Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-21 / 8. szám

szék jogköréhez tartoznak. Iskolákat a beczikkelyezett helyeken tarthatnak, oly megszorítással azonban, hogy iskoláikban az ismeretek elemeit taníthatják csupán. Az 1714-iki kegyelmes leirat ugyanis a bölcsészeti, theologiai tárgyak előadását nem engedi meg a protestánsoknak ; különben ez a biztosok szerint természetes is, mert felségi engedély nélkül e tudományokat a r. katholikusok sem adhatják elő. A külföldi könyvek behozatalának tilalma szervesen függ össze a czenzurára vonatkozó rendeletekkel; mert ha az országban megjelenő könyvek vizsgálat alá esnek, annál inkább vizsgálatnak tárgyai a külföldről behozott könyvek. Ismeretes dolog, hogy sok zaklatásnak voltak okai az u. n. dekretális ünnepek, melyekre a protestánsokat általában kötelezték. Minden egyes ünnep új és új összeütközésre vezetett, a hatalom újra és újra éreztette erejét azon a téren, melyen a többség nem lehet irányadó, azon egyszerű oknál fogva, mert egy ember lelkiismereti meggyőződését sem lehet a többségtől függővé tenni. A vegyes bizottság r. kath. része könnyen napirendre tér e kérdés fölött. Hivatkozik az 169]. évi rendeletre, sőt I. Lászlónak I. 88. törvényére, nemkülönben a czéhek szabályaira. Panaszkodnak az ellenkező urak, hogy a hivatalokból kizáratnak. Kit állít be valamely hivatalba a Felség, kit nem, ez az ő joga; de különben is, a kik a dekretális esküt letenni nem akarják, azok a következményeket maguknak tulajdonítsák. A mi a koronajószágokat, városokat illeti, itt az esküforma a földesuraktól függ, ez kérdés tárgya sem lehet; ha a földesurak jogaikkal élnek, erre nem lehet azt mondani, hogy jogaikkal visszaélnek ; különben is, ha valami törvényszerűleg meg van határozva, annak teljesítésével magát sértve senki sem érezheti. Épen ilyen alaptalan a biztosok szerint azoknak a panaszuk, a kik a czéhek ellen emelnek panaszt. A czéheknek szabályaik vannak; a kik azok jótéteményeit élvezni akarják, tegyenek e szabályoknak eleget. Ilyen szellemben tért a vegyes bizottság többsége napirendre a protestánsok sérelmei felett, épen úgy, mint az egykori végvárak szabad vallásgyakorlata felett. Voltak városok, melyeknek e czímen kijárt a szabad vallásgyakorlat; e városok végvárjellege megszűnvén, a protestánsokat az azokban megillető százados lelkiismereti jog is megszűnt. Ridegen alkalmazta a többség ott, a hol lehetett, a törvény betűjét a protestánsok vallásszabadságának megszorítására; ebben áll az 1722-iki vegyes bizottság többségének munkálkodása. Valamikor pedig egy bölcs a törvény rideg alkalmazását (a körülmények tekintetbevétele nélkül) így jellemezte: „Summum ius, summa iniuria". Dr. Pruzsinszky Pál, ref. fögimn. tanár. BELFÖLD. Észrevételek az újított Énekeskönyvre. Az egyetemes konvent által elrendelt és az egyetemes énekügyi bizottság által foganatosított próbakiadású énekeskönyv alapos átvizsgálása után nagy örömmel nyilatkoztathatom ki, hogy hosszas várakozásunknak megfelelő, áhítattal és vallásos buzgósággal telített, s remekül összeállított énekeskönyvet kaptunk kezünkbe. Türelmünk tehát rózsát termett! ; Egy hibája azonban mégis van, a mi a rendes kiadás alkalmával helyrehozandó; nevezetesen: igen sok szép dallam kimaradt belőle. Pedig nekünk az a fo-fő czélunk, hogy most olyan énekeskönyvet állítsunk össze, mely lehetőleg minden tekintetben megfelelő legyen; mert az énekeskönyvújítás nem mindennapi dolog. Ezzel nem az a czélom, hogy a nt. Enekiigyi bizottság további haladásába akadályt gördítsek; sőt szerény tehetségemtől mérten felmutatom az alábbiakban azon észrevételeimet, melyeknek elfogadásával esetleg egy kifogástalan énekeskönyvet szerkeszthetünk. Főhibája tehát ezen összeállított próbakiadásnak az, hogy több szép ének kihagyása folytán kevés a dallam (melódia), mint nézegettem, úgy hiszem csak 97. Ha a rendes kiadás is e szerint állíttatik elő, úgy mondhatom, mi leszünk a legszegényebbek dallam tekintetében az összes vallásfelekezetek között. Ezen azonban még segíthetünk ! Azokat az énekeket, melyek úgyszólván helytelenül hagyattak ki, mert jelenlegi énekeskönyvünknek ékességét képezik kedves melódiájukkal, az új énekeskönyvbe visszaállíthatjuk, nagyon természetes, új szöveggel ellátva. Ilyen énekek lennének, melyeknek visszahelyezését, illetve az új énekeskönyvbe való bevételét kérjük: az I-sŐ zsoltár saját dallamán, a Il-ik zsoltár remek dallama, a IX-ik zsoltár kedves dallama, a szegény emberek Istenhez fohászkodó kedves éneke, a X-ik, XX-ik és XXII-ik zsoltár eredeti dallamai, melyek énekeskönyvünknek legértékesebb kincsei, s az egyházi zeneköltészet megbecsülhetlen drága ereklyéi; úgyszintén a XXVII-dik, XXIX., XXXI, XXXVÍ., XXXVII, XXXIX, XLIX. zsoltár dallamai jók s meghagyhatok volnának. Semmi körülmények közt nem lenne elhagyható, nézetem szerint, a kiválóan szép XL-ik zsoltár melódiája, mely, mondhatnám a magyarországi összes énekvezéreknek kedves éneke, különösen pályázat alkalmával. El nem hagyható a XLIlI-ik zsoltár sem, mely igen használt és megszokott dallam gyülekezeteinkben. Hogy maradhatna el a panaszos hangú, bűnbocsánatot kérő LÍ-ik zsoltár dallama, hisz minden sorában a bűnbánás fájó érzete nyilatkozik. Hát még a gyönyörű dallamú LVII-ik zsoltár, melynek kihagyása bizonyosan véletlenségből történt, továbbá a LX, LXXIV, LXXV-ik (mely utóbbinak dallama a dicséretek között ugyan megvan, de a zsoltárok között is ott kellene lennie), LXXXVIII, XCI, XCVII, Cl, CIV., CVII., CX, CXII. dallamok szintén jók és használhatók lennének. Bűnnek tartanám azonban kihagyni a CXXV, CXXVI, CXXX, CXLI. ós CXLVI. zsoltárok dallamait, melyek nemcsak hogy megütik a mértéket, de igen szépeknek is mondhatók Áttérve a dicséretekre, a virágvasárnapi énekek között nem találtam az erdélyi énekeskönyvben levő és erdélyi gyülekezeteink által méltán igen kedvelt LXXl-ik dicséretet (CV-ik zsolt. dall). A nagypénteki énekek sorába fel lehetne még venni a XC-ik zsoltár dallamát megfelelő szöveggel. Az áldozócsütörtöki énekek közé felvehetőnek tartanám a 35-ik dicséretet (A Krisztus menybe). A pünkösti énekek sorozata nagyon hiányos a 38-ik és 43-ik dicséretek nélkül. Az adventi énekek között a 141-ik ének helyeztessék vissza a XXXÍX-ik zsoltár dallamára, mivel a LXV-ik zsoltár dallama az alkalmi és köznapi énekek között többször előfordul. Varietas delectat! Karácsonyi énekek között a 146-ik éneknek (Hogy eljött az idő teljessége) hagyassék meg az eredeti régi dallama, mert bár szép ének a 173-ik dicséret is (Kegyes Jézus), de ahhoz a szöveghez csak jobb melódia az eredeti. A vasárnapi énekekhez érve, a kezdő énekek elren-