Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-04-26 / 17. szám

ben nyugalmunknak kell lenni s türelmünknek. Türelmünknek, mert mint nincs köztünk egy se, a ki a törvényben lefektetett jogos igényeket feláldozni akarná; a mint nincs egy se, a ki autonómiánknak bármily igények és követelmények fejében való megcsonkítást engedné, úgy hiszem egyházunk és hazánk iránt tartozó kötelességünk azt az arany középutat megkeresni, mely minden igényt kielégíthet. De ehhez türelem és körültekintés szükséges. Türelem és bizalom megbizottaink eljárása iránt is. A mint hogy még a zsinatot sem szeretném siettetni a kellő és alapos előkészület rovására. Hiszem, hogy ezen a téren kezdenek tisztázódni az eszmék, fejlődik az egymás iránt való bizalom és a törekvések nemessége. Az 1848: évi XX. törvényczikk ügyének mai stádiumában pedig, a mikor annak egy része a két protestáns felekezet közös bizottsága előtt van, nyugalommal s türelemmel kell bevárnunk a fejleményeket. Másfelől az állammal szemben való jogos igényeink fokozatos érvényesítése a teljes megoldásig fentartandó. Követendő irány, szerintem, a történelmi szempont, és az elvi álláspont feladása nélkül, a bekövetkező események alkalmas felhasználása. Itt is arra kell törekednünk, hogy intézményeink háttérbe szorítását megakadályozzuk ; másfelől a megoldásnak olyan formáját, mely autonómiánkat veszélyeztetné, el ne fogadjuk. De hogy a sorrendet mily bajos e tekintetben megoldani, illetőleg előre meghatározni, bizonyítja az, hogy pl. ezelőtt egy félévvel még nem első sorban gondoltunk tanerőink fizetésrendezésével. De a mint az állam megfelelő közegei fizetése emeltetik, elvárhat juk az államtól, hogy tanerőink fizetésének megfelelő javításában minket segítsen. Az eddigi törvényekben csak olyan keretben van az megvédve, a mely keretben az államsegélyezés most élvezzük. Ennek .tovább fejlődésével autonomiánk biztosítékairól is együtt kell gondoskodni. A közhangulat nyoniottsága s zavara, mely az önérzet megölője, szűnjék meg. Azt tartom, soha nagyobb szükség arra, hogy a magyar protestantizmus a maga teljes önérzetében és munkaerejében meglegyen, nem volt, mint most. Azért buzgalmunkat és önérzetünket a nehézségekkel szemben megőrizve, ne felejtsük el, hogy ha szükség volt a protestantizmusra valaha, úgy ma van szükség. Ha valaha igazolva volt a protestantizmus, mint vallás, mint felekezet, mint állami és mint társadalmi tényező, úgy ma leginkább igazolva van. Mi nem vagyunk külső parancsszónak, idegen szenvedélynek alávetve; egészen ebben a hazában élünk, mindent ettől várunk. Azt hiszem, a felekezetnélkiiliség és a tudatlan fanatizmus között a protestantizmus megadja az arany középutat, mert az értelmet és szivet az evangélium és a tudomány segélyével világítja meg; a magyar nemzeti erőt és nyelvet viszi be mindenfelé és semmi egyebet. így fegyverzi le az internaczionalizmust és a társadalmi szenvedélyeket, valamint a vészes fanatizmust, és így biztosítékául [szolgál az állam és társadalomnak is. Ez az öntudat, ez a követelmény hasson át minket, adjon önérzetet és erőt a munkára! A közgyűlés nagy figyelemmel hallgatta végig a főgondnok megnyitó beszédét s egész terjedelmében jegyzőkönyvbe foglalni határozta. Antal Grábor püspök hosszabb jelentésben számolt be a kerület életéről, kiterjeszkedve az egyházi közéletet foglalkoztató fontos kérdésekre. Kegyeletes szavakkal adózott a kerület nagy halottai: Körmendy Sándor ós Bóné Gróza emlékének, s ennek alapján a közgyűlés ki is mondta, hogy érdemeiket jegyzőkönyvében örökíti meg; Körmendy Sándor arczképét pedig megfesteti a pápai főiskola díszterme számára. Magáévá tette a közgyűlés a püspöknek az 1848: XX. t.-cz. végrehajtása kérdésében kifejezett álláspontját is, és kimondotta, hogy bizalommal viseltetik az egyház vezető férfiainak álláspontja és működése iránt. A jelentéssel kapcsolatban tárgyalta a gyűlés azokat a zaklatásokat, a melyeknek egyházunk tagjai az István király-napi munkaszünet tekintetében ki vannak téve a rkath. egyházi és a világi hatóságok részéről. Elhatározták, hogy ezek megszüntetése végett felterjesztést fognak intézni a kormányhoz. Szóba került a b.-somogyi egyházm. felterjesztése alapján a Magyar Szó támogatásának kérdése is. A felterjesztés óhajtásával szemben a gyűlés mellőzte a részvények kötelező jegyzésének kimondását, s csupán annyit jelentett ki, hogy a lapnak előfizetések és hirdetések útján való támogatását melegen ajánlja. Czike Lajosnak a pápai főiskolai gondnokságról lemondása, majd a lemondás visszavonatása után, Thury Etele és Molnár Béla előterjesztése mellett a konvent zsinati törvénytervezetének tárgyalásába ment bele a gyűlés. Az általános vélemény bizony nem volt kedvező a tervezetre nézve, s a részleteket illetőleg is sok módosítást fogadott el a gyűlés. Az egyház czímét illetőleg a régi megnevezés mellett foglaltak állást; Erdély külön helyzetét csak a szervezetre nézve hajlandók elismerni; az egyházközség, egyházközségi közgyűlés, presbitérium hatáskörére nézve, némi módosításokkal, az eddigi törvényt kívánják fentartani. A nagyobb gyülekezetek több szavazatát illetőleg az lőn a vélemény, hogy minden gyülekezet annyi szavazattal rendelkezzék, a hány rendes lelkészt tart fenn. A lelkészek, tanárok és tanítók fizetését rendeztetni kívánják és külön felterjesztésben hívják fel a konventet ennek keresztülvitelére. A lelkészi javadalom minimumát 2400 koronában kívánják megállapítani, öt évenkint 200 — 200 korona korpótlékkal. A lelkészminősítést és a választhatóságot illetőleg az volt a közgyűlés véleménye, hogy a minősítés töröltessék el és a választhatóság csak a 24 éves életkor és bizonyos gyakorlati idő által korlátoztassék. A lelkészek kötelességei közé beveendőnek ítélték, hogy adventben hetenkint legalább egyszer bibliamagyarázatot tartsanak és a vegyes házasságoknál a reánk nézve kedvezőtlen reverzálisok adását megakadályozni igyekezzenek. Az elsőnapi délelőtti ülés végén a megüresedett konventi tagságra Veress Ede esperest és dr. Segesdy Ferencz aljegyzőt; a főiskolai igazgatótanácsba pedig, Körmendy Sándor helyébe, Dózsa József tatai lelkészt választották meg. A délutáni ülésben folytatták és bevégezték a zsinati törvénytervezet tárgyalását. A megállapodások közül kiemelendő, hogy az egyházi adózás kérdését illetőleg a kerület álláspontja az, hogy személyi adó fizetése mellett az állami egyenes-adó alapján osztályokba soroztassanak az adózó hivek. 1—100 korona egyenes állami adó után 20 százalék, 100—500 korona után 15 százalék, 500—1000 korona után 10 százalék, 1000 koronán fölül minden további 100 korona után 5 százalék egyházi adó vettessék ki. Az egyházi közalapot illetőleg azt a lényeges módosítást javasolja a kerület, hogy a közalap meglevő tőkéiből, az egyházkerületek felterjesztése és szavatossága mellett, olyan százalékon adassanak kölcsönök, a milyent a földhitelintézet a közalapi tőkék után fizet. A második nap délelőttjét a fegyelmi és a közigazgatási bíróságok tárgyalásai töltötték ki; délután pedig a halasztást nem tűrő adminisztratív ügyek kerültek