Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-27 / 13. szám

miatt, mely munkájával nincs arányban. Tudom, hogy ezzel nem mondok újat; vagy tudtok ti valakit, a ki azzal dicsekedett volna egy fontos megbízatás kezdetén, hogy neki ahhoz nemcsak ambkziója, de ereje is van? Hallgassátok meg Kálvint, mit mond haldoklása közben: «Minclaz, a mit cselekedtem, nem ér semmit! Tudom, hogy ellenségeim örülnek e vallomásomon; de ismétlem: mindaz, a mit cselekedtem, nem ér semmit; én egy haszontalan szolga voltam». Kérdezzétek meg a legnagyobbakat, Szent Pált, ki háromszor könyörgött az Úrnak, hogy ő tőle eltávoznék, — s kit az Örökkévaló e szókkal Utasít a munkára : «Elég neked az én kegyelmem !» (Oh én Uram! Szent Pálnak elég volt: de nekem is'elég lesz ez a kegyelem?) — Tovább megyek. — Valamennyien összemérték magokat elődeik kel, s ezek nagyságával bizonyították kicsinységöket, és ha voít valakinek oka ilyen hivatkozásra, van nekem; de én nem megyek annyira, és csak az ón szolgatársaimmal mérem magamat össze, s e műveletből egy szóban megállapítom : Ha ők kivétel nélkül érzik és megvallják az ő erejük csekély voltát, munkájukhoz képest, ítéljétek meg, mennyivel kisebb vagyok én ő nálok az én munkámhoz megkivántató erőben; őket csak egy gyülekezet gondja terheli, engem ama mindennap ellenem támadó sokaság, a minden gyülekezetek felől való szorgalmatosság; és micsoda vagyok én ahhoz, a ki e gondokkal elsőbben panaszkodott, vagy dicsekedett, Szent Pálhoz képest? Mit mondok? Azokhoz képest, a kik előttem jártak, és életök delén, erejök teljességében fogtak e munkához. Óh én Istenem! kisebb vagyok minden te kegyelmednél. Minő nagynak kell annak a kegyelemnek lenni, a mely az én erőm kicsinységében is megdicsőítheti magát! Oh én szolgatársaim, testvéreim! Látjátok, menynyivel kisebb vagyok nálatok; mennyire szükségem van arra, hogy ez a kegyelem ti általatok is munkálkodjék mellettem ! Nem mutathattam be magamat, és nem szólhattam a nélkül, hogy lelkemet ki ne öntsem előttetek; hogy vallást ne tegyek róla, mennyire érzem szolgálatomnak nagyságát és felelősségót. Ila egy tekintetet vetek az aratásnak ama mérhetetlenségére, melybe sarlómat vetettem ; ha gondolok arra az órára, melyben egy kegyes szív érettem emelt imádságának hatása alatt életem czéljává tettem azt a szent szolgálatot, melynek végén ide magasztalt tovább munkálni, vagy ide alázott megszégyenülni az isteni akarat; ha az ón elődeimnek bölcs alakja, szava, szíve, szeretete, áldva, kérve, parancsolva, elborítva serkent a mindhalálig való hívségre; ha az én szolgatársaimnak, e tiszteletreméltó atyáknak imént fejemen nyugodott kezeik ós lelkem mélyéig hatott áldásaik és parancsolataik nagy jelentőségére gondolok: szívem retteg félelmében, ós szívem reszket örömében. Retteg félelmében, mert erőtlenségem és méltatlanságom érzete elborít; és reszket örömében, mert annak könyörülő szeretetére gondolok, a kinek szolgáltam ós szolgálni fogok, és arra a «jó és szép munkára)), melyet rám bízott, hogy cselekedjem. Óh atyámfiai, Isten szolgáinak élén hirdetni az örömhírt, a Krisztusban való iclvesség örömizenetét; nemcsak hirdetni, ele hirdettetni; vigyázni, hogy tisztán és- elegyítés nélkül hirdettessék; hirdettessék mindenfelé; a Dunamelléke síkságainak, a Vértes hegyek bórczeitől a Tiszáig, a Mátrától a rohanó Dráváig, és túl azon, hol régi és ma már nevökben is alig ismert ősegyházaink porából aratással biztató vetése kél az Evangéliumnak: hirdettessék mindenfelé hűséggel, a merre e lélek vigyázó gondjainak és munkás szeretetének ki kell terjednie. Én Istenem! Minő munka, minő tömérdeksóg, minő felelősség! Óh atyámfiai, testvéreim, ne hagyjatok magamra! Óh atyámfiai, könyörögjetek érettem! Es te, óh én Uram, óh én királyom, a ki munkálkodol érettünk, velünk, nélkülünk, sőt ellenünkre is: mutasd meg erődet, az ón erőtlenségemben, dicsőségedet az én méltatlanságomban! Ha rettegek: bátoríts, ha tántorgok: gyámolíts, ha sülyedezek: ragadd meg karomat; ha látod buzgóságom lankadását, szívem hidegülósót: lehelj belém új lelket, a tiedet. — És ha plántálok, ha öntözök a te akaratod szerint: adj előmenetelt, hogy egy is azok közül, kiket nékem adtál, el ne vesszen; hogy magamat megtartván, azok is megtartassanak, a kik engem hallgatándanak. Ámen. Baksay S. püspök székfoglalója. (Felolvasta a dunamelléki egyházkerület márczius 21-diki közgyűlésén.) «Kegyelem nektek és békesség az Itentől, a mi atyánktól és az Űr Jézus Krisztustól)): e szavakkal kezdettem meg Isten és a Gyülekezet szine előtt hivatalomat tegnap az Anyaszentegyház szolgálatában ; és ezt a szót ismétlem, midőn a Első magyar tejgazdasági gép- és eszközgyár Teavajat St - FUCHS és SCHLICHTER, Budapest, VI., Jász-utcza 7. eszközök a legjobb kivitelben és legjutányosabban szállíttatnak. " W Árjegyzék és költségvetés ingyen és bérmentve.