Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-17 / 29. szám

üzletnek tekinti a kosztadást s a tanuló erkölcsi és tanulmányi dolgaival mit sem törődik. Föl kell őket a szálláson keresni, dolgaikat a szállásadókkal megbeszélni, ezeket kötelességeikről szép szerével kioktatni, s a hol bajok vannak, ott erélyesebben föllépni. Az előadás nyomán keletkezett bő eszmecseréből említésre méltó Kiss Gábor hozzászólása, hogy a szülők szoktatják a tanulókat hazudozásra, a mikor ok nélkül mulasztást engednek meg s azután hamis bizonyítványt adnak; a házi nevelés — jobb házakban — azzal hibáz, hogy a tanuló fiúkat a társaságban felnőttekként szerepelteti; fiirteléshez szoktatja s idő előtt blazírttá teszi. Batkovszki Pál üdvösnek látja a szülők és tanárok viszonyának az Értesítőben való tárgyalását s a fegyelmi szabályoknak a szülőkkel, illetőleg a szállásadókkal való közlését. 3. Az erkölcsi nevelés. Az udvarhelyi körben (1903. jan.) Varga Károly főreálisk. tanár Herbert Spencernek az erkölcsi nevelésről szóló fejezetét ismertette. Ennek lényege a természetes fegyelmezés s az, hogy a gyermeket tárgyi mozzanatok megfigyelésére szorítja. Minthogy azonban az erkölcsi nevelésnek az is feladata, hogy a gyermeket az általános emberi vonatkozások felismerésére bevezesse, a mennyiben a felnőtt embernek vannak oly lelkiszükségletei, melyek a mindennapi élettel alig vannak vonatkozásban, ennélfogva az erkölcsi nevelés csak akkor lesz teljes, ha ezen szükségletek kielégítésére szintén előkészíti a gyermeket; ez pedig épen a tisztán emberi mozzanatok megértetésével érhető el. Ezért teljesebb az angol opportunisztikus, utilitarisztikus felfogásnál a Herbert-féle álláspont, mely a tárgyi mozzanatokat és emberi vonatkozásokat egyaránt felöleli. Rousseau Emilejének nevelése is 16 éves koráig tárgyi mozzanatok megértetéséből áll. 4. Szülői értekezletek, a) Az ung-beregi tanárkör beregszászi osztálya (1903. decz.) egy népes szülői értekezleten a délelőtti vagy a délelőttre és délutánra megosztott tanítás kérdéséről tartott Telkes Sándor tanár nagy tanulmányra fektetett előadást. A kérdés eldöntésénél három tényezőt tart irányadónak: a tanulók egészségét, szellemi munkabírását és a helyi viszonyokat. Az elsőre nézve: mind a két tanításnak vannak hátrányai és előnyei. A tisztán délelőtti tanítás, kivált a kisebb gyermekeknél, káros hatású a táplálkozásra, a mint ezt Binet kísérletileg kimutatta. Ezzel szemben a délelőtti egyhuzamos tanításnak az a nagy előnye van;

hogy a növendék a szabadon hagyott délutánon teljesen kipihenheti a délelőtti fáradalmakat s mégis marad bő ideje másnapra előkészülni. A megosztott tanítás egészségi szempontból előnyösebbnek látszik ; de minthogy a tanulónak át kell nézni a délutáni leczkéket, mikor még a délelőtti tanítás fáradalmait ki sem pihente: nincs kellőleg diszponálva a délutáni tanulásra. Ide járul, hogy a délutáni emésztés az agyat relatív vérszegénységi állapotba hozza, a mely egészségileg kedvezőnek ismét nem mondható. Következőleg a két rossz közül a kevésbbé rosszat kell választani. A másik, tanulmányi szempontból fontos tényező a tanulók szellemi munkabírása. Idevonatkozólag számos kísérlet eredményét sorolja fel, melyek alapján az előadó kimondja, hogy az ötórás tanításnak nincs feltűnően fárasztó hatása, bár az utolsó órákon a szellemi munkaképesség gyöngül, különösen tapasztalható ezen fáradás a fiatalabbaknál (10 —12 éveseknél), minélfogva ajánlatos az utolsó órákra kevésbbé fárasztó tantárgyakat beosztani. A harmadik tényezőt, a helyi viszonyokat illetőleg: az egyhuzamban való tanítás ellen szól az, hogy sok családfőt már 2 órakor munkába szólít hivatala; de viszont mellette szól az a másik fontos körülmény, hogy az intézetnek vannak olyan növendékei, kik messze laknak, sőt a szomszéd faluból járnak be az iskolába. Az eszmecsere folytán mindinkább kidomborodott az a nézet, a mely az egyfolytában való tanítást csak a felsőbb osztályokban tartja megengedhetőnek. b) A debreczeni körben (1904. május) Fazekas Sándor reáliskolai tanár tartott felolvasást a szülői értekezletekről. Visszapillantva a magyar középiskola történetének negyedszázadára, úgy találja, hogy nagyobb fejlődés mutatkozik az iskola külső, mint belső fejlődésében. A belső kiépítést czélozza ez az új intézmény, melynek eszméjét a budapesti gyakorló főgimnázium vetette föl először. Részletesen ismerteti a szülői értekezlet eddigi történetét és felsorolja, hogy hol, hányszor ós milyen kérdésekben tartottak már szülői értekezleteket s egyúttal ismerteti azon nyilatkozatokat is, melyek a szaklapokban megjelentek. 0 maga tartózkodó állást foglal el;

hogy a kör mondjon véleményt: vájjon szükségesnek tartja-e a szülői értekezletet. A kifejlődött vita után Dóczi Imre elnök a kör álláspontját ezekben összegezte : 1. A debreczeni kör az iskola nevelő és tanító czéljainak megvalósítására nem tartja a szülői értekezleteket feltétlenül szükségeseknek. Leginkább azt a jótékony hatást várja töltik, hogy a fölvilágosított társadalom nagyobb érdeklődést fog mutatni az iskola munkája iránt és készebb lesz segíteni a tanárokat a tanítás és nevelés nehéz feladataiban. 2. A kör a legnagyobb óvatosságot ajánlja ez új intézmény életbeléptetésekor. 3. A kör a szülőknek a tanárokkal esetről-esetre, egyenkint való érintkezését nagyfontosságúnak tartja és a családnak és iskolának ezt a kapcsolatát teljes figyelmére méltatja. Benke István, (Folyt, köv.) ev. ref. főgimn. tanár TARCZA. A bábakeresztelés és Halas. A püspök váratlan és sokszoros kívánsága nemcsak meglepte, hanem meg is döbbentette a bírákat; de azért bátran szemébe néztek a hatalmas Seráphnak, s mint szabad emberek egész készséggel ajánlották ugyan meg neki, hogy a mint azelőtt 1750-ben generál de Will quártélyozásának alkalmatosságával meg volt, úgy ennekutána is megengedtetik a quártélyhá.zban a miseszolgálat; de a többire nézve határozottan kijelenték, hogy nem tartják törvény által kötelezettnek magukat s a követelés ellenében a trónusnál keresnek oltalmat és védelmet. Mely kijelentésre a püspök egész dühvel mordult az elöljárókra: „Nem bánom, menjetek a császárhoz, de nem nyertek vele, mert én csak azt akarom és cselekszem, a mit a császár akar és a törvény parancsol".1

Azután nagyhirtelen sarkon fordult és egy kevély fej billentéssel ajtót mutatott a privilegiált város nemes tanácsának. Másnapon a tiszteletére meghúzott harangok zúgása közben megjelent a református templomban s ott figyel-1 A törvény ugyan nem parancsolta, hogy a halasiak plebánust tartsanak és kápolnát építsenek a nem létező pápista keresztyének kedveért: de a császár valóban egyet akart a püspökkel, mert az apostatákat illetőleg 1749 ben kiadott rendelet í)-ik pontjában meg van írva: „Oly helyeken, hol a szükség kivánja, templomok és r. kath. parochiák állitandók". Hol kivánja pedig a szükség, annak meghatározása nem a kálvinistákra, hanem a püspökökre volt bízva.