Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-04-26 / 17. szám

siilt a 179. tavaszi dicséretünk 10. versszaka is, a melyet meg papszenteléskor szoktak énekelni ezért a két sorért: „A szentek Urának legyen örök magasztalás" „Tőle fejünkre szálljon áldás". Az aláhúzott szavak mutatják a czólzatot, hogy t. i. a felszentelt papok urára kell itt gondolni és arra, hogy az esperesek kezeinek fejre tétele után az égből is szálljon le az áldás. De kérdem: mit gondol az éneklő közönség, hogy vele a nevezett alkalmakkor árvizes és tavaszi énekeket mondatnak ? Számos ilyen furcsaságot tudnék felsorolni, mert gyűléseinken, fontos egyházi alkalmakkor, nem egyszer hallottam részleteket, egyes versszakokat oly énekekből, a melyek egészükben oly messze estek az alkalomtól, mint Makó Jeruzsálemtől. Igen érthető azért bizottságunknak az a törekvése, hogy az új Enekeskönyvben feltalálhatók legyenek a szükséges alkalmi énekek, mint olyanok, habár azok épen ezért általános becsűeknek nem is tarthatók. Az új Énekeskönyvbe fölveendő imádságokra nézve előterjesztést fogok tenni énekügyi bizottságunknak, javasolva, hogy azokat részint a meglevőkből, részint Révész, Borsodi stb. kiválóbb imádságaiból állíthassam össze, szakértők bírálata után. Ezek után munkatársaimnak hálás köszönetemet nyilvánítva, kijelentem, hogy én a rám bizott munkát befejezettnek tartom. Most már a gyűjteményben foglalt és kijavított szövegekből, valamint e pótfüzet darabjaiból meg lehet szerkeszteni az új Énekeskönyvet, mert az egész énekanyag, a most közölt beosztási tervezettel együtt, készen van. Ennél jobbat viszonyaink szerint előállítani nem lehetett; de lelkiismeretes összehasonlítások folytán annyit mégis állíthatok, hogy a külföldi Énekesekkel bátran versenyre szállhat a mi új Enekeskönyviink is. A tartalomjegyzék egy tekintetre világossá teheti ennek elég gazdagságát. Előnye lesz mindenesetre az, hogy minden versszakával énekelhető lesz. A rythmusbeli fogyatkozásokat ismerem; de régi, kegyelt szövegek megbontása nélkül azokon nem segíthettünk. Egyetemes énekügyi bizottságunk az elért eredmónynyel azzal az öntudattal számolhat be közegyházunknak, hogy nehéz feladatának teljes odaadással igyekezett megfelelni. Sátoraljaújhely, 1902. deczember hóban. Fejes István, az egyetemes énekügyi bizottság elnöke. BELFÖLD. A dunántuli ref. egyházkerület közgyűlése. A dunántuli ref. egyházkerület közgyűlése, fontosabb adminisztratív ügyeinek elintézése, legfőkópen pedig a zsinati törvénytervezet letárgyalása végett f. hó 15. és 16-dik napjain Komáromban ülésezett, Antal Gábor püspök és Hegedűs Sándor főgondnok elnöklete alatt. Megelőző istentisztelet után, a melyen Antal Gábor püspök imádkozott, Hegedűs Sándor hosszabb beszéddel nyitotta meg a közgyűlést. Beszédét, a mely a zsinati előkészületekkel, a jelenlegi törvények revíziójának szempontjaival ós az 1848 : XX. t.-cz. végrehajtásának nagyfontosságú kérdésével foglalkozott, a következőkben adjuk egész terjedelmében : Főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés! Engedjék meg, hogy munkánk kezdetén pár szóval üdvözöljem a gyűlés megjelent tagjait. Nagy és nehéz feladatok előtt állunk. Annyival nagyobbak és nehezebbek, mert nehéz helyzetben vagyunk. Nem lehet tagadnunk, — hogy miután őszintén és határozottan kívánok nyilatkozni, — hogy ennek a helyzetnek és feladatnak nyomása alatt észrevehetőleg nyomottak a kedélyek ós a közvélemény. Bizonyos zavar és nyugtalanság van a kedélyekben, s részben még a? elmékben is. Ennek következtében első, a mire törekednünk kell, a mire én is kérem, az, hogy minden iparkodásunkkal szerezzük vissza önérzetünket és öntudatunkat és nyugalmunkat, s ne engedjük ezeket zavartatni külső és belső körülmények által. Azok a feladatok, a melyek a főtiszteletű püspök úr jelentésében s a tárgysorozatban előfordulnak, oly sokágúak, hogy azokra rövid beszédemben ki nem terjeszkedhetem. De lehetetlen, hogy meg ne értsem azt a két kérdést, mely dominálja. Az egyik ezek közül a zsinatra való előkészület. Én szorgalommal s figyelemmel kisértem eleitől fogva az erre irányuló előkészületeket s vélemény-nyilvánulásokat, és mégis kénytelen vagyok bevallani, hogy a zsinatra ez idő szerint készületlenek vagyunk. Nekem kötelességem lelkiismeretem szerint azzal az őszinteséggel nyilatkozni, a melyet feladatomból és állásomból merítek. Felhívom a közgyűlés figyelmét arra, hogy ha megfontolunk mindent, a mi eddig felmerült, lehetetlen arra az eredményre nem jutnunk, hogy a kritika a munkálatokkal szemben tulaj -donképen csak most kezd megnyilatkozni. Ez általános magyar természet; lassan hatja át a magyar közvéleményt minden kérdés, s e miatt gyakran későn keletkező bánatok és gyorsan terjedő, szenvedélyek szokták megzavarni tanácskozásainkat. Már pedig a zsinati előkészület és munkálat olyan életbevágók egész egyházunk életére nézve, jelenére és jövendőjére, hogy erőltetni valamit nem lehet. Ennek következtében mindent kellő alapossággal kell megfontolnunk és elfogulatlansággal kell színt vallanunk. Nem szeretném, ha szavamnak azt az értelmet tulajdonítanák, hogy a legkisebb hátra vagy visszaesést akarnám kihívni. Ellenkezőleg! Szeretném, hogy ez a kerület adjon példát a többi kerületnek is. De azért kétségtelen, hogy egyházunk históriai alapon fejlődve, ezt híven meg kell, hogy tartsuk, s ennek következtében nem tubala rasat kell csinálni, hanem minden kérdésben a történelmi előzményeket kell tekintetbe venni, s a további fejleményeket irányítani, mintsem azokat megfordítani vagy erőszakos egyformasággal szabályozni. Ezt érteni különösen két kérdésre vonatkozólag. Az egyik az egyházszervezet, a másik az adózás kérdése. Meggyőződésem, hogy lehetőleg kerülni kell az erőszakos rendszabályokat, s iparkodni a rendet úgy előmozdítani, hogy a régi alapokat javítsuk, fejleszszük, lehetőleg tekintetbe véve a történelem eredményeit is. Ezt szem előtt kell tartani. Azt hiszem annyi sok tapasztalat van a közgyűlés tagjai között, hogy ez sikerülni fog. Épen úgy van a másik nehéz feladattal, az 1848 : évi XX. törvényczikkben foglalt igények végrehajtásával is. Rendkívül szétágazó, rendkívüli sok szenvedélylyel, s egyúttal elhamarkodottsággal felvetett kérdéssel állunk szemben, melylyel szem-