Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-04-24 / 17. szám

akadémiát nem végeztek, sem érettségit nem tettek és még jó, ha 4 alsó gimnáziális bizonyítványuk van. Az igazság érdekében ki kell mondanunk, hogy a prot. lelkipásztori állás fontosságához méltóan nem becsültetik; pedig mi kifelé soha nem gravitáltunk, nekünk itt élni-halni kell! Sajnálattal, sőt fájdalommal kell mindezekről őszinte és igaz vallomást tenni I S midőn vívódunk a hétköznapi gondokkal, s látjuk, hogy a lelkészi pálya — a csekély javadalmazás miatt — nem vonzó s üresen állnak parocliiáink, s az idős Pál apostolok lábainál, — segédlelkészhiány miatt — nem ülnek sok helyen ifjú Timotheusok, azon nyilt kérdést vetjük fel: Szabad-e ölbe tett kezekkel nézni a hazai prot. lelkészi karnak a dolgok ilyetén folyását? Szabad-e némának maradnunk akkor, midőn az általános fizetésrendezés és az 1848. évi XX. t.-czikk keresztülvitele kormányprogramra ? Szabad-e még mindig azon reményben ringatni magunkat, hogy a mi fizetésünk még akkor is rendeztetik, ha annak fölemelését soha nem kérj ük ? Bármilyen tisztelettel is viseltetünk felsőbb hatóságaink iránt, ki kell mondanunk, hogy a lelkészi alapfizetés rendezése tekintetében csak egy bátortalan lépést tett, a helyett, hogy hivatkozva a kongrua-törvény tárgyalásakor több oldalról elhangzott azon nyilatkozatra, hogy az 1600 korona legkisebb alapfizetés nem tekintetik véglegesnek, hivatkozva kormány ígéretekre, hivatkozva az új egyházi törvényjavaslat 55. §-ára, nyiltan állást foglalt volna érdekeink mellett. Ezen okoknál fogva jogos igényeink kielégítése végett a becsületes küzdelem terére nemcsak kilépünk, de tisztelettel felkérünk minden hazai rokon gondolkozású protestáns egyházmegyét, felkérünk minden protestáns lelkipásztort, hogy nagyon is időszerű kérdésünket meghányni-vetni s ebben a kérdésben állástfoglalni méltóztassanak. Mi a kérdést oly fontosnak tartjuk, hogy ez még a rendkívüli egyházmegyei közgyűlés összehívását is megérdemli. S ha aztán a testvéregyházmegyék magokévá teszik az eszmét; ha a prot. lelkészek a legkisebb javadalom kérdésében más álláspontot foglalnak el, mint a közös bizottság; ha a „Vélemény"-nél erősebb hangú s többet kérő lesz a közvélemény, akkor minden egyházmegye küldjön legalább két képviselőt egy Budapesten tartandó értekezletre, a mely testületileg járulna a kormány vezetőihez jogos kérésének meghallgattatása és megvalósítása érdekében. Ha pedig felhívásunk pusztába kiáltó szó lenne; ha a prot. lelkészi kar kibontott zászlónk alá nem tömörülne, ha legéletbevágóbb kérdésünkben velünk egyet nem érezne: mi akkor is nyugodt lélekkel fogjuk elmondani, hogy megtettük kötelességünket. A győzelem reménységével biztatjuk magunkat, ha ma nem, de holnap és azt mondjuk, ha olyan lelkesedés szállja meg szíveiteket, mint a milyen hevítette a mi lelkünket: akkor e szent és nemes küzdelemnek édes jutalma kellő kitartás mellett el nem maradhat. Kitűzött czélunk elérése érdekében a további lépések megtétele a közvélemény megnyilatkozásától függ. Atyafiúi és kartársi szeretettel maradtunk Sajó-Szentpéteren, 1904 április 8-án tartott egyetemes lelkészértekezlet! közgyűlésünk nevébeu és megbízásából. Vadászy Pál, Szuhay Benedelc, esperes-elnök. főjegyző. Csontó Károly, Elek József,, bizottsági tagok. TÁRCZA. Zsoltárfordítások. A 3-dik zsoltár. Mily számos, Jahve, gyűlölőm, Sokan támadnak ellenem ; Sokan mondják: Számára még Istennél sincs segedelem. Pedig te pajzs vagy énnekem, Dicsőségem s ki felkarol; Ha Jahvélioz könyörg szavam. 0 szent hegyéről válaszol. Lefekszem és eíszúnyadok, Felébredek, mert Jahve véd; Nem félek nép tizezritől, Mely ellenem telepedék. 0 kelj fel, Jahve, és segíts Isten, ki ellen ségimet Arczul csapod ós fogait A gonoszoknak kivered. Menekvést csakis Jahve ad. Népedre küldd áldásodat. A 121-dik zsoltár. Feltekintek a hegyekre: Vaj' honnan jő segítségem ? Segítségem Jahvétől jő, Ki az ég s föld teremtője. Nem hagyja, hogy ingjon lábad, Nem aluszik a te őrződ ; Nem aluszik, nem is szunyád Izráelnek őrizője. Jahve őrződ, Jahve az, ki Beárnyékol jobbod felől, Nap nem árthat néked nappal, Sem a hold nem bánthat éjjel.