Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-05-15 / 20. szám

Erős meggyőződésem az is, hogy ha egyházunk élni akar, akkor több időt kell szánnunk a konfirmácziói oktatásra s több időt kell engednünk a fejlődő léleknek, hogy ne gyerekes elhamarkodással pergesse le vallástételét s ne könnyelműen tegyen fogadástételt, hanem hogy az egyházba lépés minden örömét s felmagasztosultságát átérezze. Hogy tudjon így elmélkedni, mielőtt a konfirmácziói ünnepélyre megy: Oh Uram Isten, mily jó voltál hozzám! Oh Uram Jézus, mily nagy áldozatot hoztál te én érettem s mily nagy boldogságra hívtál el! Oh engedd, hogy kezemet a te kezedbe tegyem s életemet neked ajánljam fel, a ki érettem egy isteni életet áldoztál fel! Engedd, hogy éretted munkálkodhassak s kész legyek te éretted ós az evangéliumért szenvedni is! Meg vagyok azonban győződve, hogy akárhogy visszük is a konfirmácziói oktatást, a fejlődő lelkeket tovább kellene vezetnünk és erősítenünk. És itt a konfirmálás fontos, szinte elhatározó idejében kellene az ifjúság körében a belmissziói munkát megkezdenünk s nekünk is a keresztyén szövetségeket megalkotnunk. E szövetségek alapítója, Clark Ferencz, bostoni lelkész, észrevette nemcsak a hivatalos egyházi, hanem az önkéntes belmissziói munka nagy hiányát is. Látta, hogy a konfirmált ifjúság hogy széled el, s a mikor össze akarják később gyűjteni, már nem engecl oly szívesen a hívásnak, mint a konfirmálás idején. Megalkotta tehát 1882-ben az első keresztyén szövetséget, s most már több mint 3 millió tagja van e szövetségeknek. A szövetségbe az ifjú tagok először mint kezdő tagok vétetnek fel s ebben kimondhatatlan nagy bölcseség van. Én igazán félve gondolok arra, hogy nem követünk-e el iszonyú lélektani képtelenséget, a mikor a gyermekre, minden előzetes fegyelmezés nélkül, a keresztyén egyházba való belépés összes kötelességeit rárakjuk! A keresztyén szövetségekben azonban a tagoknak előbb venniök kell s be kell bizonyítaniok, hogy bizonyos egyszerűbb kötelezettségeket, pl. hogy a bibliát naponként olvassák, a minek megkönynyítésére szép kis útmutatót kapnak és naponként imádkoznak, vagy hogy gyermekeik közt keresztyéni illendőséggel viselik magukat, elviselni képesek. Mikor érettebbek s életöket igazán az Úr szolgálatára elkötelezik, komoly öntudatossággal, akkor rendes tagokká is lesznek s akkor bizonyos meghatározott munkára kötelezik magukat. További elvei a keresztyén szövetségeknek a következők. Egyesítik a felekezeti jogos öntudatot a Krisztus egy egyházába vetett hittel. A keresztyén szövetség tagjai a maguk egyházában való munkára neveltetnek s csak időnként találkoznak más, természetesen szintén evangeliumi egyházak szövetségeinek tagjaival. A szövetségek tagjai konfirmácziói fogadástételüket időnként megújítják s így annak komolyan vételére buzdítást nyernek. A keresztyén szövetségek egyesítik a hivatalos és nemhivatalos belmissziót, a menynyiben a lelkész is vezetheti azokat, a gyülekezet más arra alkalmas tagjai is. Valóban méltán kérdezhetjük, nem volna-e jó a felnőttek számára is ilyen szövetségeket alkotni s megkérdezni az illetőket, hogy nem óhajtanának-e biztosabb alapot szerezni hitök számára, mint a milyennel rendelkeznek? Annyi bizonyos, hogy az ifjak és ifjú nők számára jó volna! Mert ha akkor adnánk alapos bibliai, egyháztörténeti s belmissziói képzést, a mikor a lelkek komoly hatások előtt szinte önként kinyílnak, oly veteményes kerteket alkotnánk az egyházi munka számára, a melyekből a lelkésznek egy sereg hívő s építeni kész munkatársa s a Krisztus ügyének sok, áldozatokra kész harczosa állana elő. TÁRCZA. A dekretális eskiiform a az 1728—29. országgá ülésen. I. Az állandó sereg, a hadi adó kérdése. Adókivető bizottság. E bizottság protestáns tagjai nem akarják a dekretális esküt letenni. A magyar protestánsok és a franczia „nem esküvők". Zsitkovszky István beszéde. Az eskü ügyét a király elé terjesztik. Új viták. Erdődy Gábor indítványa. Jeszenák Pál. Királyi leirat. A többségúj abb kérvénye az eskü kötelezővé tétele érdekében. Visszatérve a magyar „nem esküvők" ügyére, a többség az eskü megtagadása után szinte egyértelemmel követelte, hogy az ellenszegülőket büntessék meg. Zsitkovszky István állt fel a szólásra s a kérdést jogi oldaláról igyekezett megvilágítani; azt fejtegette, liogy az eskü lényegét tekintve vallásügy, már pedig a királyi parancs értelmében minden vallásügynek érintetlenül abban az állapotban kell maradnia, melyben a pesti bizottság előtt volt. Sőt egy lépéssel tovább is ment a szónok; azon nézetének adott kifejezést, hogy azok, a kik most az eskü ügyét bolygatják, nemcsak jogi tekintetben követnek el botlást, hanem egyenesen királyi jogot csorbítanak. Zsitkovszky beszéde épen nem csillapította le a kedélyeket, hanem — ha lehet — még jobban felizgatta, annyira, hogy a szónok ellen utóbbi kifejezései miatt rágalmazás czímén keresetet indítottak s már felsőházhoz akarták áttenni az ügyet, midőn az idő eltette miatt, el kellett azt halasztania. A következő ülésig a kedélyek nem csendesedtek le; de miután Zsitkovszky kijelentette, hogy ő csak véleményét nyilvánította a kir. jogokat illetőleg, — a többség a keresettől elállt, egyszermind azonban felírt a királyhoz, hogy az esküformát tegye a protesánsokra nézve kőtelezővé. A kérdés sokkal élénkebben érdekelte a kedélyeket, hogysem a királyi leiratot az országgyűlés nyugodtan bevárni képes lett volna. A klérus és a vele egy nyomon