Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-27 / 13. szám

Midőn az Úr földi országának dunamelléki tartományát nagy elődeid: Török Pál és Szász Károly, kormányozták, kerületünk erkölcsi súlya, tekintélye, fénye növekedésnek indult. Hogy ez a növekedés alattad nem fog szünetelni, ezt bizton reményeljük és várjuk. Meg vagyunk győződve, hogy kerületünket a konventen és zsinaton, a magyar királyi udvarnál s állami ünnepélyességeknél, a tudós társaságokban, s majd a főrendiházban úgy fogod képviselni, hogy mindenütt büszkék lehetünk püspökünkre; az Úr színe előtt pedig hűségesen be fogsz számolni mindazokról, a kik a te gondviselésedre bízattak, mert te nem a világ, hanem az Isten jutalmát s dicsőségét keresed. Es hogy kerületünkben „mindenek ékesen és jó rendben történjenek", irányítsd lépteinket intéssel, példaadással, buzdítással. Ne hagyj minket elaludni, mikor a Krisztus szent örökségére kell vigyáznunk. Iskoláinknak superintendense a püspök. Ugy vezéreld gyermekeink s ifjúságunk valláserkölcsi nevelését, az elemi osztálytól föl a theologiáig, hogy az Üdvözítő tanaihoz szabják egész életök rendjét, s bátran tegyenek vallást a kálvinizmus igazságairól és tudjanak hevülni ideális czélokért. Ápold körünkben „a hitet s tudományt; ezt a két égi adományt". Adj igét és Szentlelket a tanítóknak. Ápold a szellemi világ körébe tartozó eszméket. Törvények és békekötések tanúsítják, hogy János Zsigmond óta valahányszor veszélyben forgott hazánk alkotmányának hajója, az oldaláról lebocsátott mentőcsolnakok signaturája nem volt más, mint „evangelici utriűsque confessionis". Ilyen mentőcsolnakokban működött Bocskay, Bethlen és Rákóczi, s működtek a gályarab lelkészek s a névtelen hősök, a kik ellentálltak az irtó csendes üldöztetésnek és az 1859-diki hírhedt pátens csábításainak. Autonomiánk sokáig és gyakran volt egyedüli gyakorlóiskolája a magyar önkormányzatnak, és a hívek áldozatkészségéből fentartott intézeteink voltak legszebb megnyilatkozásai az Isten és embertársaink iránti szeretetnek, annak a szeretetnek, mely a keresztyénségnek legfőbb parancsa. Fenséges ós üdvözítő parancs, mely örökké megmarad, mint egyéb igéje Krisztus urunknak, bármi sors érje is a külső egyházat. A krisztusi szeretet mindig visszhangra talál az emberi romlatlan szívben, s a gyülekezet, mely ezen a szereteten alapul, örök életű. Az ilyen gyülekezet temploma mindig menedékhelye lesz az ártatlanul szenvedőknek, enyhítője a bánatos kebelnek, gyógyítója a sebzett szívnek, megtérítője a bűnösnek, biztatója az istenfélőnek. Mindig lesz áhítatos hallgatója a hegyi beszédnek. A krisztusi hit és szeretet ápolására törekvő gyülekezetek dunamelléki kerületének kormányszékén üdvözöljük püspökünket. Neki tevékeny közreműködésünket felajánljuk. Fejére, szívére, kezére a mi Istenünktől szálljon áldás! Dr. Vécsey Tamás. TÁRCZA. A helytartótanács és a protestánsok. Visszapillantás. Szerzetes iskolák. Az 1723. líIC—CII. törvényczikk. A pestmegyei sérelmek. A inlytartótanáosnak 1725 aug. 7. kelt intiinatuma. I. Sokszor hangoztatják, hogy Magyarország a szatmári béke után fejlődésének új korszakába lépett. Ez igaz. Viszonyai, czéljai a XVIII. század második évtizedétől kezdve megváltoztak, mert míg azelőtt századokon át létéért kellett küzdenie, ezután az erők intenzív fejlesztése volt a feladat. Történelmi és irodalomtörténelmi munkákban nem egyszer nevezték a szatmári békét követő évtizedeket a tespedés korának; pedig e korban a nemzet nagy lépéseket tett a megerősödés felé. Ha azt a tényt tartjuk szemünk előtt csupán, hogy e korszakban az országnak szertelenül gyér lakossága (2.582,598 L. Acsády M. 0. a Sz. S. korában) a század végén 7 millióra emelkedett, már ez is bizonysága annak, hogy e század, melyben a nemzet zöme bókében élt, — gyarapította az ország erejét, azt az erőt, mellyel a következő század megpróbáltatásait elviselni, mellyel a haladás útjára lépni képes volt. Az előző századokban sok vért vesztett e nemzet; csak természetes, hogy e krizis után fellépett a nyugalomnak vágya. De a pihenésnek, az erők visszaszerzésének kora nem a lemondásé ; ellenkezőleg a megifjodásé, melyben lassankint visszatér a szebb és jobb jövőnek reménye. Sokszor mondják azt is, hogy ha a XV1I1. században az ország erői gyarapodtak is, e gyarapodás, e fejlődés nem történt nemzeti irányban. Ebben is van igazság. Tagadhatatlan pl., hogy a főnemesség soraiban, melyekben a szatmári béke előtt, kevés volt az udvaroncz, most sokan követték a cseh nemesek példáját; de azért a nemzeti öntudat is erősödött, intenzív erejével a nemzetiségekre, névszerint az időközben betelepített németekre sem volt hatás nélkül, minek fényes tanúbizonysága az a hatalmas hazafias mozgalom, mely a század utolsó éveiben, névszerint az 1790/1. országgyűlés idejében, a politikai életben és az irodalomban jelentkezik, s a melyet lelkesedés nélkül szemlélni nem lehet. Nem nyújt a XVIII. század vigasztalan, sivár képet, sőt ellenkezőleg; de van a századnak sötét háttere: a vallási türelmetlenségnek terjedése az irányadó körökben, a nem r.katholikusok, névszerint a protestánsokkal szemben, mely átnyúlik a század legnagyobb részén. Mi lehetett e felekezeti szűkkeblűségnek oka ? A magyarnak nincsen vérében az a vallási elfogultság, melyet délen, névszerint a román nemzeteknél, csodálva szemlélünk. Alig tévedne, a ki a kor vallási szűkkeblűségének egyik okát az akkori iskolákban keresné. A róm. kath. papnevelő-intézetek, az ú. n. szemináriumok, egységes, szigorúan felekezeti nevelési rendszerét nem is említjük; azt a nevelési rendszert, mely a keresztyéni szeretetet és türelmet a protestánsokkal szemben nem ismerte, s a melyben a más felekezetekkel szemben való türelmetlenség szinte érdemszámba ment. Az iskolák egyébiránt nagy részben, a nagyszombati egyetemmel egyiitt;

a jezsuiták kezében voltak. Mintegy 30 középiskolában tanítottak s az ifjúságra való hatásuk annál nagyobb volt, mert e tanintézetekkel kapcsolatban nevelő-intézeteket, konviktusokat tartottak fenn. A szerzetes iskolákkal szemben a protestáns iskolák, a mindig inkább megnyilatkozó türelmetlenség miatt és a miatt, mert azokban grammatikán kivül egyéb tárgyat előadni nem lehetett, — mindig jobban háttérbe szorultak. Az életben számottevő vezérférfiak legnagyobb része a szerzetesek konviktusaiból és gimnáziumaiból került ki. Ezen férfiak épen olyan türelmetlen, elfogult szellemet hoztak magukkal a közpályákra, mint azok, a kik a papnevelő intézetek tanulmányait bevégezvén, a lelkészi állásokat elfoglalák. Más szóval: ^ Loyala SZÍVÓS és mindenekfölött, ügyes szerzete, az ifjúság alapvető nevelése és oktatása körül érvényesítette erejét s e működés gyümölcsei mutatkoztak az életben. Veszedelmesek voltak azok a szabadságra és a felvilágosodottságra