Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-21 / 8. szám

dezését helyesebbnek látnám így : „Reggeli kezdő énekek", először a 152-ik ének után a 156., 153. és még ide felvehető lenne „Úr Isten, kész az én szivem" a LX-ik zsoltár dallamára. Délutáni kezdő énekek: 154., 157. és 155-ik énekek, egyszóval ily sorba lennének rendezendők. A 169-ik ének dallamának minden ékessége, lombja letépetett, csak mint száraz kóró áll és várja, lia vájjon lesz-e, ki sebeit bekötözze!? Ez a mennyire közhasznált, kedvelt ének volt eddig az erdélyi gyülekezetekben, ily alakban annyira elhagyott lesz ezután. Az énekkanyargatásoknak bár barátja nem vagyok, sőt kiállhatatlannak s rútnak tartom, itt mégis, a nevezett éneknél feltétlen szükségesnek látom azokat a hehentéseket, hangkanyarulatokat, melyek az eredeti ének dallamát mintegy kiegészítve képezik. Miután tudjuk azt, hogy ezen ének dallama r. katholikus eredetű (ím arczunkra borulunk dall.), vagy hagyjuk ki végképen az énekeskönyvünkből, mi ugyan nagy kár volna, mert eredeti állapotában remek ének, vagy eredeti alakjában tétessék zsoltárunkba. A 198-ik ének nem tudható, melyik dallamra Íratott. Vasárnapi énekek közé felveendőnek tartanám még a 72-ik, 76-ik és 84-ik dicséretek dallamait. A köznap reggeli énekek „Kezdő énekek'" sorozatába felvehető lehetne még három ének, u. m: „Könyörülj rajtunk" (dallam az erdélyi énekes szerint); „Úr Isten, mi sok szükséget" (XXV. zsoltár dallama) és „E szent házban megállottunk" a CXXXII. zsoltár dallamán. E szerint minden napnak meglenne a maga kezdő éneke. Jelenlegi zsoltárunk dicséretei közül nem vétettek fel a 165-ik dicséret és a 190-ik dicséret, melyek szintén igen kedves dallamú énekek. A 292-ik ének szövegéhez mokkái alkalmasabb a 73-ik ének (Uram, a töredelmes) dallama, mint a 169-ik éneké; minden igazítás nélkül lehet az említett melódiára énekelni. Hátrányára van még új énekesünknek azon körülmény is, hogy némely igen közönséges dallamra túlsók alkalmi szöveg dolgoztatott fel. Ennek kikerülése végett is ajánlatos az általam felsorolt énekek dallamának bevétele. A mi énekeskönyviink akkor lenne tökéletes és czéljának megfelelő, ha a zsoltár rósz dallamai kiegészíttetnének 150 számra — mint az valamikor lehetett — úgy, hogy mindegyiknek dallama más-más lenne és a bennhagyott dallamok mindazáltal az eredeti helyüket foglalnák el. Ily összeállítás bár még egy kis munkát igényelne, de bizonyára oly énekeskönyvet kapnánk kézhez, mely egyházainknak valóban dicsekvés tárgya, híveinknek lelki épülésre szolgáló drága kincse lenne. Nagy meglepetéssel tapasztaltam, hogynekünk rendkívül értékes bányáink vannak, melyek a szebbnél-szebb, gyönyörüségesebbnél-gyönyörűségesebb, lélekemelő, lelkeket hódító dallamokkal lepik meg a próbakiadás énekeskönyv átnézőit, Ilyenek a 268., 187.,104., 101., 202., 174-ik dallamok, előttünk még ismeretlen nagy tudású, mély érzésű zene költői; kik oly természetes, oly kedves melódiákkal ajándékoztak meg bennünket, melyek áhítatos buzgóságra késztetik a legfásultabb lelkeket is. Természetesek ezek a dallamok és nem erőltetettek. Minden ütem, minden sör Összefüggésben áll a másikkal, ós fő-főképen a szöveggel. Ragadjuk meg tehát az alkalmat és aknázzuk ki ezen, roppant kincset érő bányákat, mert most módunkban van. így azután a kiegészített 150 dallamból remekül állíthatjuk össze a dicséreteket is. Az énekek rendezésére vonatkozólag megjegyzem még, hogy a dallam mindig az eredeti törzshelyre tétessék, pl. a 24 ik éneknél a XXXV-ik zsoltárnál legyen a dallam, és az 5-ik ének (a VII. zsoltár.) éneklendo a XXXV-ik zsoltár dallamára stb. Azért tétessék a dallam az eredeti helyére, mert a régi zsoltár dallamait ismerjük és így nem kell keresgélnünk a még szokatlan sok szám között. A zsoltár inegszámozásánál ismét czélszerűnek látom a római számokkal való megnevezést, míg a dicséretek arabs számmal 1-en kezdve állíttassanak össze. Nagyon helyesnek tartom a próbakiadásban a szövegnek versalakban elhelyezését, mivel a mi chorál-könyveink sorszám szerint utalnak az ének szövegéhez és így nekünk könnyű megkapni a sorokat. Utolsó megjegyzésemet még az imáknál teszem meg. Sajnálattal tapasztaltam gyakran az életben, hogy a földműves osztálynál a felnőtt emberek közt is nagyon sokan vannak, kik a „templomba menéskor" és „templomból kijövetelkori" imákat nem tudják, s miután némelyeknek nincs módjukban, hogy imakönyvet szerezzenek be, a gyermekkorban tanult imákat elfelejtették, czélszerűnek látnám az imákat: „Templomba menéskor" és „Templomból kijövetelkor" pár soros imával kezdeni. Az úrvacsora vételi imák közé a „Kenyérvételkor" és „Pohárvételkor" rövid imákat közbetenni. Végül nem ártana, ha valami módon be lehetne juttatni, akár az énekek, avagy imák után a Tíz parancsolatot, mely ellen napjainkban oly sokan vétenek. Ezen szerény észrevételeim után, különösen ha az általam tett megjegyzések figyelembe vétetnének s a szerint pótoltatnának, lelki örömmel nyilatkoztathatom ki, hogy új énekeskönyvünk összeállítása reményen felül sikerül. Kérem a jó Istent, adjon mindazoknak erőt, segedelmet, kik ezen eddig is fáradva munkálódtak; adjon továbbra is lankadatlan szorgalmat e nemes czél véghezviteléhez! Mi pedig várjuk ajszent zsolozsmát és egyengetjük az ösvényeket! Torontál-Vásárhely. Ifj. Györe Dániel, ref. orgonista, énektanító. MISSZIÓÜGY. Az evangelium a spanyolok között. — Néh. Fliedner Frigyes madridi lelkész irataiból. — IV. Don Manuel Matamoros 1859 őszén jutott Gibraltárba. Útja véletlenül a spanyol kápolnába vezette, a hol Ruet prédikált. Itt ismerte meg az isteni igazságot. Ruettól mindjárt bibliát kért, vele szorosabb összeköttetésbe lépett és gibraltári tartózkodását arra használta fel, hogy előkészítette magát az evangéliumnak Spanyolországban leendő hirdetésére. Visszatérő útjában felkereste a sevillai, granadai és malagai kisded keresztyén csapatokat, miközben megismerkedett a lelkes ifjú Antonio Carrasco-wal, a ki később vezérszerepet játszott a spanyol evangeliumi mozgalmakban, mígnem 1873 november 22-én a Ville du Havre nevű hajó elsülyedése következtében a küzdők sorából a megdicsőültek seregébe jutott. Matamoros most Barcelonába utazott; itt Ruet összeköttetései útján sikerült is. egy kisebb evangeliumi csapatot maga köré gyűjtenie. De elővigyázatlansága csakhamar bajt idézett elő. Elvesztette Ruet levelét, melyben a sevillai, malagai és granadai hitsorsosok nevei felsoroltattak. Ezzel vette újból kezdetét az a széleskörű üldözés, mely az evangéliumnak eddig még ismeretlen híveit is felkutatva, annyi szenvedésébe került a Krisztus követőinek. Matamoros, Alliama, Carrasco és többen fogságba kerültek. Szenvedésük és megszabadu-