Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-17 / 29. szám
mesen megnézett mindent; majd helyet foglalván az Úrasztalánál számára készített helyen, s Yirágh Mihály szuperintendenst és a többi papokat is leültetvén, felolvastatta előttük a királyi rendeletet, hogy ne gondolja senki, hogy a vizitálást magától cselekszi. Ezután megkezdődött a czenzura. Az első kérdéseket ő maga, a többieket pedig a félegyházi esperes és a kiséret tagjai tették a prédikátor elé, melyek, mint egyébütt mindenütt, úgy itt is e körül forogtak: 1-ször. Milyen legyen a keresztelést végzőnek szándéka, tényleges, átható vagy beható-e? 2-szor. A keresztelésnél használt matéria pura vagy mixta legyen-e? 3-szor. Csak a papok keresztelhetnek-e, vagy bizonyos esetekben a laikusok is? 4-szer. Legjobban prémálták a kereszteletlenül meghalt gyermekek esetét. 5-ször. Azt is kérdezte a barát: Jól esik-e, ha így találná feledtéből mondani a pap: „keresztellek Istennek nevében?" ex hujus farina plnra. Mindezekre megfelelvén a prédikátor, tudakozta a püspök, hogy nem lappangtatnak vagy csinálnak-e apostatákat? s aztán a következőket rendelé: 1-ször. Hogy a halálra ítélt rabok plebánus által kisértessenek ki. 2-szor. Hogy a házasok háromszor publikáltassanak, mert ha valami hiba leszen — mondotta, — sem felséges királyné asszonyunkat, sem a nemes vármegyét nem keresi, hanem egyenesen a sz. székre czitál. 3-szor. A luthereket a Prédikátor hatalma alól a stólára nézve elvette és ezt mondotta: „Úgy látom, hogy ezen determináczió alatt a lutherek sokan inkább kálvinistákká lesznek, mintsem a plebánusok alatt legyenek. Itt a felséges királyné parancsa enerváltatik, azért erről újabb diszpozicziót kell tenni ő felségénél".1 4-szer. Igen urgeálta az 1742-ik évi parancsot, mely in casu necessitatis megengedi a bábáknak, hogy gyermekeket kereszteljenek. Mely utóbbi sürgetésre halasi prédikátor uram mondotta: „Úgy látszik, hogy Ő felsége azt a mandátumot az 1753-ik esztendőben kiadott mandátummal mitigálta, a hol olvastatik : „Ad actus, a quibus vi dogmatis sui in corde abhorrent, ne adigantur"} Kolmár Ferencz való dologra ébreszté a püspököt, mert a nevezett év szeptember 3-án a helytartótanácstól csakugyan intéztetett rendelet a püspökökhöz, mely így hangzik: „Az ő Felségéhez sűrűen érkező panaszaira az akatholikusonak, Ő Felsége a közelebbi augusztus 30-án a Helytartótanács által közölteti a püspök urakkal azon akaratát, hogy a papok s lelkipásztorok az isten igéjét buzgón hirdessék, a gyermekeket szorgalmasan katechizálják, s a tévelygőket az igazság megismerésére és az igaz cultusra inkább keresztyéni szeretettel és szelídséggel, mint erővel és szigorral iparkodjanak elvezérelni, s oly actusra, melytől dogmáiknál fogva szivükben iszonyodnak, ne erőltessék őket. Melyre nézve Excellentiád a püspöki hatósága alatt álló papokat, lelkipásztorokat ő Felsége kegyelmes mandatumának köteles megtartására informálni el ne mulassza 1 Pestmegyének 1760-ikóvi közgyűlésén, midőn a luthereknek a ref. prédikátorok adminisztrácziója alól lett elvonattatása publikáltatott, Ráday Gedeonnak azon kérdésére: „nem lehetne-e meg, hogy deposita stóla apud Paroclium rom. catholicum, a maguk helységükbeli ref. prédikátoroknak szolgálatával élnének?" Eszterházi püspök így deklarálta magát: „a közelebb levő lutherána eklézsia prédikátorának szolgálatával élhetnek, de az ő lakóhelyekben ref. prédikátorokéval semmiesetre nem". Midőn azonban casus adta elő magát, a plebánusok még a saját papjaikhoz sem eresztették a luthereket s egyáltalában nem tartották magukat a püspök deklarácziójához. (Szathmáry Pál levele a dunamelléki egyházkerület levéltárában.) 2 Dunamelléki egyházkerület jegyzőkönyve Lásd Halas. E mandátumot Kalló Ferencz váczi vikárius körlevélben közlötte a kanonokokkal és esperesekkel, hogy magukat ahhoz alkalmaztassák és omnem — acatholicos irritandi occasionem cavebunt. Ugyanazon napon és dologban a megyékhez is küldetett intimatum, mely rendeli, hogy a főispán a vallás dolgában semmi újítást ne kezdjen, se mások által tétetni ne engedjen; előforduló kétséges és nehéz esetekben via facti valamit ne tegyen, hanem az egész ügynek seriesét Ő Felsége elé terjesztvén, tőle kérjen arra nézve resolutiot.1 Ezen rendeletekre — mint később látni fogjuk — nemcsak maga a Helytartótanács nem emlékezett, hanem a püspöknek sem volt arról tudomása, s ugyanazért a a prédikátor megjegyzésére nem tudván mit felelni, újra csak ezt monda: „Különös discurzust kell e dologra nézve odafent tenni". Ezzel a czenzura véget érvén, a templomból kijövet betére a prédikátor hajlékába, hol szorgosan átvizsgálta annak könyvtárát, megtudakolta évi fizetését, s kivánta megnézni a sakramentomi eszközöket, de holmi réz- és czinedényeknél egyebet nem láthatott, idejében félretétetvén, a mi nem kéz alá való volt. Távozván a paplakról, a tőle búcsút vevő Yirágh Mihály kérdésére, hogy folytatni fogja-e a vizitálást? azt felelte: „Ebben az esztendőben nem, mivel a meleg nevekedik, a lakosok is a munkára kiszakadoznak és a mi propositioi vannak, nem coramunicálhatja". Végül a halasiak holmi marhaféle ajándékkal kívántak kedveskedni, de nem akczeptálta s meg sem nézte, ezt mondván: „Előre megírtam a plebánusoknak, hogy sehol ne discretizáljanak1 '.2 Különben a complacendi studiumot megdicsérte, s megparancsolván a tanácsnak, hogy mindenszentek napja után hozzá felmenjenek — a mit azok meg is Ígértek, de nem tettek — visszatért Váczra. III. Alig ért haza a püspök, azonnal jelentést tett a Helytartótanácsnál, melyben vádolta a halasi prédikátort, hogy a bábák keresztelésénél a királyi rendeleteknek ellenszegül. Majd nyomban ezután személyesen is felrándult Bécsbe, hogy ott — mint az egyházkerület főjegyzője panaszolja — a törvényt elforgassa és minket szerencsétleneket lefegyverezzen. Sürgeti a nekik kedvező királyi rendeleteket, de ha mellettünk szólnak, szalad Bécsbe, hogy megerőtlenítse vagy felbontsa azokat. Igyekszik minket a törvény által elnyomni, de azáltal nyomatni nem akar, mintha mondaná: „a törvénynek csak ellenetekben van ereje, de ránk nem tartozik" stb. A püspök vádaskodó jelentésének és Bécsbe rándulásának meglett a gyors következménye, mert alig egy hétre azután a Helytartótanács a következő rendeletet küldte Almási Pál jászkunkerületi főkapitány és Consiliariushoz: „A váczi megyés-püspök árjelentést tett a Helytartótanácsnál, hogy egynémelyek,3 s jelesen pedig a halasi 1 Pozsony, szept. 3. 1753. Ilyésházi Jósef. Eszterházi Ferencz. Fábjánkovics József és Simon Jósef. Egyházkerületi levéltár. 2 A nagykőrösiektől is vonakodott elfogadni a szép 3 pár ajándék-csikót, de midőn Váczra szállították azokat, kitűnt, hogy minő a püspök úr continentiája. 3 Ezen egynémelyek Gál István szentesi, Füredi Mihály^és Szőnyi Beniamin vásárhelyi prédikátorok voltak, a kiket szintén bevádolt a püspök, s annálfogva a helytartótanács gr. Károlyi Ferencz főispánhoz a fentivel szórói-szóra megegyező rendeletet küldött, melyre aztán azok egy terjedelmes vádirattal feleltek. (Egyházkerületi jegyzőkönyv 215—218. lap).
