Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-27 / 13. szám

az állami mindenhatóságra, és arra, hogy a szervezetlen s a szabadsággal élni nem tudó nép keserűbb szolgaságot készít elő magának, mint a milyenben valaha része volt. A szoczialista izgatásoknak a talajt és jogosultságot az önzésnek, a laisser-íairenek uralma adja meg. Míg az nem szűnik, emez engedni aligha fog. Ez tehát igazán nem megoldás. Marad a harmadik, az, a melyben az ember megszűnik egyrészt csak dolgozó gép. másrészt csak pénzgyűjtő tőkés lenni. Előrenyomulnak szebb és fenköltebb tulajdonságai; azok a kötelességek, a melyeknek ereje az önzés uralma alatt annyira elhalványult. Amott a harcz és háború, a rombolás és a mi sarkában jár, a nyomor. Emitt a kiegyenlített érdekek alapján fakadó béke és megelégedés. Boldog családok és emelkedő társadalmak. Dr. Bernát István. KÜLFÖLD. A brit és külföldi bibliaterjesztő társaság évszázados ünnepe. London, márczius 10. A brit és külföldi bibliaterjesztő társaság évszázados ünnepe, melyen az egyetemes konvent megtisztelő megbízásából nagyérdemií hazánkfiával, dr. Duka Tivadarral együtt, ki egyúttal a választmánjmak is tagja, az ev. ref. magyar egyházat (ő egyúttal az ág. ev. egyházat is) volt szerencsénk képviselni, lezajlott, és arról rövid vonásokban képet akarok adni e lap t. olvasóinak. A történeti előzmények és a társaság jelen helyzete teljesen ismerős a magyar protestáns közönség előtt. Az ünnepélyek magok márczius 4-én, pénteken kezdődtek. 12 órakor délben volt az első „Prayer meeting" a társaság palotájában, a második emeleten, a könyvtárszobában, a hol vannak a világ összes bibliakiadásai — természetes a magyarok is — elhelyezve. Ezen ülések tisztán rögtönzött imádkozásokból és éneklésből állottak, s egészen elütöttek a mi, formalizmushoz szokott gyakorlatunktól. Az imádságot még sehol sem láttam olvasni, csak Németországon és nálunk, protestáns templomokban. Természetesen is; mert hiszen ha van valami, a mi közvetlen, szubjektív és a pillanat hatása alatt áll, az az ima. Az angol lelkész sokszor olvassa predikáczióját, melyet mélyen átgondol, szövegez s pointiroz; imáját soha. Nálunk a rendes gyakorlat az imát is könyvből olvasni, még lelkészeknek nyilvános alkalmakkor is. Azt hiszem, helyesebb az angol gyakorlat; de hogy közvetlenebb, megragadóbb és melegebb: az világos. Annál inkább az, ha az imádkozást vezető, mint gyakran történt, világi egyén. Péntek este a Fishmongers Hallban nagy fogadás volt. Northampton marquis, a társaság elnöke, Caleb R. Kemp, a bizottság nagyérdemű elnöke, és Barclay, a pénztáros fogadták a vendégeket. A pazar termekben mintegy 600 vendég lehetett jelen. A rövid ima után az egyes biblia-társaságok küldöttei üdvözölték az anyatársaságot. Érdekes volt megtudni tőlük, hogy majdnem mindegyik teljesen az angol nyomokon és az angol támogatásával haladt; a legrégibb köztük a skót, de elég tekintélyes a holland, amerikai, franczia, svéd és német is. Szombaton délután félnégykor volt a gyermekek tüntetése az Albert Hallban. A Lord Mayor elnökölt teljes díszben, s a királyi család részéről Christian herczegné volt jelen, a király nővére, hogy az első vágást tegye a nagy kalácsba. Áz angol szokás ugyanis kiilön kalácsot ismer a születésnapon, mellyel az ünnepeltet megtisztelik. A birthday cake (születésnapi kalács) ép oly ismerős az angol családi életben, mint a wedding cake (lakodalmi kalács). Természetes, a születésnapi kalácsnak valamivel kell emlékeztetni a korra is. így ez a kalács 100 fontos volt. Sőt 8 darab ilyen volt, mert kis darabokban szétosztották a nagy közönségnek, mely vagy 10,000-nyi lehetett az óriás teremben. A tüntetés persze nem volt más, mint éneklés, ima és beszéd. Egy 1500 tagból álló hatalmas énekkar működött közre, egy vak fiú olvasott fel a dombornvomású bibliából, és gyönyörű beszédek hangzottak el Vasárnap 12-kor volt az ünnepélyes istentisztelet a Szent Pál templomban. A Lord Mayor egész díszben megjelent; a király, rosszúlléte miatt távol volt, de a királyné és a walesi berezeg és herczegné jelen voltak. A canterburyi érsek prédikált. Alapigéje a Genesisből a „Legyen világosság" volt. Beszédében, mely klasszikus tömörségű volt, kidomborította a biblia felvilágosító hatását ; hatásosan jelezte azt az óriás ellentétet, a melyet felmutat a Wycleff-korszak, a mikor máglyán égették el majdnem ugyanott a bibliát és a biblia terjesztőt, s a mai, a mikor ugyanott ünnepelik azt, és ugyanakkor a világ legelső nemzetei minden protestáns egyházban. Hétfőn ismét prayer meeting volt, s azután lunch a Holforn vendéglőben, mintegy 500 küldöttet vendégelvén meg Northampton marquis. Angol szokás az ily alkalmakat is értékesíteni, nem — mint nálunk rendesen szokott lenni — vad frázisokkal, borgőzzel és pipafüsttel, hanem tárgyilagos, építő beszédekkel. A külföldi egyházak közül a svéd, franczia és magyar ez alkalommal jutott szóhoz. A mi üdvözletünket Duka Tivadar adta át keresetlen, meleg szavakban. Utalt az angol és magyar nép politikai meleg barátságára, a magyar egyházak hithűségére, szenvedésére; megköszönte a bibliatársaság sok jó tettét a magyarok iránt, s érzeleniteljesen csatolta saját meleg háláját, hogy e téren neki, a száműzött magyarnak, munkatért adott. Nem kevésbbé meleg volt Northampton lord válasza, a melyben az angol politikus és buzgó protestáns egyesítette válasza közvetlenségét, és hosszas taps követte mindkét felszólalását. Este volt ismét az Albert Hallban a tulajdonképi százéves gyűlés. A főszónok, — ima, éneklés, bibliaolvasás, az 1500 tagból álló kar éneke és beszédek képezvén a gyűlés tartalmát, —- a canterburyi érsek volt. Gyönyörű beszédben fejtegette a biblia emberi hatását, mely megteremtette a nemzeti irodalmat, krisztallizálta az eszméket minden országban, Angliától kezdve; sőt teremti most is folytonosan. Ezért is a könyvek könyve az. Nem kevésbbé hatásos volt Watson (írói néven Mac Claren) liverpooli lelkész beszéde, a ki arra utalt, hogy a szabad vizsgálódás és szabad kutatás elve, a mi a bibliát kezébe adja a keresztyénségnek, pozitív alap, s bár a biblia különböző magyarázatai felekezeteket támasztanak, az alap egy és ugyanaz: a biblia és a kutatási szabadság. Ez a közös fedél, mely alá minden protestáns felekezet jogosan áll, s ez az oka, hogy a protestantizmus nemcsak legerősebb és legszámosabb, de egyúttal legműveltebb és legszabadabb részét teszi a keresztyénségnek. Kedden volt még kót hatalmas gyűlés, a Queen's Hallban. A délutáni a külföldi bibliaterjesztő ós misszionárius társaságoknak volt szentelve. Egymásután hallottuk itt annak gyakorlati kifejezését, hogy miért alaptalan és homokra épített a r. katholikns misszió a pogányok közt, mert az állandó, ott maradó és gyökeret verő alapot a biblia szolgáltathatja csak. Kedden este ugyanott volt a záró ülés a delegáltak