Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-24 / 30. szám

ki egy, a középiskolai nevelés egész körét magában foglaló, gyakorlati irányú részletes utasítást. Az életrevaló indítvány megokolása gyanánt vázlatban előterjeszti mindazt, a mit az utasításnak szerinte magában kell foglalnia, még pedig: a) az erkölcstani alapvetést, mely kitűzi a czélokat a morális nevelés számára. Ezen egységes alap megszüntetné s illetőleg közelebb hozná a jelenleg dívó sokféle erkölcsi felfogást, továbbá pótolni fogná azon hézagot, mely a tanárképzésben előállott azáltal, hogy az erkölcstani ismeretek kimaradtak belőle. Ennek keretében kellene részletesen felsorolni mindazon erényeket és jó szokásokat, melyeket a középiskolának növendékeivel el kell sajátíttatni, b) Második feladat volna a lélektani alapvetés, főképen azon érzelmeknek és akarati momentumoknak megvilágítása, melyekre a nevelésnek támaszkodnia kell. Lélektani ismeret nélkül sikeresen fegyelmezni nem lehet, c) Szóljon az utasítás az erkölcsi nevelés és fegyelmezés általános eszközeiről s főként a középiskolai tananyagból meríthető erkölcsi oktatásról. d) Adjon egy minden részletében kidolgozott iskolai rendtartást a tanárok részére, továbbá pozitiv irányzatú teljes fegyelmi szabályzatot a tanulók részére, e) Fejtse ki részletesen a középiskola és a szülői ház, illetve a társadalom viszonyát s adjon általános utasításokat arra nézve, hogy fegyelmezés dolgában miként hozhatók egymáshoz közelebb s az iskola mely határig alkalmazkodhatik a társadalmi élet kívánalmaihoz. Itt kellene kifejteni a színházlátogatás, a tánczmulatságokban való részvétel és az ellenőrzés kérdéseit, f) Foglalja magában a fegyelmezés kérdésének kifejtését, főtekintettel az osztályfegyelmezésre : első sorban a tanári tekintély mivoltát és fentartásának eszközeit; azután a szaktanárok és az osztályfőnökök fegyelmező feladatait, módjait, kapcsolatban az igazgató és az egész tanári testület fegyelmező szerepével. Meg kell világítani azt a különbséget is, mely az alsó és a felső osztályok fegyelmezése és erkölcsi feladatai között van és a fokozatokat, melyeken a fegyelmezésnek át kell haladnia, g) Fejtse ki részletesen a gyermeki léleknek mindazon hibáit, melyekkel a nevelésben találkozunk, továbbá azokat a kóros fiziologiai és pszichikai állapotokat, melyeknek földerítése és ismerete a nevelés és fegyelmezés szempontjából kívánatos. Ehhez kell csatlakozni az orvoslási módok ismertetésének. Ezzel kapcsolatban foglalja magában az utasítás a büntetés fogalmának és fajainak ismertetését, s a mi fő, alkalmazásukat, mert ezen fordul meg minden, különösen a mai humánus nevelés korszakában. Ma drasztikus eszközeink nincsenek, annál behatóbban kell gondoskodnunk oly eljárásokról, melyek a humanitásnak is, a nevelés czéljainak is megfelelnek. h) Végül foglalja magában az utasítás a kizárásra vonatkozó tárgyi és alaki feltételeket, megjegyezvén, hogy míg az utasításoknak általában csak konzultatív jellege lenne, a kizárásra vonatkozó intézkedéseknek imperativ természetűeknek kellene lenniök. Ezt a derekas értekezést ismertette az udvarhelyi körben (1902. decz.) Barabás Jenő főreálisk. tanár. Áz ő véleménye szeiint czélszerü volna egy fegyelmezési utasítás szerkesztése, melynek azonban inkább konzultatív jellege volna; a fegyelmi intézkedések, úgy a mint jelenleg vannak, nem czélszerűek, így különösen nem a fokozatok. Általában kívánatosnak tartja a gyakorlati pedagógia tudományos művelését. Ezzel szemben azonban a körben mások úgy vélekedtek, hogy a jelenlegi fegyelmi intézkedések megfelelők, nemcsak azért, mert a megállapított fokozatok végrehajtása a tanári karra van bízva, hanem azért is, mert a tanulókhal humánusabban járhatnak el; míg ha egy részletesen kidolgozott fegyelmezési könyv betűi szerint kellene igazodni, az iskola elvesztené nevelői színezetét s olyan szerepet öltene, mint a bíróság. (Ezen az állásponton mindenesetre csodálkozni lehet! . . .) 6. Fertőző betegségek és az iskola. Ezen eddig elhanyagolt kérdést a kolozsvári kör vette munkás programmjába. Dr. Filep Gyula (1902. febr.) az iskolai könyvek fertötelenítéséről írt értekezésében kifejtette, hogy a könyvek útján, a melyek több kézen fordulnak meg, a legkülönbözőbb járványok terjedhetnek. Különösen veszélyesek e tekintetben a nyilvános könyvtárak könyvei és az ócska iskolakönyvek. A fertőző mikróbium-csirák a könyvekre s onnan a könyvet használóba juthatnak. Például nyálazott ujakkal szokták forgatni a könyv lapjait, a könyvbe beleköhögnek stb. Legalább egy hónapra van szükség, hogy a fertőző baktériumok a könyvekben mind elpusztuljanak. A használt könyveket megsemmisíteni nem lehet s az sem igen kivihető, hogy az iskolában csak új könyveket használjanak: tehát az ócska könyvet fertőzteleníteni kell, még pedig úgy, hogy a könyvtárak minden beszolgáltatás után fertőtlenítsék a könyveket, az antiquáriusok meg az eladásra szánt könyveken a fertőtlenítés megtörténtét alkalmas módon igazolják is. b) Ugyancsak a kolozsvári körben (1903. márcz.) Konrádi Dániel dr. fejtegette mélyebb alapon és más téren az iskolai fertőző betegségeket, melyeknek oka valmely baktérium. A baktériumok alakjait mikroszkopium alatt bemutatva, kifejti: mily fontos az iskolára nézve, ha a betegségek előzményi tüneteit mindenki ismeri. Ilyen jelek: az arcz pirossága, borzongás, kábultság, ásítozás, főfájás, émelygés, hányás, tüsszentés, nátha, szemkötőhártya-hurut, láz stb. Ily gyanús jeleknél úgy kell eljárni, mintha kétségtelenül fertőző megbetegedéssel volna dolgunk, s így a gyermeket már akkor el kell különíteni az iskolától, mert ezáltal sok fertőző betegségtől óvjuk meg az iskolát, a mire nézve számos megtörtént esetet sorol fel. Az meg épen felháborító, hogy fertőző betegségben szenvedő gyermekeket és azok testvéreit az iskolába küldjék a szülők. A védekezés tekintetében felsorolja a kanyaró, skárlát, difteria, járványos ftiltőmirigylob és szamárköhögés előzményi jeleit; elmondja a törvények és rendeletek intézkedéseit, melyeket a hatóság, iskola, szülők tekintetbe kell hogy vegyenek minden járvány alkalmával.* Jó eredményt csak a fertőző betegségek általános ismeretétől várhatunk, ha ismeri a tanár és a szülő a ragadós betegségeket s a legkisebb gyanú esetén orvoshoz utasítják a tanulót; mert inkább különítsünk el 10—20 gyermeket, a kikről egypár nap múlva kiderül, hogy nincs fertőző betegségük, mintsem egyet, a ki valóban abban szenved, az egészségesek között tűrjünk. Szükséges volna, ha a szülők között oly füzeteket osztana ki az iskola, a melyek a legszükségesebb tudnivalókat tartalmazzák a ragadós betegségekről és az ellenük való óvóintézkedésekiől. A védekezés egy másik nemét az ifjúság ellenállási képességének fokozásától, a testi neveléstől reméli eme jelszó alatt:. „Jobb betegnek nem lenni, mint a betegségből kigyógyulni". 7. Az idegesség az iskolában cz. a. dr. Lechner Károly egyetemi tanár tartott előadást a kolozsvári körben (1903. máj.) A szerfölött fontos és általános érdekű felolvasásból a következőket vázolhatjuk: Ma jóformán minden 2-ik ember ideges. Nem csoda, ha eme bajjal * De hol vannak ezek a törvények és intézkedések a nyilvánosság és köztudat tekintetében ? A szükséges §-okat az iskolákban állandóan fekete tábla alatt s az Értesítőkben évről-évre kinyomatni kellene. B. I.