Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-14 / 7. szám

ezután is fentartsák, s így megújítottaknak és megerősítetteknek tekintsék". Volt idő, tudjuk, midőn a magyar protestantizmus ereje nagyobb volt, mint a katholiczizmusé, s arra méltán hivatkozhatunk, hogy erejével nem élt vissza a más vallásúak rovására. Ott áll Bethlen a maga nemes liberalizmusával. A protestánsok méltányos felfogásának igazi szimbóluma az az emlékérem,1

melynek közepén a haza oltárán a hazaszeretet tüze ég, a három vallásnak papjai pedig fát raknak rája, közösen táplálván a szent tüzet, kifejezve ezáltal, hogy a haza, annak szabadsága, nem egy vallásnak, hanem mindnyájunknak kincse. Dr. Pruzsinszhy Pál, ref. fögimn. tanár. MISSZIÓÜGY. Az evangelium a spanyolok között. — Néh. Fliedner Frigyes madridi lelkész irataiból. — III. Ruet a waldensek között töltött idő alatt épenséggel nem feledkezett el hazájáról, melynek földére mint nyilt protestáns nem léphetett. De az 1855-iki államviszály és forradalom a szabadság hajnalpírját mutatta a szolgaságban nyögő Spanyolországnak. Ruet nem bírt tovább honvágyával. Jóakaró barátai, az evangeliumi lelkészek hiába marasztalták, hasztalanul emlegették előtte, hogy a még mindig Róma uralma alatt álló, politikájában ingadozó Spanyolország területén korai a munka megkezdése, nem is említve a bekövetkezhető reakczió veszélyeit. Ruetet nem lehetett szándékáról lebeszélni; sietve ment szülőföldére, Barcelonába. Nagy összeköttetésekkel bíró bátyjának oltalma alatt egy hónapig hirdette az evangéliumot a közülötte tolongó sokaságnak. Sennor Ayacera, a kormányzó elfogatta; de mikor meghallotta Ruet-nak az országos törvényekre hivatkozó védelmét, ismét szabadlábra helyezte. Megkezdte ismét prédikálását; de rövid idő múlva kardcsörömpölésre ébredt fel, húsz katona szobájába tört, s Don Jüan Zapalero y de la Novas főkapitány parancsára egyenest a börtönbe vetették. Innen is sikerült minden baj nélkül megmenekülnie s hirdetnie tovább az evangéliumot, a mely körülményben mindenesetre döntő része volt azon összeköttetéseinek, a melyek őt származása révén a katonasággal egybekapcsolták Ruet a sajtóban is nagy tevékenységet fejtett ki. Az akkori legelterjedtebb lapba (Ecco de la Actualidad), mely a hadbiztos Don Jósé Mária Nus szerkesztésében jelent meg, írt egy nagy feltűnést keltő czikket, miáltal alkalmat adott ellenségeinek arra, hagy őt bevádolják. A sajtótörvényszék, a mely előtt Ruet maga védekezett, felmentette. Minél váratlanabb volt ez az ítélet, annál nagyobb volt a liberális sajtó mámora, melynek munkásai spanyol szokás szerint díszlakomát rendeztek a nagy esemény ünneplésére. Tán egy kissé hosszabban is foglalkoztunk ezekkel, de rá akartunk mutatni azon körülményre, hogy már akkor hatalmas ellenzéke volt Spanyolországban a vallási zsarnokságnak. De a papság is elérkezettnek látta az időt a cselekvésre. A barceloniai püspök egyházi törvényszék elé czitálta az egyház pártütő fiát. Ruet jól tudta, hogy megjelenését a püspöki illetékesség elismerésének fogják tekinteni. 1 A szécsényi gyűlés emlékérme. Nem is engedelmeskedett a felszólításnak. In contuinaciam halálra ítélték. Szerencsére nem volt annyi hatalma a papságnak, hogy az ítéletet foganatosíthatta volna. Befolyását csak annyiban tudta érvényesíteni a reakczionárius sereg, hogy Ruet negyedszer is elzáratott. De megengedték neki, hogy büntetését katonai őrizet alatt lakásán töltse ki, a mi által — ha korlátozva is — maradt tere és alkalma meggyőződésének propagálására. Több róm. kath. pap meglátogatta és igyekezett őt az „egyedül üdvözítő" egyház kebelébe visszatéríteni. Mikor ez sem használt, három hónapi házibörtön után Barcelona nyilvános fogházába vetették, minden alap nélkül. Perbe fogták és héthónapi fogság után, 1856 szept. 18-án, mint az apostoli róm. kath. egyház elleni pártütőt elítélték életfogytiglani rabságra és az összes költségek megtérítésére. Ruet az ítéletet könnyed mosolylyal fogadta, mire a birák egyike megjegyezte: „Még Ön nevet az ítéleten, a ki egész életében hátat fordított hazájának és barátainak?" — „Uraim —válaszolt Ruet — önök engem életfogytiglan tartó börtönre Ítéltek, bár maguk sem tudják, nem leszek-e hosszabb életű az önök kormányzatánál." A forradalmak és a politikai válságok hazájában nem is volt jogosulatlan az ilyen kijelentés. Mikor a birák kijelentették, hogy a kormányzat életképességét illetőleg nagy tévedésben van, Ruet nyugodtan jelentette ki: „Én, uraim, bízom Istenben, hogy az evangéliumot a fővárosban, Madrid falai között is hirdethetem!" Es íme, a reménység megvalósult! Tizenhárom évi kitartó várakozás után, 1868 őszén tényleg Ruet hirdette először nyilvánosság előtt Madridban az Isten igéjét. Az érdekes ítélet hű másolatából csak azt a nagyon jellemző részt közlöm, a mely a r. kath. egyház kebelébe leendő töredelmes^visszatérés esetére megengedi ugyan Spanyolországban való maradását, de akkor is sem ipart, sem tanítóságot nem folytathat, nyilvános hivatalra nem alkalmazható, politikai jogaitól megfosztatik és egész életére rendőri felügyelet alá helyeztetik. íme, az is kegyelemnek tekintetett, hogy Ruet a bűnbánó megtérés esetén spanyol területen rendőri felügyelet alatt táplálkozhat I Bizony a római kath. egyház kevés bizalmat táplálhat tanainak igazsága iránt, midőn azt hiszi, hogy azoktól is félnie kell a kik az eretnekségből töredelmesen térnek kebelére. Ruetnak a perköltségek megfizetésétől való megmenekülése is eléggé jellemzi az akkori spanyol viszonyokat. Időközben elhalt atyja; évek hosszabb során át nem kapott semmi fizetést. Nagynehezen sikerült egy királyi végzést kieszközölnie, a mely az összeg folyósítását elrendelte. De a kifizetés csak elmaradt és az okmány ilyen körülmények között teljesen értéktelen, vagy mint a spanyol mondja: „papel majado" (szentelt papir) volt. Ruet felmutatta a bíráknak a királyi aláírással ékeskedő okmányt és bebizonyította, hogy a perköltségek levonása után is még több ezer tallér jogos követelése van. Hosszas habozás után adtak is neki útlevele mellé egynéhány fillért és Gibraltárba menesztették, csakhogy végre lerázzák nyakukról. Ez a sziklafészek, melyet Isten úgy látszik nem hiába juttatott az angolok kezébe, lett kiindulópontja Spanyolország evangelizácziójának. Az evangeliumi lelkészek Ruetet nagy lelkesedéssel fogadták. A skót evangeliumi társaság gondoskodott ellátásáról, s miután sikerült egy kisebb evangeliumi spanyol gyülekezetet teremtenie, az angolok lehetővé tették, hogy a waldens egyháznak küldöttsége Gibraltárba jusson, Ruetet megvizsgálja és lelkészszé avassa. Ez történt 1858 október 28-án. Ruet tehetsége, evangeliumi buzgósága tehát alkalmat talált az érvényesülhetésre. Az átutazó spanyolok közül sokat a kíváncsiság is vitt az evangeliumi istentiszteletekre,