Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-26 / 26. szám

tóan ismerteti a bölcseletnek a valláshoz és a mithologiához, a tudományokhoz való viszonyát s a bölcseletnek beosztását és alapproblémáit. A bölcselet „észszerű felfogása a valóságnak" s „közte és a hit között a béke lehetséges." A bölcselet és a tudományok között a szerves összefüggésnek a viszonya áll fenn. A bölcselet problémái a természet, az ismeret ós a cselekvés világából valók, mi alapon helyes a bölcseletnek fizikára, logikára és ethikára való felosztása. Az I. szakasz „a metafizika problémáit" fejtegeti. Kettős elágazásuk az „ontológiai" és a „kozmológiai theologiai" probléma. Itt Paulsen a materialista és dualista világnézettel szemben az ú. n. idealista ontológiai elméletnek a híve, a mint az viszont a fizikai és pszichikai életjelenségek parallelizmusán s a voluntarisztikus pszichológián alapul. A materializmus bírálata s a lélek aktuális felfogása egyik erős oldala szerző művének. Egységes világnézete alapján szépen és meggyőzően fejtegeti a kozmológiai theol. részben a fejlődés elméletét, az isten- és világfelfogás egymáshaz való viszonyát s a hit és a tudás határait. A filozófia és a vallás, a tudás és a hit viszonya az egymásra való hatás kölcsönös viszonya, sőt végső határaiban maga a tudás is az akarat és a hit dolga. Mély pszichológiai alapon vallja tehát a lelki élet egységét s a problémák megfejtésében a lelki tehetségek szoros összetartását. A II. szakasz „az ismeretelmélet problémáiról" szól, s közelebbről az ismeretnek a valósághoz való viszonyát s az ismeret eredetének problémáját ismerteti. Az ismeretelmélet az ismeret lényegének és eredetének kérdésére vonatkozik, a mi az ideálizmus és a reálizmus, vagyis az empirizmus és a raczionálizmus értelmében megoldható. Mély bölcselettörténeti és kritikai alapon egyenként méltatja a modern gondolkodókat Kantig és Wundtig s azokkal párhuzamosan az empirikus gondolkodókat. Különösen ezek a fejtegetések igazolják, hogy a bölcseletnek az ismeretek összegezése, rendszerezése és egységesítése a feladata. Végül egy rövidebb függelékben „az ethika problémáit" ismerteti, a melyeknek bővebb kifejtése az ő kétkötetes „ethikai rendszere". Itt szerző az ú. n. energisztikus vagy evoluczionisztikus morálfilozófia híve, a melynek elve a folytonos haladás és tökéletesedés. Fejtegetései a legfőbb jóról s az erkölcsi értékfogalmak világáról meggyőzők s közel járnak a keresztyén erkölcstan szabadságelvéhez. A porosz Humenak és német Rousseaunak nevezett Paulsen azon kevés német bölcselőhöz tartozik, ki szabatosan, világosan és vonzóan tud írni, s még a nehezebb kérdések fejtegetésénél is könnyen érthető. Nem elvont spekulácziók vagy szürke theóriák, hanem az élet tapasztalatai és tanulságai érdeklik. Ez teszi az ő „ethikai rendszerét" is oly kedves olvasmánnyá. Melegen ajánljuk legújabb kiadásában is a bölcselet mélyebb problémáival foglalkozók szives figyelmébe. A theologus is sikerrel használhatja. Sz. M. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. * Oroszországban, mint Luthardt „Alig. Ev. Luth. K.-Ztg" cz. lapjának mult számában olvasom, közel 150 ezer a siketnémák száma, vagyis ugyanannyi, mint az egész nyugati Európában összesen és együttvéve, úgy hogy Oroszországban esik 100 ezer lakosra 150, Nyugat-Európában csak 70 siketnéma egyén. Hozzájárul még az is, hogy Oroszországban a betegeknek csak 2°/o"a

nyert gyógykezelést a specziális intézeteken, és csak 1898-ban alapította az eddigelé sok áldással s sikerrel működő „siketnémák kuratoriumát". Legújabban arra való tekintettel, hogy a siketnémaság fülbajokra vezetendő vissza, az orosz egyetemek összes orvosi fakultásain fiilgyógyászati tanszékeket szerveznek, s ezzel a betegségek lehető gyógyítását a falvakra s a vidéki kórházakra nézve is megkönnyítik. Az ev. szocziális kongresszus május hó 24—26. napjain Boroszlóban tartotta szokásos évi nagygyűlését, a melyen Harnack berlini tanár és ismert nevű egyház-és dogmatörténetíró magvas elnöki megnyitója után Tröltsch heidelbergi tanár „a ker. ethikáról ós a mai társadalomról", Frank dortmundi lelkész „a munka szervezéséről az egyéniségre való hatásában", Berhard berlini tanár „a modern bérrendszerről s a szocziális reform szükségességéről és Dyrenfurth berlini kisasszony s Wilbrandt berlini tanár „a nők otthoni foglalkozásáról" tar. tott előadást. Az elnöki megnyitójában az illusztris theoltanár a keresztyénségnek a szocziálizmushoz való viszonyát fejtegette, s azt vitatta, hogy a szocziális kérdés elsősorban nem is gazdasági, Jianem ethikai kérdés. Solingenben Meinel lelkésznek, a Ritschl-féle történeti morál-theologia e legfiatalabb ós legharcziasabb hívének Krisztusról és a XX. század felfogásáról tartott előadásaihoz egész felolvasási cziklus fűződött, a mely nemcsak a modern theol. felfogás, hanem a ker. vallásos tudat részéről is kihívta az érdeklődést. Meinel előadásaihoz mindenekelőtt fűzte Lepsius lelkész a Krisztusról szóló fejtegetéseit ekképen: Arra a kérdésre, hogy ki volt a Krisztus, csak 2 felelet lehetséges. Az egyik a zsidóságé s a mohamedánizmusé, mely benne csak embert lát s a keresztyénségé, mely az ő istenségét vallja. Előbbiekkel tart a Meinel-féle modern theologia is, a midőn Harnacknál „az evangéliumból az istenatyasága s a felebaráti szeretet parancsa mellett eliminálja Krisztus személyiségét; s egy másik képviselőjénél kizárólag a hősök kultusza értelmében fogja föl e személyiséget". Mind a két felfogás törli a természetfeletti csudás jelleget Jézus életéből, mi mellett csakis „egy rajongónak tragédiájáról és messiási utópiájáról" lehet szó. Krisztus istensége sark- és alapköve a mi ker. hitünknek, mely hitünk modern világfelfogásunkkal ellentétbe sohasem kerülhet. Lepsius szerint a modern theologia egyik legnagyobb tévedése abban van, hogy nem ismeri istennek büntető igazságosságát, mely ponton Nietzsche élet- és világnézetével találkozik. Különben a biblia egyezik a modern természettudománynyal, az ő egységes világnézetével, míg viszont a modern theologia Lepsius szerint a dualizmus veszedelmében szenved. A vallásos egyházi és tudományos theol. érdeklődést még jobban keltették föl azok az előadások, a melyeket Solingenben több lelkész és tanár tartott a közelmúlt hónapokban, így Müller lelkész az ősker. hitről értekezett, s annak lényegét a feltámadás hitében látta. Jól mondotta, hogy