Protestáns egyházi és iskolai lapok – 46. évfolyam – 1903.

1903-09-20 / 38. szám

kálkodását, s már ez úton is legforróbb köszönetét fejezi ki Pálóczi Horváth István úrnak és nejének az anyá­sítandó Örkényi ref. egyház részére tett párját ritkító adományukért. A rákosszentmihályi, rákosligeti és csillag­hegyi hívek buzgólkodása szintén dicséretet érdemel. Károssy Gyula vasadi, Mocsy Mihály üllői rendes lelkészek, Várady János alsó-némedii, Erdei Dániel pócs­megyeri, Korsós László és Czeglédy Antal rákoscsabai; Tóth Lajos szentendrei, Benedek Endre vasadi tanítók és G-éhl Katalin péczeli tanítónő állásaikban egyház­megyeileg is megerősíttetnek. Az egyházmegyei közgyűlés fájdalommal veszi tu­domásul egyik lelkészének, Törő Lajosnak elhunytát, továbbá Dobos Ferencz és Jávory Nándor lelkészeknek az egyházmegyéből való eltávozását. Az országos özvegy-árva-gyámintézetnél hátralék­ban levő lelkészek felhivatnak, hogy hátralékaikat még ez év folytán fizessék be; ellenkező esetben a hátra­lékok törvényes úton fognak haladéktalanul behajtatni. Egyházkerületi képviselőkül BenkŐ István és fóthi Molnár Albert egyházi, és gróf Ráday Gedeon és Pálóczi Horváth István világi tanácsbirák választattak. A szám­vevő és a számszéki bizottság jelentései tudomásul vé­tettek. Itt élénkebb vitát provokált a monori egyház számadási ügye, mely évek hosszú sora óta nagy ren­detlenségben van, úgy hogy a közgyűlés jónak látta a tovább már tűrhetetlen állapotot egy kiküldendő bizott­ság közbejöttével rendezni. Hasonló, de kisebb arányú baj van az üllői egyházban is. A tanügyi bizottság jelentése és a tanítóegylet jegyzőkönyve tudomásul vé­tettek ; ép úgy az építési bizottságé is. A missziói bizott­ság jelentése kapcsán elhatároztatott, hogy a filiák és szórványok meglátogatására utiátalányban részesülő kon­gruás lelkészek az ilyen helyeken végzett rendszeres működésükről az egyházmegyei közgyűlésnek számolni tartoznak. Pomáznak megengedtetett, hogy iskolatelkét eladhassa. A hatvani ev. ref. ós ág. hitv. evangélikusok között a nagy-gerezsdi egyezség alapján létrejött csat­lakozás jóváhagyatott. A kispesti egyház azon kérése, hogy az államsegélypénztárból felvett 10,000 korona tőketartozás után esedékes kamatok elengedtessenek, mint minden törvényes alapot nélkülöző, elutasíttatott. Sedivy Frigyes mogyoródi előkönyörgő állásáról lemon­dott s évi kegydíjban részesítését kérte. A közgyűlés, tekintettel a hányt-vetett életű 74 éves (ebből 50 évet káplánságban töltött!) beteg emberre, a kérést a leg­melegebb pártolással terjeszti fel a kerületre. Mi pedig csak ennyit mondunk: lelkészi nyugdíjintézet, jöjjön el mihamarabb a te országod! Az Örkényi ref. híveknek egyházanyásitás iránt benyújtott kérelme a legmelegebb pártolással küldetik a kerületre; ép így a rákosszentmihályi fiókegyháznak s a városligeti szórványnak missziói, a csillaghegyi ref. híveknek pedig fiókegyházzá alakulhatás iránti kérelme is. Es itt ismét egy nemes ajándékozást kell feljegyez­nünk: udvardi Cserna Károly és neje Gyulay Erzsébet 500 koronát ajánlottak fel a Csillaghegyen építendő templom alaptőkéjének gyarapítására. Vajha több oldal­ról is találnának buzgó követésre! A Paulini-féle ABC-s könyv az egyházkerület elé pártoló véleményezéssel terjesztetik; Földváry László „Adalékok" stb. cz. egyháztörténeti művének megszer­zésére a presbitériumok utasíttattak s a magyar pro­testáns irodalmi társaság kiadványai pártfogásra ajánl­tatnak. Kosdnak azon kérelme, hogy a lelkészi földek után ne az egyház fizesse az adót, mint egyházkerületi statútumba ütköző elutasíttatott. Kis-Oroszi régi díjlevelé­nek visszaállítását s lelkésztaniságot kért eredménytelenül. Rákos-Csaba régi temetőjének eladása oly feltétellel engedtetett meg, hogy az így befolyandó összeget az egyház „templom-alap" czímén köteles biztosítani. A budapesti állandósított ref. hitoktatók azt kérték, hogy az egyházmegye lelkészei közé bekebelezhessenek és az egyházkerületre felavatásuk is pártolólag terjesz­tessék fel. A közgyűlés örömmel adott eleget a kére­lemnek, de azt már nem tehette, hogy őket a lelkészeket illető jogokkal is felruházza. Az egyházi tűzkárbiztosítás kérdésében az egyház­megye hozzájárul az 1902. évi őszi egyházkerületi köz­gyűlés 60. szám alatti tervezethez, a biztosítást pedig a Gazdák biztosító szövetkezeténél óhajtja eszközölni. Még a segélykérvényeket s az Erzsébet-szálloda éttermében tartott népes közebéd végével d. u. 4 órakor egy törvényszéki ügyet tárgyaltak le, s azután szétosz­lottak a tagok, azzal a jóleső érzéssel, hogy az egy év alatt összetorlódott ügyeket lelkiismeretesen, közmeg­elégedésre elintézték. Tudósító. A vértesaljai egyházmegye közgyűlése. Augusztus 31-ének délutánját a bizottságok és az egyházmegyei bíróság ülésezése foglalta le. A biróság hamar végzett azzal a három ügygyei, mely tárgyalásra került, s melyek mindenike simán és közmegnyugvásra intéztetett el. Az egyházmegyei közgyűlés másnap, szept. 1-én délelőtt kezdődött s mintegy 4 órai folytonos tanácskozás után szerencsésen véget is ért. Közéneklés s Koncz Imre esperes úr buzgó imája nyitotta meg. Gondnokunk, gróf Dégenfeld Lajos úr a Tátrában nyaralván, köz­gyűlésünkön sem vehetett részt, és így előbb dr. Sziits Andor, majd Sárközy Aurél vil. tanácsbirák helyette­sítették a társelnöki székben. Mint eddig, ezúttal is a legnagyobb érdeklődést esperesünknek szokott évi jelentése keltette, a mely azonban ezen alkalommal inkább csak kebli ügyekkel foglalkozott. Érintve a zsinat elhalasztását, áttért mindjárt egyházmegyénk mult évi s jelen állapotának rajzolására, a melyet a tagadhatatlanul meglevő fogyatkozásoktól eltekintve, általában elég kedvező színben tüntetett föl. Sajnálattal hallottuk, hogy az egyházunkból való kitérések a lefolyt évben a szokottnál nagyobb arányt öltöttek; mert míg a hozzánk térők száma csak 14 volt, addig a felekezetünkből kilépettek száma 26-ra rúgott és így egyházmegyénk mult évi vesztesége 12 lélek. Ott azonban, hol a szétszórtan élő és így lelki gondozás alá minden iparkodásunk mellett is csak némi részben vonható refor­mátusok oly nagy számmal vannak, mint Vértesalja terü­letén, ott ez az eredmény — sajnos — nem lehet valami szokatlanul meglepő. De annál örvendetesebb volt ránk nézve a hosszú sorozata azoknak az áldozatoknak, jó­téteményeknek; melyekről az esperesi jelentés beszámolt s a melyek a gyülekezeteknek még ma is folyvást élő, kifogyhatatlan buzgósága és vallásossága mellett tanús­kodnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom