Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-24 / 30. szám

remélni. A hozzászólások az iskolaorvosok nélkülözhetetlenségét, a tisztaság követelményeit, a szennyirodalom üldözését, a kérdésnek állandó felszínen tartását, a népiskola előkészítő hivatását és a túlterhelés kárait hangoztatták. Végül a tennivalók tüzetes megállapítására dr. liigler Gusztáv elnöklete alatt a gyűlés a körhöz tartozó iskolaorvosokat kérte fel állandó bizottságul. Benke István, ev. ref. főgimn tanár. TÁRCZA. A bábakeresztelés és Halas. Kolmár Ferencz csak imént küldött levele után feleslegesnek, de alkalmatlannak is találta az írásban való újabb válaszolást, s ugyanazért meg is tagadta azt. Nem hagytak azonban neki nyugtot, mert a főkapitány — kit meg a váczi püspök zaklatott — már augusztus 25-én a következő sebtiben írt commissiót küldte Herpai Mihályhoz: „A minapi postával írtam, mi módon kellessen Prédikátor halasit admoneálni. l-o. Hogy ő Felsége kegyelmes parancsolatját a gyermekek keresztelése aránt azonnal mély engedelmességgel observálja, és hogy azt a népnek is tudtára adja, hogy szükség úgy hozván magával, a bába is megkeresztelni tartozzon. 2-o. Ha már a bábákat instruálta-e a keresztelésre, és hogy kegyelmetek a bábákat és prédikátort maga eleibe hivattassa, hogy eft'ectuálta-e már vagy sem a prédikátor és megtanította-e a keresztelésre, s kívánja-e minden módon ebben kiadott ő Felsége parancsolatit megtartani és szentül végbevinni? Melyre valamint scripto kivánom válaszát, úgy azon felséges Consilium intimatumának párját — melyhez eddig ragaszkodott — elhozza kegyelmed, mert a notáriusok az írások közt eltévesztették." Herpai Mihály kapitány az utasítás szerint maga elé hivatván Kolmár Ferenczet, közölte vele a fenti pontokat ; de az ezúttal is vonakodott írásbeli nyilatkozatot adni, s csak miután erősen sürgettetett ós sokféle impulsus et compulsussal feleletadásra kényszerítették, igérte meg, hogy megírja válaszát, de nem előbb, hanem csak a feljebbvalók tanácsának kikérése után. E czélból személyesen megkereste Virágh Mihály püspököt, sőt úgy látszik tovább is ment, mert Pesten írta és onnét küldte a főkapitányhoz tartalmas és határozott hangú levelét: „A helytartótanácsnak f. évi július 27-én kiadott és Tts uraságod kegyes intézkedéséből velem közlött intimátumára reménylem, hogy alázatos kötelességem szerint elég lesz téve akkor, midőn a Helytartótanács által publicált 1753 dik évi kegyelmes kir. Resolutiót a Helytartótanács kegyelmes rendelete következtében uraságodnak megküldöm. S ámbár az a kegyelmes intimatum tőlem semmi feleletet nem látszik kivánni: mindazáltal mivel Tts uraságod nyilt választ követel tőlem, annálfogva a következőknek előadását vélem szükségesnek. Nem lehet ugyan tagadni, hogy a keresztelés dolgában 1742-ben a Helytartótanács adott ki bizonyos intimátumot,* melynek folytán szükség esetében a bábáknak is babtizandi facultás seu activitas láttatik engedtetni; minthogy azonban később, 1752-ben a kegyelmes királyi dispositió a püspököknek a visitatió normáját előírván, * Ezen intimátum keletkezésének történetét lásd Földváry L. : „Adalékok a dunamelléki egyházkerület történetéhez". II. köt. 131-134. lap. a visitátió alkalmával csak annyit említ megtudakozandó!, vájjon azok vite suos baptizent, seu ad valida baptizandum sufficienter sint instructi ? azután pedig 1753-ban ő császári királyi fensége disponálásával az előbbi intimátumot. szelídíteni czélozva, világosan parancsolta: „ut helv. conf. addicti ad actus, a quibus vi dogmatis sui in corde abhorrent, adigantur1

; a sz. keresztség kiszolgáltatása pedig a mi vallásunk principiumai s maga a helv. confessio szerint egyedül a Ministereket illeti meg: annálfogva erősen reménylem, hogy ő Felsége a veleszületett kegyelmességéből egyátalában nem engedi, hogy vallásom dogmáival és confessiómmal ellenkezőleg valaminek végzésére kényszeríttessem, és annyival kevésbbé, mert a helv. hitvallás szabad gyakorlása számos kir. intézmény és országgyűlési törvényczikkek által biztosíttatott. Ne tulajdonítsa spectabilis véteknek, sem írásbeli viszketeg, animositás és proterviának, hogy a lüktető lelkiismeret dogmáimmal ellenkező más feleletet küldeni nem engedett; reménylem is, hogy kegyével és pártfogásával gyámolít. Pest, 1761. sept. 4. alázatos szolgája Kolmár Ferencz, halasi ref. prédikátor." * Kolmár Ferencznek ezen írásban kiadott, s a püspök és főkormányszék további támadásai ellen az 1753-dik évi rendeletre hivatkozással, mintegy villámhárítóval ügyesen ellátott válasza a főkapitány által felterjesztetvén a helytartótanácshoz, ott — mint az egyházkerület gen. seribája mondja — addiglan félreteendőnek és hallgatással mellőzendőnek véleményeztetett, míg az iniquitas az igazság elnyomására újabb alkalmat és ürügyet nem talál. IV. A türelmetlen s czéljára erősen törő gr. Eszterházi püspök nem tudta bevárni a magától jövő alkalmat, ő maga hatalmilag idézte azt elő, mely aztán meghozta a további háborgatásra az ürügyet is, de a melynek éle egészen más irányban, jelesen a prédikátor helyett az egész Halas város ellen fordult. Az 1761-dik év szeptember 14-én ugyanis a majsai plebánus püspöke parancsából misézés végett Halasra ment, s mivel ott nem vala több két pápista lakosnál. Majsáról vitt magával hallgatókat, még pedig districtualis tiszteket. Minthogy pedig a város birája és tanácsa a kalocsai érsekség csalai, bánegyházi, keczeli birtokai és Halas városának azokkal érintkező területe közt régóta fennforgó határvillongás beszüntetése dolgában épen akkor kün jártak: a plebánus a kisbirótól kérte a quártélyház kulcsát. Ez magától nem bátorkodván kiadni a kulcsot, mentegeié magát: „Vagyon nekem birám, tanácsom, a kitől kell függenem. Ha ő kegyelmek parancsolják, kiadom, másként nem adhatom". Mire a plebánus azt mondta: „Hátha a templomba megyek ós ott szolgálok misét, ki húz ki onnét karomnál fogva?" A plebánus fenyegető szavait hallották többen s általuk csakhamar híre futott a dolognak ; minek folytán aztán míg a plebánus misét szolgált a német asztalos lakásában, számosan gyülekeztek fel a városházához és onnét három embert küldtek hozzá, általuk minden becsülettel kérvén, hogy menne haza békességgel, nehogy valami véletlen lárma keletkezzék. A plebánus el is ment, de haraggal s hazatérvén, tüstént jelentést tett püspökénél, elpanaszolván, hogy midőn 14 sept. Anno 1761 Halasra ment, a quártélyházat nem nyitották fel számára, miért is kénytelen volt a misét azon szobában szolgálni, a hol a német asztalos dolgo* Egyházk. j.-könyv. Halas.