenek, a melyekben orvosi segédkezés mellett, külön e czélra képzett szakértő tanférfiak nevelése alá kerüljenek, a mint az pl. Németországban történik; b) a nevezett segítő-iskolákban 15—16 éves korukig tartassanak és elbocsáttatásuk után is mindaddig felügyelet alatt támogattassanak, a míg biztos exisztencziát alapítaniok sikerül. Csak ily módon lehet iskoláinkat az idegesség mételyétől megtisztítani, a társadalmat és a hadsereget az ismert szocziális károk legkiválóbb okozóitól megmenteni, számos családtól egy őket folyton üldöző rémet elhárítani és sok ezer, egyébként elzüllő egyént a hasznos, jóltevő, léteit biztosító, megelégedést nyújtó munka számára megnyerni. Az ideg- és elmegyógyító tudós professzornak felolvasása a jelenvoltakra mély hatást gyakorolt s általános volt a kör amaz óhaja, hogy az itt elhangzott elvek az intéző körökhöz is találják meg útjukat. Gyűlés végén Lechner professzor a kolozsvári ideg- és elmegyógyító intézetet és berendezését is megmutatta a kör tagjainak. 8. Sexuális higiéna az iskolában. Úgy látszik, hogy a kolozsvári tanárkör viszi a derekas szerepet az iskolai egészségügy fejlesztése tekintetében. Az előbbiekben bemutatott három előadás után, íme itt találunk egy negyediket, a testi-lelki életre, a szellemi fejlődésre az imént tárgyaltnál nem kevésbbé fontosat. Dr. Parádi Ferencz, a dési kórház igazgató-főorvosa (1903. június) a tanuló ifjúság sexuális életéről tartott előadása során felhívta a figyelmet az ifjúság közt szerte pusztító kétféle betegségre, melyeket a szülők és tanítók nagyon jól ismernek, de velők szemben jóformán semmit sem tudnak tenni. Okát nagyrészt szocziális viszonyokban és abban látja, hogy a betegségekről általában nincs helyes fogalmuk sem a tanároknak, sem a szülőknek. Többet lehet tenni a megelőzésre, mint a kifejlődött baj legyőzésére. Hogy ezen a téren javulást lehessen várni, a családi viszonyoknak kell megváltozniok, a melyek között sokszor a gyermek egész erkölcsi világa esik áldozatul a szülők hiúságának és érdekeinek. Főleg a táncziskolák káros hatására hívja fel különösen a figyelmet.* A testi nevelés el van hanyagolva s a hol virágzik is, rosz irányban halad. Túlnyomóak azok a divatos sportok, melyek a testet kimerítik, s a helyett, hogy az emlékezetet agyonfárasztó órák után szórakozást nyújtanának, mint az úszás, vívás, kirándulások, lapdajátékok: újabb terheket rónak a fáradt gyermekre. Elítélendők a sportok közül pl. a divatos kerékpározás és a footballjáték, a melyek testi túlerőltetést s ezután túlságos ellankadást okoznak, s a helyett, hogy a szóbanforgó betegségek ellen küzdenének, azoknak titkos aknamunkáját megkönnyítik. Szükséges e betegségek helyes ismeretére vezetni a fiatalságot. S kivánja, hogy a most fölvetett eszme necsak állandóan felszínen maradjon, hanem az orvosok és tanárok megszívlelve a kérdés rendkívüli fontosságát, vállvetve dolgozzák ki annak minden ágában a teendőket. Ezen együttes működéstől lehet javulást * L. idevonatkozólag' e Lap 1903. évf. január 16-iki sz. ban írt czikkünket. B. 1.