Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-21 / 8. szám

Igaz, hogy az Úr csak kétszer említi ezen szót: eklézsia ; de először kijelenti, hogy 0 maga építi fel az egyházat, örök el nem muló alapon, és hogy az egyház, mint egy kihívó, bevehetetlen erősség fog állani örökké a gonosz minden hatalmával, a poklok kapuival szemben. Egy más alkalommal pedig úgy említi a gyülekezetet, eklézsiát, mint legfőbb törvénykezési forumot. A bűnös, a ki ennek szavát sem fogadja be, az vettessék ki, legyen olyan, mint a pogány és fukar. „Valamit az egyház megkötöz e földön, az a mennyben is kötözve lészen és valamit megoldoz e földön, az oldozva lészen a mennyben is." Ha Krisztus sehol és semmi más néven nem emlékezett volna is meg az egyházról, már ezen két hely is világosan bizonyítaná és jogossá tenné azon felfogást, hogy Krisztus az egyházat mint egy isteni hatalommal és tekintélylyel felruházott intézményt tüntette fel. De ezen két rövid nyomós nyilatkozat bőséges erősítést és magyarázatot nyer Krisztusnak az Isten országáról való tanításaiban. Mert míg az eklézsia szót csak kétszer, az „Ország" szót 112-szer találjuk fel az evangéliumokban. Egybe kell vetnünk ezen két szó értelmét, ha meg akarjuk érteni Jézus gondolatát. Sokat írtak már arról, mit értett Jézus az „ország", a mennyeknek, Istennek országa alatt; itt elég felemlíteni annyit, hogy az ország jelenti: egy bizonyos erkölcsi értékíi emberek társaságát; magába foglalja ezeket, ezeknek cselekedeteit, ezeknek befolyását az emberi társaságra; hogy ezen országnak nincsenek határai, nem szorul külön szervezkedésre; hogy ez az ország titkon eljövő: benn van az emberben és kívül áll az emberen, olyan finom, áttetsző, mint a virágnak illata, olyan láthatatlan, mint a szellő, olyan mindent átható, mint a légkör, és mégis látható, érzékelhető, az igazságosság, öröm ós békesség megnyilatkozásaiban. Az egyház tehát nem egyéb, mint Isten országa tagjainak tömörülése egy látható, szervezettel bíró testté, a melynek tagjait egy közös fogadalom kapcsolja egybe. Az egyháznak látható eszközökkel végzendő missziója van; az egyház új tagokat vesz fel kebelébe, táplálja, fegyelmezi, ós ha kell, ismét kirekeszti ezeket. Az Isten országa olyan, mondjuk, mint Izrael népe, a mely ma szétszórtan él politikai intézmények, szervezett állam nélkül, de megvan faji jellege, él benne az atyák hite és megtartja Mózes törvényeit. Az egyház ezzel szemben olyan, mint Izrael népe volt a múltban, midőn mint egy államalkotó, alkotmánynyal, szerves intézményekkel bíró nép élt az igéret földjén. Minden, a mit Krisztus mondott az Isten országáról, mindaz elmondható az egyházról is, az emberi életre kiható vonatkozásaiban. Valóban, az egyház nem egyéb, mint Isten országának fővárosa, a melyben fel vannak halmozva: ennek minden dicsősége, gazdagsága, tekintélye és cselekvési eszközei. Ha valaki tehát könnyedén, fel sem vevőleg gondolkozik az egyházról, az lenézi a mennyeknek országát is, a melyről Krisztus oly magasztalólag, hivogatólag emlékezik; a mely olyan, mint a drágagyöngy, a legnagyobb ár is nem nagy érte; olyan mint egy Isten által mindenki számára elkészített költséges, drága lakoma. Dr. Watson után B. Pap István. TÁRCZA. Az 1721/22, évi vallásügyi bizottság. II. Időközben a róm. egyház férfiai is felhasználták az időt; sorra vették a sérelmeket, azokat a maguk módja szerint magyarázták, s végre az egész munkálatot illetékes helyére terjesztették. A munkálatnak jellegzetes fő vonása, hogy mindenben az 1681. törvényen kivül az Explanatióra hivatkozik. Lássuk ezeket. Sok a panasz „az ellenkező urak" részéről, hogy vallásuk szabad gyakorlatában háborgatást szenvednek. E panaszok alapossága valódi, igaz világításba csak úgy helyezhető, ha az 1681. XXVI. t.-czikk, nemkülönben az 1691-iki leirat értelméhez tartjuk magunkat; mert ezt tartva szemünk előtt, világosan látjuk, hogy különbség van a nyilvános és a magán istentisztelet között. Ha valahol a közönséges istentisztelet meg nem engedtetik, ez nem háborgatás, hanem a más jogának bitorlásától való elzárás. Ezzel elesik ama másik, sokszor felhozott panasznak alapja is, hogy a nyilvános istentisztelet helyein kivül másutt nem szabad lelkipásztorokat tartani. Hiszen ez nem sérelem, ez csak a törvény értelmének végrehajtása. Nem ellenkezés, még kevésbbé visszaélés az, hogy ki vannak jelölve a közönséges istentiszteletnek határai, melyeket a prédikátoroknak egyházi teendők végett átlépniük nem szabad. A mi azon panaszt illeti, hogy a többség a protestánsokat az igaz és egyedül üdvözítő vallásra kényszeríti, a vegyes bizottság azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy ez nem a törvények tartalmával való visszaélés, mert ez a törvényben kikötött földesúri jog kifolyása. Igaz, hogy az ellenkező urak e jogot csupán testi szolgalomra vonatkoztatják ; de e magyarázat a földesurak és jobbágyok közötti viszonynak félreismerésén alapszik, mert a földesúrnak jobbágyához való viszonya szorosan függ össze ez utóbbinak vallási ügyével. Igaz, hogy a törvény a superintendensek választását megengedi ; ámde ezek hatásköre csak abban áll, hogy prédikátoraik között rendet tartsanak; minden egyébtől tartózkodniok kell, tartózkodniok kell pedig azért, mert jogi ügyeket nem egyes egyének döntenek el, hanem testületek, már pedig a protestánsok az 1715. XXXI. törvényczikk értelmében jogi testületeket nem alkothatnak.1

Ennek következtében a házassági ügyek a szent-1 Az érintett törvénynek vonatkozó része így hangzik: „Miután a mult mozgalmak alati némely egyaránt pártoskodók egy bizonyos — állítólag zsinati — gyűlést tartani merészkedtek: 1. §. Azért ő Felsége jóságos akaratából... határoztuk, hogy az ilyen tárgyalásokat, végzéseket, cselekvényeket egészben és örökre eltörülteknek, semmiseknek és nem létezőknek tartsak és tekintsék". $Q$T A legjobb, legmegbízhatóbb gazdasági és kerti magvakat GOMBÁS JENŐ MF~ (ezelőtt Nöthling Vilmos) magkereskedésében szerezhetjük be, Budapest, IX., Kálvin-tér 9. = Árjegyzék ingyen és bérmentve.