Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-05 / 23. szám
tanítás nyelvévé is a magyar tétessék; az ismétlő iskolákra nézve még Bogdanovich szerb püspök is kifejezte azt az óhajtását, hogy kizárólag magyar nyelven oktassák a serdülő ifjúságot, a mi a nemzetiségi helyeken azért nagyon fontos, mert intézményes biztosítékul szolgálna arra nézve, hogy a mindennapi iskolából kikerült tanulóság a magyar nyelvi ismereteiben megtartassék és megerősíttessék. Vargha Gyula az iskola magyarságának sikeresebb előmozdítása végett azt az indítványt tette, hogy az állam csak olyan elemi iskolában adjon a tanítóknak fizetéskiegészítést, a hol magyar nyelven foly a tanítás. A protestáns egyházak részéről meghívott egyének szintén a tervezet elfogadása mellett nyilatkoztak, de a törvényjavaslatban foglalt eszközöket a magyarság konszolidácziója szempontjából elégtelennek tartják. Ezt Antal Gábor püspök fejezte ki a leghatározottabban és legvilágosabban. Nemcsak a tanítóképesítést, de a tanítóképzést is teljesen magyarrá kell tenni, még akkor is, ha ez csak a teljes államosítás által volna elérhető. Felekezeti szempontból ettől sem riadna vissza, mert ha az egyházak az állami tanítóképzőintézetek mellett felekezeti internátusokat alapítanak, azokban a jelöltek vallásos nevelését sokkal intenzivebbé tehetik. Hasonló eréllyel hangsúlyozta a magyar nemzeti szempontot dr. Bartók György, erdélyi püspök, a ki levélben nyilatkoztatta ki, hogy a tervezetben a magyar nemzeti lét megerősítését látja, de az erre vezető eszközöket még erősíteni és javítani kivánja. Zelenka Pál ti száméi léki püspök szintén szükségesnek tartja a tanítóképzés és tanítóképesítés magyarrá tételét, de kiemeli, hogy a tanítók anyagi helyzetén is javítani kell; egyben indítványozza, hogy a javaslat adassék ki véleményezés végett az iskolafentartó egyházi főhatóságoknak is. Az ankétnek konstatálható eredménye az, hogy a szaktanácskozmány a magyar nemzeti eszmének határozottabb érvényesítését sürgeti a népoktatásügy összes ágazataiban; bogy a tervezetnek e ezélra szánt eszközeit és módozatait a magyar nemzeti kultura érdekében erősíteni és szaporítani kell, s hogy a magyar nemzeti nevelés érdekében a hazafias egyházak hajlandók az iskolai autonómia bizonyos mértékű megszorításába is belenyugodni, csakhogy a magyar nemzeti kultura a népoktatásügy minden ágazatában határozottan érvényesüljön. Ezzel az eredménnyel meg lehet elégedve a szakminiszter is. Megerősítését láthatja benne a törvénytervezetben kifejezett intencziójának. Bátorságot meríthet arra, hogy javaslatában erősítse és javítsa a magyar nemzeti kultura eszközeit és módjait. S a magyar nemzeti iskolapolitika mellett nagy határozottsággal megnyilatkozott országos közvéleményben erős támogatást lelhet a javaslatnak eltörpülő nemzetiségi ellenzékével szemben. V. F. Egyházi tanulságok. Minden törvénynek, minden intézménynek legfőbb és legbiztosabb próbája a gyakorlati élet. A mely törvényt, intézményt a gyakorlati élet igazol, az életrevaló, okos törvény, czélszerű intézmény; a melyeknek azonban a gyakorlati élet ellenemond, azok vagy csak irott malaszt maradnak, vagy erőszakolt végrehajtás esetén több kárt, mint hasznot okoznak. Ezért az igazi törvényhozó mindenkor a gyakorlati élet követelményeit veszi figyelembe, mindenkor azokat a hiányokat, fogyatkozásokat igyekszik a törvényben, intézményben megszüntetni, a melyeket az élet egyes eseményei különösen kitüntetnek. A közelmúltban két nagyobb esemény történt budapesti egyházunkban, a melyek lefolyását, ha tárgyilagosan vizsgáljuk, hasznos tanulságokat vonhatunk le a jövő alkotásaira, közelebb a zsinat teendőire nézve. Lássuk tehát egymásután. Az első a Jókai temetése. Ha a temetési szertartás egyházi részét vizsgáljuk, különböző fogyatkozások tárulnak elénk. Nézzük a legkezdetén a dolgot. Összejön vagy 30—40 lelkész, hogy testületileg megjelenjék a temetésen. A testületi megjelenés megköveteli, hogy az külsőleg is nyilvánuljon. Ez a külső megnyilvánulás pedig egységes kell hogy legyen. És épen itt, a lelkészi testület megjelenésének külső megnyilvánulásában volt már szembetűnő egyházi rendtartásunknak egyik nagy fogyatékossága. Nem szólva a palástok különböző formáiról — a mely talán nem annyira szembeszökő, — láttunk csaknem a hány, annyiféle papi föveget, ezek mellett kemény és puha kalapok tarka változatát, sőt megbotránkozásul feltűnt egy zöldre rongyolódott palástforma ruhadarab is. A lelkészi egyenruha szükségessége kérdésében lehetnek a vélemények eltérők. De a zsinatnak a lelkészeket e tárgyban további határozatlanságban hagynia nem szabad. Vagy helyezkedjék arra az álláspontra, hogy szükséges a lelkész egyenruha (palást, föveg) s annak formáját megszabván, tegye azt — fegyelmi szankczióval ellátva — minden lelkészre kötelezővé; vagy mondja ki az egyetemes papság elve alapján; hogy az szükségtelen s akkor tiltsa el a palást stb. megkülönböztető ruhadarabok viselését. De a mostani állapot, PleH madvar tí>Ítífl7díKíítíÍ dán PC PQ7Í/n7tíVíÍr Tej szövetkezeti berendezések kézi erö- és göz- Tpavílíílt határtala n mennyi-LiöU magjai ICJgaAUaoagl gejj" üd CűAÍVU/igjaj hajtásra, úgyszintén mindennemű tejgazd. gépek és ICaiajai ségben veszünk. e> FUGHS é$ SCHLICHTER, Budapest, VI., Jász-utcza 7. eszközök a legjobb kivitelben és legjutányosabban szállíttatnak. SWT Árjegyzék és költségvetés ingyen és bérmentve.
