Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-21 / 8. szám

lásuk története, az evangeliumi szövetség küldötteinek megjelenése Spanyolországban, I. Vilmos német császár és a nemeslelkű özvegy királyné, Erzsébet levelének eredménye eléggé ismeretes. Ez az üldözés hozta létre a világ összes evangeliumi keresztyéneinek szövetkezését, a melyek nyomán megindult a munka a spanyolok között. Ettől kezdve a spanyol határokat még gondosabban őrizték. Ruet munkája megnehezedett. Jó ismerősei és elvtársai közül sokan kivándoroltak. De ő nem csüggedett. 1862. nyarán elment a londoni világkiállításra, hogy honfitársait elvezesse az élővizeknek ama forrásához. És a míg Spanyolország egyre jobban igyekezett megakadályozni a protestáns terjeszkedést, s a gibraltári kis gyülekezet gondozása is új ember, a Spanyolországból kimenekült áttért pap, Cabrera kezébe került: Ruetnak új munkatere nyílt az algiri spanyolok ezrei között, a franczia evangeliumi bizottság felügyelete alatt. Blidah-han, Algírban kisebb gyülekezeteket alkotott, a távolabbi tájakon lakó honfitársait évenként többször meglátogatta. Fáradozásait mindenütt siker koronázta. Ilyen munkálkodás közben érte őt az 1868-iki forradalom, a mikor ismét szabad lett az út Spanyolországba az evangelium számára. Ruet a párisi komité megbízásából Madridba utazott, s Carrasco közreműködésével megalkotta a spanyol evangelizáló bizottságot. Fliedner Frigyes — a kinek elbeszélését tolmácsoljuk — itt vette először 1869 húsvétján Ruet kezéből a szent vacsora jegyeit és hallotta az első spanyol egyházi beszédet az ige alapján: elvégeztetett! A spanyolokat a pápás egyház papjai arra tanították, hogy a csúfnévvel „ zsidók "-nak nevezett eretnekek nem Istennek, hanem az ördögnek szolgálnak. Elképzelhetjük, hogy mily hatást keltettek Ruet szavai, midőn beszéde végén felkiáltott: a mi egyetlen közbenjárónk, idvezitőnk, megváltónk, királyunk, alphánk és ómegánk a Krisztus ; joggal neveztetiink-e hát az ő nevéről keresztyéneknek ? És a gyülekezet bár néma, de mégis erősen észrevehető helyesléssel fogadta a hatalmas beszédet. Egy év múlva a Piaza de Limon-on a második templom is felépült. Az első egyház vezetését a Maderabaja-úton az időközben lelkészszé avatott Carrasco vette át. A mikor pedig a franczia evangeliumi komité a németfranczia háború viharai között Ruet megélhetését tovább nem tudta biztosítani, az ügyet a madridi komité vette kezébe. Német segélylyel egy kisebb templomot építettek a Calavatra-úton Ruet számára, a kivel azért kellett ily bőven foglalkoznunk, mert életének mozgalmas utai egyszersmind a spanyol evangeliumi munkásság történelme első korának legjelentékenyebb eseményein vezetnek keresztül. 1835 óta a politikai mozgalmak zajos hullámverései közben csaknem állandóan felszínen úszott a vallásszabadság kérdése is. A Bourbonok bukása után a száműzöttek és a spanyol protestánsok természetesen visszatérhettek hazájukba; csak még az istentiszteletek szabadságát kellett alkotmányos úton biztosítani. Már-már úgy tetszett, hogy az 1869-iki alkotmányozó ülésnek sikerül a vallási teljes egyenlőségét megvalósítani és a római katholikus vallásnak állam vallási jellegét eltörölni, a mikor felütötte fejét az atheisták rakonczátlan, erkölcstelen serege. Megtámadtak minden vallást; de a Mária-kultusz brutális meggyalázásával általános felháborodást idéztek elő, s az ultramontán párt tagjaiba új erőt öntöttek. így a római katholikus vallás tovább is megmaradt államvallási jellegében, ehhez tartozónak tekintetett az egész spanyol nép, de kimondatott az is, hogy ha akad Spanyolországban valaki, a ki más felekezethez tartozik, annak is szabad vallásgyakorlat biztosíttatik. Azt hitték, hogy a már szépen mutatkozó evangeliumi mozgalmat ignorálással, agyonhallgatással csendes kimúlásra juttatják. De rosszul számítottak. Az apró, de számos evangeliumi gyülekezetek kényszerítették a kormányhatalmat, hogy az üldözők fanatikus támadásai ellen nekik védelmet biztosítson. A spanyol evangeliumi mozgalmak létét és hódításait nem lehetett már eltagadni. Nagyon szerény és szűk volt az alkotmányos vallási türelem formája, de mégis sokat jelentett és 1869 május 5-ikét a spanyol protestánsok sohasem tudják elfelejteni. Ha a spanyol protestánsok arra várnak, hogy a politika egének kideriilésekor kezdjék csak meg teljes erővel a mozgalmat, még sokáig kellett volna mozdulatlanságban maradni s nem dicsekedhettek volna letett fundamentomokkal és félig kész építkezésekkel. Nem remélhették, hogy rövid idő alatt egy életerős, nagyszámú evangeliumi egyházat tudnak önálló organizáczióval teremteni. A legnemesebb organizmusok nőnek leglassabban, s a hol evangeliumi gyülekezetekről szólunk, ép oly joggal szólhatnánk ép annyi missziói állomásról. S ha egykét kéve össze volt is már rakva, a mező még csak vetés alá volt szántva. Ez a mező 1875 óta a Pyrenaeusoktól a Gibraltárig, a biskayai tengeröböltől a földközi tengerig terjed. A bask provincziákban még csak az előkészítő munka volt folyamatban, nyelvükre csak egyetlen evangelium volt lefordítva, s mivel Spanyolországnak többi részei a kevés munkásnak úgyis sok dolgot adtak, a munkát itt később akarták megkezdeni. Ekkor tört ki a Karlista-háború, s nemcsak ezeket a provincziákat, hanem Cataloniának és Aragóniának nagy részét is hosszabb időre elzárta az evangeliumi propagandától. De, a háborús területeket kivéve, nem volt Spanyolországnak egyetlen említésre méltó városa, a hol a biblia-árúsok Istennek igéjét ne terjesztették volna. De egyszersmind sehol sem es.ett annyi mag a sziklára, mint a spanyolok között. A hol csak az evangéliumot prédikálták, mindenütt óriási volt a tolongás; minden város prédikátort kivánt, minden falu protestáns akart lenni. Az újdonság ingere, a pénzzel megvásárolható papok elleni gyűlölet, a lelki rabszolgaság évszázados járma alóli megszabadulás vágya százezreknek lelkét érintette meg, úgyannyira, hogy az evangelium hirdetőiben új apostolokat láttak. Ilyen körülmények között nem csodálhatjuk, ha egy-két angol Spanyolországnak 10 év alatti újjászületéséről álmodott. De a tömeges gyors csatlakozás csak akadálya lett a munkának, mert alkalmat adott oly missziói állomások szervezésére, a a melyeket, mint például Constantine-, Malaga-, Cordova-, Valenezia-, Bejár-, Alcazar,- és Corunnában be kellett szüntetni. A megkezdett munka félbeszakítása több kárt okoz, mintha sohasem fogtak volna hozzá. Itt is felcsigázódott a misszió barátainak várakozása, s mikor a nagy reménységek nem tudtak megvalósulni, az eredmény a missziói buzgóság gyors lelohadása lett. A tanítók és evangelizátorok elhelyezésében is sok hiba történt. Az egészséges gyülekezeti fejlődés alapjainak megszilárdulása előtt akartak nagy egyházi organizmust teremteni; szavak és látszat vezették az embereket, a lényeg és a belső igazság helyett, s ezzel magukat is, mást is tévútra vezettek. De a tévedés beismerése már kezdete a tévedések által okozott károk helyreállításának; minden fejlődésnek egyedüli szilárd biztositéka a belső veszélyek teljes, gyökeres legyőzése, mert ezek többet árthatnak, mint a külső ellenségek. S a mozgalom ismét természetes, egészséges alapon indult meg, mint kezdetben. Szerény volt ugyan az eredmény, de legalább igaz; a segédeszközök is megfogytak, de a mi volt, az jó volt és helyesen használtatott fel. Nem tulajdonítottak oly nagy fontos-