Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-05 / 23. szám

a midőn kiki úgy öltözködik, a hogy akar, sőt akad, a ki az Egyh. Törv. 143. §-ának még a „tisztességesen" kifejezését is figyelmen kivül hagyja, okvetlenül megszüntetendő. A gyászszertartás folyama alatt már az egységes liturgia hiánya volt különösen érezhető. Az oly megható s temetéseinknek specziális kálvinista színt kölcsönző halotti énekek hangjai helyett az operaházi zenekar hangjai próbálták előkészíteni lelkünket az igehirdetés meghallgatására. Azután hallottuk ugyan az operai énekkar előadásában egy régi szép halotti énekünket, de a mely — kevesek által ismerve — nem tett olyan hatást, mintha p. o. a lelkészi kar énekelte volna el a XC. zsoltár 2. versét. Úgy hogy találólag jegyezte meg egyik egyetemi dékán, hogy ő semmiben sem látta kidomborodni azt, hogy kálvinista temetésen van. A sírnál hasonlóképen éreztette magát a liturgiái egységnek, határozottságnak hiánya. Ezt juttatta eszünkbe a pótlólag elmondott Miatyánk stb. Mindezekből tehát önkéntelenül levonható tanulságok, hogy úgy a lelkészi rulia, mint a liturgia tekintetében a bizonytalanság megszüntetendő s mindkettő egyöntetűen szabályozandó. A temetésre visszatérve, még csak egy megjegyzést. Különös eljárás az is egyik-másik lelkésztársunk részéről, hogy a gyászmenetet fél úton tüntetőleg otthagyja. Vagy képes fizikailag az egész utat gyalog megtenni a menettel, s akkor sértő a kegyelet adójának ilyen részletfizetése, vagy ha nem képes, ne vállalkozzék a gyalogúira, De a midőn az ország főinéltóságai nem sajnálják az úttal járó fáradságot, akkor kínosan feltűnő, ha a lelkészi karból válnak ki egyesek a fél úton, hogy megbontsák a rendet. Az effélék mind csak pellengérre állítják a protestáns szabadságot. Nézzünk most egy más eseményt, Május 12-én volt budapesti egyházunkban a lelkészválasztás. Ez alkalmat ad ama kérdés vizsgálására, mennyiben felel meg az érvényben levő lelkészválasztási törvény a nagy gyülekezetek igényeinek? Említenem sem kell, hogy e kérdés vizsgálásánál minden személyi momentumot kizárok anynyival inkább, minthogy a jelen esetben a budapesti gyülekezetnek javára vált a lelkész választási törvény alkalmazása. A választás meghívás útján történt. A presbitérium bejelentette, hogy a gyülekezet többsége meghívás útján kívánja az üresedésbe jutott lelkészi állást betölteni. A meghívás útján való választhatáshoz a választók kétharmadának egy személyben való megegyezése szükséges. A törvény intézkedése folytán a választás megejtésekor kell konstatálni, hogy a meghívást ellenző kisebbség meghaladja a választók számának egyharmadát. E rendelkezésre a választási bizottság (egyházmegyei kiküldöttek) fel is hívta — a törvény értelmében — a budapesti választógyűlés figyelmét, kijelentvén, hogy mivel a budapesti egyház választóinak száma ötezer néhány százat tesz ki, a meghívást esetleg ellenző kisebbségnek ezernyolczszáz néhány szavazót kell leszavaztatnia. íme a lelkészválasztási törvény meghívásról szóló része képtelen követelést tartalmaz a nagy gyülekezetekre nézve. Mert hogy Budapesten, a hol egy-egy lelkészválasztáson alig néhány száz választó jelenik meg, sőt még Debreczenben is, a mint a közelmúlt választások igazolták, oly nagymérvű érdeklődóst keltsen egy lelkészválasztás, hogy a választók akár két-, akár egyharmada abban résztvegyen, a tapasztaltak után lehetetlennek mondható. Mi következik most már a törvénynek érintett — a nagy gyülekezetekre nézve — képtelen rendelkezéséből? Nem egyéb, mint hogy alkalom és lehetőség adatik arra, hogy a presbitérium az egyháztagok választói jogát egyszerűen konfiskálja. Mert ha a presbitérium többsége egyszer úgy szeret meggyőződve lenni, hogy a gyülekezet választóinak kétharmada X mellett van, egyszerűen bejelenti az esperesnek, hogy a gyülekezet X-et akarja meghívás útján lelkészül választani, s ezen bejelentésével a presbitérium X-et az illető nagy gyülekezet lelkészéül kinevezte. Mert hogy a választóközönség V3

-a résztvegyen a választásban azért, hogy a presbitériumot megczáfolja, azt ugyan még a legnagyobb kapaczitálás, izgatás esetén sem lehet reményleni. A választók joga tehát voltaképen teljesen konfiskáltatik, s a lelkészválasztásnál a döntő szó csak látszólag az egyháztagoké, tényleg pedig a presbitériumé. De azt mondhatja valaki, hogy — bár a választói jog kijátszásának említett lehetősége meg nem czáfolható -— nem czélszerűbb-e magára a nagy gyülekezetre nézve, ha lelkészét impozáns egyhangúsággal, csendes, méltóságteljes módon választja, mintha pártoskodások, izgatások verik fel a gyülekezet csendjét, zavarják meg az egyház békességét s a pártgyűlölet és szenvedélyek annyira megmérgezik a gyülekezet tagjait, hogy az új lelkész esztendőkig alig foghat más munkához, mint hogy a szenvedélyeket csillapítsa, a választás ejtette sebeket orvosolja? A nagy gyülekezeteknek meghívás útján való lelkészválasztása sérelmes lehet a választói jog gyakorlására, ámde üdvös lehet magára a gyülekezetre nézve. És ez igaz is lehet némely esetben (p. o. a budapestiben is), ámde ezt általánosítani nem lehet. S itt voltakép már elvi összeütközést látunk a lelkészválasztási törvény szelleme (mely a korlátolt szabad választás) és a gyakorlat között. Hogy kinevezés vagy választás-e az egyház érdekének megfelelő az pro és kontra vitatható; amazt a római, utóbbit a mi egyházunk tartja czélszerűbbnek. De hogyha egyszer a választás elvi alapjára helyezkedtünk, akkor a választók jogának gyakorolhatásáról MT A legjobb, legmegbízhatóbb gazdasági és kerti magvak a GOMBÁS JENŐ "1W pgr (ezelőtt Nöthling Vilmos) magkereskedésében szerezhetjük be, Budapest, IX., Kálvin-tér 9. = Árjegyzék ingyen és bérmentve. ,