Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-19 / 25. szám

hagyta a közgyűlés a Kálvin-téri ház volt püspöki és lelkészi hivatali helyiségeinek az elnökség által a theo­logia részére történt kibérlését és megszavazta azok bérlésére és berendezésére szükséges fedezetet; kimondta, hogy a theol. akadémia megnyitásának 50 éves forduló­ját 1905-ben, az egyházkerületi gyűlés idején meg­iinnepli és ezzel az alkalommal nagyobb alapítványi összeget gyűjt Török Pál emlékezetére. Sógor Endre kerületi számvevő a számszéknek a budapesti és a halasi főgimnáziumok számadásaira és a halasi leányiskola szubvenczionálására vonatkozó jelen­tését terjesztette ezután elő. A számszék véleményezése alapján a kerület a halasi leányiskolának 2000 korona ad hoc segélyt szavazott meg. Dr. Nagy Dezső egyházkerületi ügyész jelentésének meghallgatása után a közgyűlés, dr. Vécsey Tamás iro­dalmi bizottsági elnök előterjesztése alapján, felkérte az újonnan beérkezett vallástani kézikönyvek bírálóit; végül pedig néhány, ajánlás végett beterjesztett pedagógiai munka véleményezése ügyében intézkedett. Végül az elnökség bejelentette, hogy az egyetemes konvent az amerikai református magyar egyházak ügyé­nek intézésével a dunamelléki egyházkerület elnökségét bízta meg; egyben kéri az elnökség a közgyűlést, hogy ezt a megbízást vegye tudomásul s szervezzen az elnökség mellé egy tanácsoló bizottságot. A közgyűlés az amerikai bizottság tagjaivá megválasztja dr. Nagy Dezső, Petri Elek, Szilassy Aladár és Szöts Farkas gyűlési tagokat és kimondja, hogy Degenfeld József grófot is fölkéri tanácsadásra. A délelőtt 10 órától délután 7*2 óráig egyfolytában tartott közgyűlést Baksay Sándor püspök imádsága rekesz­tette be. H. I. A reformátusok egyetemes konventje. A harmadik napi ülés egy, napirend előtt való elnöki kijelentéssel vette kezdetét, a melyet báró Bánffy világi elnök tett meg, kényszeríttetve az „Egyetértés" p. f• jegyű tudósítójának az előző napi ülésre vonatkozó referádája által. E referádában ugyanis Bánffy elnöknek a tárgyalási szabályokból folyó ama kívánsága, hogy az idítványozók indítványaikat írásban adják be, úgy volt feltüntetve, mint elnöki hatalmaskodás, a mely a szabad véleménynyilvánítás megakadályozására irányul. Ezt az inszinuácziót, hivatkozva a tárgyalási szabályzat ren­delkezésére, a leghatározottabban visszautasította Bánffy, s egyben sajnálatát fejezte ki a felett, hogy az utóbbi időben az egyházi és a napisajtóban egész napi­renden van a konvent és az egyházi felsőségek támadása és vádolása, mintha akár a konvent, akár a többi egy­házi felsőség nem is az egyház közjavát szolgálná. Sajná­latos ez a jelenség, a mely a hivatalos felsőség tekin­télyét csorbítja, a benne vetett bizalmat mg rendíti és arra tör, hogy visszavonást támasszon egyházunkban a a lelkészi és a világi elem között. A konvent tüntető helyesléssel fogadta az elnöki kijelentést; alig hisszük azonban, hogy p. f. úr okulna ebből. Megszokta Ő már a felsőség támadását, s azt folytatni fogja továbbra is. Az előző napi ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése után a konvent harmadik napi délelőtti ülésében a közjogi, a missziói, az egyetemes tanügyi és az iskolaügyi bizottságok jelentéseit hallgatta meg s hozta meg azokra nézve a szükséges határozatokat; az ülés végén pedig abban a kérdésben döntött, hogy nyilat­kozzék-e a népiskolai törvény reviziótervezetét illetőleg, vagy nem. A közjogi bizottság jelentése alapján elhatározta a konvent, hogy visszavonatását kéri a népiskolai vagyon elidegenítése tárgyában kiadott sérelmes kultuszminisz­teri rendeletnek; kimondta, hogy felterjesztést intéz a belügyminiszterhez az iránt, hogy egyházi gyűjtésekre csak az illetékes egyházi hatóságok meghallgatása mellett adassék engedély, és pedig úgy, hogy a gyűjtés csak az illető gyülekezet tagjai által történhessék és bérletbe ki ne adathassék, a mint az utóbbi időben néhányszor előfordult; néhány ügyet pedig részint a zsinati elő­készítő albizottságokhoz tett át, részint pedig a kerüle­tekre küldött vissza belkörű elintézés végett. A missziói bizottság jelentését tudomásul vették, s egyszersmind megszavazták a missziói segélyeket, a melyek ugyanazok maradtak, mint a mult esztendőben, azzal a különbséggel, hogy az erdélyi egyházkerületnél beszüntettetett a romániai és az andrásfalvi misszió segé­lyezése, másfelől pedig újabb segélyek szavaztattak meg: Vuko várnak 800, Szelistének 500, Balassa-Gyarmatnak 200, Érsekújvárnak 200, Lessnek 400, Nagybocskónak (2 évre) 500, Mező-Örményesnek 800, Szászsebesnek 800 korona. Az egyet, tanügyi bizottság jelentése és javaslatai kapcsán elhatározták, hogy sürgős felterjesztést intéznek a kultuszminiszterhez az iránt, hogy addig is, míg a végleges rendezé smegtörténhetnék, adja meg az 1904: I. t -cz. alapján, az államsegély felemelésével a mi állam­segélyes gimnáziumainknak azt az összeget, a mely a tanárok fizetésének az államiakéval egyenlővé tételé­hez szükséges, s egyszersmind felhívják a kerületeket is, hogy államsegélyes gimnáziumaik normál költség­vetését ennek megfelelőleg dolgozzák át és indítsák meg a pótló-segély megnyerése végett a tárgyalásokat. Az akadémiai tanárok fizetésrendezését illetőleg is állást foglalt a konvent és kimondta, hogy azok fizetését is az államiakéval egyenlővé kívánja tenni. Miután azonban erről a közös bizottság Véleménye nem szól, a kerületek mutassák ki e tekintetben való szükségleteiket, hogy azok az 1848 : XX. t.-cz. végrehajtása iránt megejtendő tárgyalások alkalmával rendelkezésre álljanak és a nye­rendő dotáczióban fedezetet nyerhessenek. Ugyancsak az 1848: XX. t.-cz. végrehajtásához kapcsolta a konvent az egyetemes theol. tanári nyugdíjintézet és a hitoktatói állások szervezése ügyét is, a mennyiben kijelentette, hogy a tárgyalások során ezekre a czélokra is állami dotácziót kiván kérni. Elfogadta továbbá a konvent a tanító- és tanítónőképezdék új tantervét; az egyháztör­téneti képsorozat összeállítása tárgyában pedig közös tanácskozást fog tartani az evang. egyház kiküldötteivel. Kovács Lajos budapesti katecheta bécsi licentiatusát majd csak akkor nostritikálja, ha dolgozatát kinyomatva bemutatja és igazolja, hogy valamelyik theol. akadémián sikeres próbaelőadást tartott. Az iskolai bizottság a gimnáziumoknak adott fen­tartási pót- és beruházási államsegélyekről tett jelentést, a mely tudomásul vétetett és helybenhagyatott. Hosszabb vitára adott alkalmat a tiszántúli kerü­letnek a supplicationak az evang. egyház részéről is megszüntetése tárgyában tett felterjesztése, s a hatá­rozat az lett, hogy felkérik az elnökség útján az evang. egyházat, hogy miután egyházunk már megszüntette a supplicatiót, utasítsa supplicansait, hogy a mi hitfeleinket ne keressék fel. A délelőtti ülés végén, tárgysorozaton kívül, Antal

Next

/
Oldalképek
Tartalom