Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-05 / 23. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 23. szám. •—— —— is feltétlenül gondoskodnunk kell akképen, hogy az semmi módon kijátszható ne legyen. Ezt pedig úgy érjük el, ha a törvényben nem kivánunk a nagy gyülekezetektől lehetetlenséget. Lehetetlenség pedig a nagy gyülekezetekben a választóknak akár két-, akár egyharmadát szavazás végett összegyűjteni. A zsinatnak tehát módot kell találnia a lelkészválasztási törvény megfelelő módosítására; vagy úgy, hogy a nagy gyülekezetekben a meghívás útján való választásnál a kisebbségi szavazók követelt hányadát leszállítja (p. o. Vs v - 7io)> v a í?y) a m i szerintem helyesebb, ha a nagy gyülekezeteket mindenkor a pályázat útján való választásra utasítja. A nagy gyülekezetekre nézve nagy fogyatékossága lelkészválasztási törvényünknek az is, hogy a szavazás az Egyh. Törv. 218. §-a értelmében megszakítás nélkül folytatandó; s ha a folytonosság megszakad s a választók csak időközönként és egyenként jelentkeznek, a záróra kitűzendő s azután a szavazás lezáratik. A hol oly különböző életkörülmények, viszonyok között élő ember van, mint p. o. a fővárosban, lehetetlen ott azt kivánni, hogy a választók lehetőleg egy időpontban (pár órán belül) összegyűljenek választói joguk gyakorlása végett. Ott van a sok szolgálatban levő hivatalnok, alkalmazott, p. o. a közlekedési vállalatoknál, postánál, tisztviselők stb., kik talán szívesen vennének részt a választásban, de ez rájuk nézve lehetetlen, mert abban az időben, mikor a választás folyik, hivataluk, szolgálatuk nem engedi őket. Módot kell tehát adni arra, hogy mindenki résztvehessen a szavazásban, bármily sorsú, állapotú ember is; ezt pedig úgy érhetjük el, ha a törvény a nagy gyülekezetekben a szavazás időtartamául 36—48 órai időt enged, mely idő alatt azután bárki gyakorolhatja szavazati jogát, a nélkül, hogy hivatala vagy szolgálata ezt megérezné. íme néhány tanulság a gyakorlati életből merítve. Lelkészi ruhában, liturgiában egység, határozottság; szabadosság helyett józan szabadság; a lelkészválasztási törvényben a nagy gyülekezetük figyelembe vétele, a választói jog gyakorlatának védelme és mindenkire lehetővé tétele. Ajánlom a leendő zsinati atyák jóakaratú figyelmébe. Siculus. ISKOLAÜGY. Az orsz. ref. tanáregyesület közgyűlése. Országos ref. tanáregyesületünk, a kollégium elöljáróságának szives meghívása folytán, a kies Dunántűi Athenaejében, Pápán tartotta meg ez évi közgyűlését, május hó 24—25. napjain. Mielőtt azonban a gyűlés lefolyásáról és az azt követett balatoni kirándulásról beszámolnék, kell hogy a pápai rendező bizottságról és annak tagjai közül különösen Németh István egyházker. főjegyzőről, dr. Antal Géza és Thury Etele theologiai tanárokról emlékezzem meg ; mert a mit ők fogadtatásunk, elláttatásunk és szórakoztatásunk érdekében kifejtettek, az valóban bámulatosnak mondható. Nem a szives szeretetet értem ez alatt, mert hiszen azzal még mindenütt találkoztunk, a hol egyesületünk közgyűlésére megjelentünk; hanem azt a kifogyhatatlan leleményességet, a mellyel nemcsak pápai tartózkodásunk idejét tették gondtalanná ós élvezetessé, hanem elrendezték még balatoni kirándulásunkat is úgy, hogy annak kellemessége, gyönyörűségei örökké felejthetetlenek maradnak előttünk. Igazán, azt mondhatom, ellesték még gondolatainkat is; s a rendezés simaságát, élvezetességét és olcsóságát tekintve, valami olyat produkáltak, a mihez hasonlót, nem hiszem, hogy még a leggyakorlottabb utazási iroda is képes volna felmutatni. A gyűlésről és a folytatásképen következett kirándulásról szólva tehát, a legelső sorban a pápai rendezőbizottsággal szemben kötelességem tolmácsolni mindnyájunk hálás köszönetét. Fogadják el ezt tőlünk, mint ugyan nem keresett, de megérdemelt jutalmát buzgó fáradozásuknak. S fogadják velük együtt hálás köszönetünket mindazok, a kik szeretetükkel, magyaros szívességükkel oly széppé, oly feledhetetlenné tették pápai tartózkodásunkat és a kies Balatonra tett kirándulásunkat. A második kedves és feledhetetlen dolog, a melyről meg kell emlékeznem, az a fogadtatás, a melyben egyesületünket a más vallásfelekezetű tanárvilág részesítette kiránduló utazásában. Pápa, Keszthely. Veszprém premontrei, benczés és piarista tanárai oly szép kollegiális érzéssel öleltek bennünket kebelökre, a mely a mai kiélezett felekezeti viszonyok között szinte hihetetlennek tűnt fel sokak előtt, a kik a Dunántúl e tekintetben való körülményeit nem ismerték. Nem a felekezeti különbségek és ellentétek domináltak itt, hanem a magyar kultura közös szolgálatának felemelő érzése és a haza szeretete, és ezek az érzelmek ledöntötték az elválasztó falakat és egyesítettek bennünket az egymás megbecsülésében és szeretetében. Jól esik ezt konstatálnunk, — s még csak az volna az óhajtásunk, hogy az a baráti kézszorítás, a melyet váltottunk, az a baráti ölelkezés, a mely szíveinket más hitfelekezetű tanártársainkkal a Balaton mellett összedobbantotta, ne elmúlt és könnyen elfelejtett valami lenne, hanem állandó emlék, mely szolidárisakká, egymás tisztelőivé és barátaivá tudjon tenni bennünket a jövőre is, a hazának és a magyar kultúrának odaadó szolgálatában. Ezek előrebocsátása után hadd szóljak immár a közgyűlésről. Erdély, Tiszáninnen, Tiszántúl és a Dunamellék iskoláinak a gyűlésre igyekvő tanárai Budapesten sereglettek össze Pünköst második napjára, hogy együtt induljanak a délutáni gyorsvonattal. Körülbelől 130-an jöttünk össze a vasúti állomáson, a hol a jegyek megváltása alkalmával arról a kellemes hírről értesültünk, hogy egy külön gyorsvonat fog bennünket Pápára szállítani. Ezért a figyelmes gondoskodásért a szintén velünk utazott Hegedűs Sándort illeti a köszönet, — s fogadja is el azt tőlünk mindnyájunktól. A külön vonaton utazott velünk Dóezi Imre elnök, dr. Beöthy Zsolt, mint az orsz. középiskolai tanáregyesület képviselője ós Hegedűs Lóránt, Pápa város országgyűlési képviselője, Komáromtól kezdve pedig Antal Gábor dunántúli ref. püspök is. Pápán elő volt készítve számunkra a fényes fogadtatás; az idő azonban —• a mely utazásunk alatt mind borultabbá vált, megérkezésünk perczeiben pedig hatalmas záporesőt hullatott, — a fogadtatás fényességét
