Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-27 / 13. szám

bíróval; a budapesti skót misszió, a melynek edinburgi központi igazgatósága nevében Sörös Béla lelkész nyújtott át egy szívélyes üdvözlő iratot, s végül a budapesti ref. egyház, a melynek nevében Hegedűs Sándor főgondnok szólott, mindeneket megragadó hévvel és erővel. A püspök úr mindezen üdvözlő beszédekre külön-külön válaszolt, oly találóan, oly melegséggel, a mely a lelkeket foglyul ejtette és a legédesebb emlékekkel töltötte meg. Délután 7*3 órakor, a nagy nap befejezőjeképen, fényes, közebéd volt a Hungaria szállodában, a hol a kormány képviseletében gróf Tisza István és Zsilinszky Mihály kultuszminiszteri államtitkár is megjelent. Az ebéden Baksay Sándor a királyra, Darányi Ignácz főgondnok az új püspökre, Baksay Sándor a magyar népre és annak szerető atyjára, Darányi Ignáczra, dr. Vécsey Tamás a kormányra, gróf Tisza István a magyar nemzet és a magyar prot. egyház szolidaritására, Szilassy Aladár Szász Károly és Antal Gábor püspökökre, dr. Nagy Dezső a konvent és a testvéregyházak és kerületek képviselőire, Mészáros János a többi vendégekre, Gyurátz Ferencz püspök Baksayra és Darányira, gróf Teleki József az esperesi, Ádám Kálmán pedig a gondnoki karra mondtak lelkes felköszöntőket. Márczius 21-én már Baksay Sándor püspök foglalta el a társelnöki széket, a melyen dr. Vécsey Tamás főjegyző üdvözölte, a lapunk más helyén olvasható szép beszéddel. — Az uj püspök ez alkalommal tartotta meg programmszerű székfoglaló beszédét, a melyet olvasóink lapunk más helyén egész terjedelmében megtalálnak. A programmot köztetszéssel fogadta a közgyűlés, s arra csak azt jegyezzük meg, a mit maga a püspök úr is megjegyzett reá, hogy az csak töredékesen foglalja magában azokat a kis és nagy feladatokat, a melyek megoldásra várnak, úgy egyházkerületünk, mint egyetemes egyházunk jövendő boldogulása és felvirágzása érdekében. A közgyűlés további folyamán, a mely 22-dikén délben Baksay Sándor püspök hálaadó imádságával ért véget, elintézte a tárgysorozatba felvett sürgős tárgyakat, a melyek közül, mint fontosabbakat, kiemeljük a következőket : Szilády Áron főjegyző lemondása következtében elrendelték a szavazást a főjegyzői állás betöltésére; a budapesti theologián Kovács Albert elhunytával megüresedett egyházjogi és gyakorlati theologiai tanszékre pályázatot hirdetnek; konventi rendes tagokul Ádám Kálmán és Mády Lajos, póttagokul Petri Elek és Mészáros János megválasztattak ; a budapesti egyháznak a lelkészi állások rendezésére vonatkozó szabályzata helybenhagyatott ; a jogügyi, népiskolai és irodalmi bizottságok jelentései tudomásul vétetnek és javaslataik helybenhagyattak; a középiskolai bizottság jelentése alapján pedig felterjesztést intéz a közgyűlés a konventre, az iránt, hogy a ref. gimnáziumi tanárok javadalmazása, addig is, míg törvényileg az állami gimn. tanárok javadalmazásával egyenlővé tétetnék, államsegéllyel, pótlék alakjában, már 1903-ra is visszamenőleg kiegészíttessék. H. I. MISSZIÓÜGY. A gazdasági élet és a vallás. (Az egyházkerületi gyűlés alkalmával tartott előadás.) A modern magyar társadalomban fejlődő jellemek hitetlensége különböző és bő forrásokból fakad. Maga a modern élet is oly irányban halad, a mely a vallásosságnak nem kedvez, s mert tagadhatatlan, hogy sok tekintetben sokkal előbbre vagyunk, mint elődeink voltak, sokan azt következtetik, hogy a társadalmi fejlődésnek, a nemzetek emelkedésének, a vallásra semmi szüksége nincs. Korlátlan szabadságot biztosítottunk az egyéni elhatározásnak, és nem csoda, ha a mai, az anyagi javakat kergető világban sokan a materializmus ösvényére lépnek. Az egyházak szolgái, a papok és tanítók pedig csüggetegen nézik a terjedő hitetlenséget; de az áramlat ellen komolyan nem is küzdenek, mert az hiába való vállalkozásnak látszik. Nem csoda. Hiszen nemcsak a köznapi ember hitetlen: hitetlen nem egy nagyállású férfiú, a ki a vallásosságban csak a hatalom eszközét látja; sőt akadnak olyan egyházi férfiak is, a kik nyíltan bevallják, hogy állásukat csak kenyeretadó mesterségnek tekintik. Pedig a vallásosság a társadalom egészségének nélkülözhetetlen tényezője; egyedül az vezethet ki abból a krízisből, a melybe a modern társadalom jutott. Az a nézet, hogy a modern haladás ellentétben áll a vallásosság erősödésével, némi tekintetben igaz, mert jogi és társadalmi viszonyaink fejlődése a franczia forradalom hatása alatt áll; ez pedig a keresztyénség elveivel ellentétes. Voltaire és társai a régi vallás helyébe a raczionalizmust, a felvilágosodást és az észt helyezték. Ezt ruházták fel a legfőbb hatalommal; de arra nem gondoltak, hogy a szuverénnek hirdetett népre a nem mindig önzetlen vezetők saját törekvéseiket fogják rátukmálni. Francziaország példája mutatja, hogy a jakobinus szellem, a melynek nyomait ott még ma is megtaláljuk, s a nagy vívmányként dicsőített szabadság, egyenlőség és testvériség elve a nemzetet a hanyatlástól visszatartani nem képes. Francziaország sem a politikában, sem a gazdasági téren nem első már; vezetőszerepét más államok vették át, olyanok, a melyek egészen eltérő elveket követnek. E tekintetben legérdekesebb Angolország. Voltaire és Rousseau tanításait jóval előttük angol bölcselkedők is hirdették; de hatást csak igen kis körben értek el. A nép tudatlanságból, vagy józan érzékből, nem volt hajlandó idegen ösvényekre lépni. így a franczia forradalom idejében is, Anglia átvette s fokozatosan meg is valósította ugyanazt, a mi az idők követelményeinek megfelelt, s a gazdasági haladást előmozdította ; de arra kapható nem volt, hogy csillogó, de ki nem próbált elvekért sarokba dobja évszázadok hű vezetőjét, a vallásosságot, vagy hogy felforgassa a társadalom alapjait. Annak a kornak egyik legnagyobb tehetsége : Bürke hirdette, hogy az ember természeténél fogva vallásos állat, az istentagadásnak nem csupán eszünk, de ösztöneink is ellene vannak, s ha a felzúdulás vagy ittas őrültség pillanatában eldobnók magunktól a keresztyén vallást, valami tisztátalan, veszedelmes és lealázó babona foglalná el helyét, S nemzeti önérzettel teszi hozzá, hogy : az angol nép, a mely a csalhatatlan pápák szavára sem változtatta meg törvényeit, a bölcselkedők dogmatizmusába vetett hitből sem fogja ezt megtenni. Anglia megtette azt a csodát, a mit nálunk lehetetlennek hirdettek. Gazdasági tekintetben oly polczra emelkedett, a melyet előtte nemzet soha el nem ért; a nép műveltsége óriásilag nőtt, s mikor éppen ezért a szomszédországok oltárait leromboló tényezők ereje nőtt, az angol nép igazi vallásosságban, élő hitben és nemzeti erényekben gyarapodott. Angliáról írva Montesquieu 1729-ben azt mondja, hogy ez az ország nem érdemli meg .szabadságát. A nép pénzért eladja jogait, lelkiüdvösségét, sőt magát a hazát is Nincs vallásosság. A parlamenti hitszónoklatra csak néhányan járnak s kinevetik azt, ct ki a vallásról beszél. A nép durva ós iszákos. Az erkölcs kiveszett, úgy az alsó, mint a felső körökből.