Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-27 / 13. szám

nékem rendelt helyet elfoglalom Egyházkerületünk szolgálatában. Méltatlan elfajulás, sőt ízléstelen fonákja volna a szerénységnek újra előtérbe állítanom fogyatkozásaimat: engedtessék meg ezek helyett rámutatnom azokra a tényezőkre, melyekből kegyelmet, erőt és bizodalmat van okom reményleni. Keresem és kérem a kegyelmet Istennél. Én volnék a legmóltatlanabb mindenek között, ha én sem hinnék abban a kegyelemben, s ha én azt a kegyelmet csak egy pillanatra is feledném vagy megvetném. Keresem és kérem az erőt. Megtalálom azt jobbomon, elnöktársam, Főgondnok úrnak tapasztaltságában, mely az én járatlanságomat igazgatni, bölcseségében, mely az én egyszerűségemet fedezni fogja. Esetleges tévedéseimet kizárja a mi együttcselekvésünk rendje, törvénye és természete ; együttes tévedésünk esélyeit pedig kizárja az ő vigyázása. Kérem és keresem ezt az erőt kerületünk és közgyűlésünk oszlopos fórfiainál, egyházmegyei gondnokainknál, tanácsbiráinknál, kik, mint elődeiknek hosszú sora, a tanácskozásban éles ésszel, kint a világban bátor kézzel s még feljebb, magasabb látkörből éles szemmel őrizték kerítéseinket, védelmezték és ápolták vetéseinket. Keresem és kérem a bizodalmat szolgatársaimnál: esperes, lelkész és tisztviselő társaimnál. Nem azokét, kik nékem ezt a helyet kimutatván, ezt a bizodalmat előlegezték, hanem azokét, a kik' eddigi szolgálataim hézagait, egészségem fogyatkozásait aggodalommal s talán féltő szeretettel vették számba, s a kik a bizodalom teljességét fentartással, s csak bizonyos feltételek mellett nyújthatják. Én is csak ily feltételek mellett kérem de kérem. És még mást is kérek. aSenki a te ifjúságodat meg ne utálja!» Kérem ezt az apostoli intést rám alkalmazni, egyetlen szónak, — nem szükség mondanom melyiknek—ellenkezőre változtatásával; és egyszersmind megbocsátni azt az ambicziót, mely engem abban a korban, midőn a « szálló este holló szárnya megrezzenti ablakom»,e szolgálat elfogadására vezetett. Jól tudom, hogy a mi Urunk első követői, tanítványai ifjú emberek voltak ; tudom azt is, hogy a legerősebbet közöttük, mikor megvénhedett, más övezte be, és oda vitte, a hová nem akarta volna. De tudom, hogy hívek voltak mindhalálig; s tudom, hogy a gazda nem utasította vissza azt, a ki a 9-ik sőt a 11-ik órában ment ki a munkára. Egész napszámot adott neki! Én nem kérek egész napszámot, csak, a mi egy órára esik: bizodalmat, ha rászolgálok. Miként kivánok rászolgálni, a mennyiben magamon függ, és miben? A mikéntre két ismert szóval felelek: szolgálni, mint; «primus inter pares». Primus, látszatában talán, de lényegében ultimus inter pares. Minden elődeim így fogták fel ezt a jelzőt, így is alkalmazták: első a munkában, vigyázásban, példaaclásban, feltetlenül a tűrésben és szelídségben; és utolsó az igényekben, követelésekben, a magára és érdekeire való gondolásban. Én is úgy fogom fel. «Perinde ac cadaver»: oly jelszó, melyet semmi földi hatalom ránk nem diktálhat, de a melyet magunkra parancsolni kötelezve vagyunk, midőn az elvállalt kötelességek teljesítéséről van szó. A másik kérdésre <nmíbeny>: kész programmal kellene felelnem. De programmnak csak oly esetekben van helye, midőn új utak nyitásáról, új czélok kitűzéséről, új eszközök megvalósításáról van szó. Lehet-e gondolni is, és nem elég-e, nincsen-e kimerítve a kérdés, ha azt mondom: Programmom a teljes szent írás : a mi szimbolikus könyveink, az apostoli hitforma, lelki szolgálatainkban; és programmom: egyházi törvényünk és alkotmányunk rendelkezései, közigazgatásainkban és ítélet mondásainkban. Czélom: a meglevőt fenntartani, az élőt táplálni, nevelni, fejleszteni, az erőtlent erősíteni, a beteget gyógyítani, a halottakat, — mert lehetnek s ha jól széllyel nézünk, vannak is — feltámasztani, s mindenekkel odamunkálni, hogy Anyaszentegyházunk egészében és tagjaiban hazánk s nemzetünk javára és Isten dicsőségére szolgáljon. Eszközeim: «a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek®: sohasem fogom feledni. Feladataink kicsinyek és nagyok. A kis dolgokban szemkápráztató kisértet jelentkezik az ismert példabeszédben. «Praetor minima non curaU. Ez római maxima, mellyel szemben a mi morálunk akis dolgokban is hívséget parancsol. A kis dolgok igen fontos dolgok háztartásunkban, modorunkban, érintkezésünkben, mennyivel inkább abban az erkölcsi lelki világban, melynek szolgái vagyunk, s a melyben a dolgok sem fonttal, sem mérőpálczával nem mérhetők. Sok alkalmam volt a velem mun-r kálkodók értékét nem a szembetűnő, hanem a rejtekező jelenségekből határozni^ meg, és ritkán csalódtam; és ha az én eddigi szolgálataimnak sovány kévébe köthető sikereit számba veszem: ^ A legjobb, legmegbízhatóbb gazdasági és kerti magvakat GOMBÁS JENŐ IW" (ezelőtt Nöthling Vilmos) magkereskedésében szerezhetjük be, Budapest, IX., Kálvin-tér 9. = Árjegyzék ingyen és bérmentve. =