Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-02-08 / 6. szám

ISKOLAÜGY. Bibliai Olvasókönyv és Kis Biblia. — Válaszul Bereczky Sándor úrnak. — III. A követketkező pontban azt mondja Bereczky úr, hogy szavam és cselekedetem közt ellenmondás van; szavaim azt mutatják, hogy félek a Schulbibelstreittől, azt szeretném kikerülni, ámbár eddig- még az Iskolai Biblia kérdését mindenütt simán tárgyalták, s most, liogy az ő szakvéleményét, mely a kérdést az egyedüli helyes útról letéríti és ezzel a vita magvát elveti, kifogásolni inertem, azt mondja, hogy „így a harczot támasztani s nem kerülni szokták". Álljunk meg e mondatnál, hogy az Iskolai Biblia kérdését mindenütt simán tárgyalták. Mindenütt? Németországban is? Talán csak elolvasta Bereczky úr az ide vonatkozó összes műveket, röpiratokat, czikkeket, mielőtt véleményét megalkotta volna?! Ha múltkori czikkének megírásáig elfelejtette az egyes adatokat, eszébe juttatom, hogy p. o. Szászországban népgyűléseket tartottak e kérdésben, az országgyűlés kamarái több ízben tárgyalták e dolgot, az egyházi gyűléseket sokáig foglalkoztatta a kérdés; mindezekhez járul az a heves irodalmi harcz, mely több száz számban termelte a pro és contra irott röpiratokat, s míg végre a „Bibliai Olvasókönyv" nevének és lényegének megállapításával a harcz elcsendesült. Ebből beláthatja Bereczky úr, liogy elcsúszott a tolla, midőn azt írta, liogy mindenütt simán tárgyalták. Mi nálunk sem ment minden ellenállás nélkül; igaz, hogy simábban, mint Németországban. Minek tulajdonithatjuk ezt? Talán a Bibliával szemben tanúsított nagyobb közönynek? Nem hiszem; hanem annak, hogy mi, a kik megpendítettük ez eszmét, okulva a külföldi tapasztalatokon, arra az alapra álltunk, a mit ott évtizedeknek hosszú küzdelme megállapított s irányelveinkkel még a legjobban aggódókat is megnyugtattuk, úgy hogy egy kiváló, nagytekintélyű egyházi férfiú, ki a teljes Bibliát féltve s tartva a félreértésekből származó veszedelmektől, az ügynek megdönthetlen elvi ellensége, azt mondotta nekem, liogy az a megoldási mód, mit követek: , „a legkevésbbé rossz", s erről meggyőződve, nem indította meg azt az irodalmi harczot a Bibliai Olvasókönyv ügye ellen, a mi eredetileg szándékában volt. Tehát igenis, azon voltunk nemcsak szavunkkal, hanem óvatos, tapintatos cselekedetünkkel is, hogy az áldatlan harczot az ügy érdekében kikerüljük. A vita magvát az iskolai Kis Biblia hangoztatásával tulajdonképen a szakvélemény szerzője vetette el, midőn lelépett a kellő megfontolás és óvatosság, hivatalos egyházunk lelkiismeretével való számolás útjáról. Én 1899-ben, midőn a vallástanárok értekezletén a „Bibliai Olvasókönyvről" felolvasást tartottam, határozottan kijelentettem, hogy „ha arról volna szó, hogy mi is szerkeszszünk olyan „Iskolai Bibliát", mely nevével, formájával, bibliai jellegével, hacsak látszatát is tüntetné fel a Biblia megcsonkításának s így esetleg gyanút kelthetne, akkor én is az ellenzők sorába állanék. Tehát én csak szavamnak álltam, meggyőződésemet követtem, midőn a történetileg kialakult és megállapított helyes útról letért ügyet czikkeinmel megvilágítani, tisztázni igyekeztem s így a harcz megindulásáért a felelősséget nem én viselem. A következőkben Bereczky úr a két kolumnás, tehát határozottan biblia jellegű nyomás mellett érvel a következőképen: „ha az „Iskolai Bibliádnak a teljes Bibliával szemben az a rendeltetése, hogy ennek használatára előkészítsen, a minthogy e rendeltetésének kell lennie, akkor az az Iskolai Biblia felel meg inkább rendeltetésének, a mely külsőleg is inkább hasonlít a teljes Bibliához". Talán csak bibliavers kereső gépeket akar Bereczky úr nevelni és nem arra törekszik, hogy a szent könyv lelkét szívják növendékei annak tartalmából magukba? Ha a Bibliai Olvasókönyv minden czim után kiteszi zárójelben a szentírási rész számát, ez nem elég arra, hogy annak idején az illető helyet a teljes szentírásban is megtalálják, szükséges ahhoz a két kolumnás nyomás? A Bibliai Olvasókönyv egyik szerkesztési főelve az, hogy minden tekintetben a tankönyv jellegét viselje magán; nehogy a bibliai jelleg megtartásával az a gyanú merülhessen fel, hogy csakugyan Bibliáról van szó. Ha tehát a tankönyveket egykolumnásan nyomatják, akkor a Bibliai Olvasókönyvet is így kell nyomatni. Különben erre vonatkozólag elég világos útmutatást ad Voelker és Stracknak fentebb idézett kijelentése. Különben Bereczky úr nagylelkűen kijelenti azt is, hogy ő az egykolumnás nyomásban sem lát veszedelmet (akkor miért keres oly erőszakosan bizonyítási módot, liogy a két kolumnát megvédje?); én meg a kétkolumnás nyomásban igenis veszedelmet látok, mert ez a teljes Biblia jellegére emlékeztet s kivetkőzteti a bibliai szemelvényeket tartalmazó tankönyvet jellegéből és csakugyan Iskolai Bibliává teszi azt. A mi a revideált szöveg használatát illeti, erre vonatkozólag múltkori czikkemhez csak azt teszem hozzá, hogy az iskolai bibliaolvasás és magyarázat egyik czélja a szentírás eredeti értelméhez és szelleméhez az ifjúságot minél közelebb vinni. Nem betűrágásról, egyes szavakról van itt szó, hanem lélekről és életről. A revideált fordításnak már első kiadása is sokkal jobban megfelel ebben a tekintetben is a czélnak, mint az eredeti Károli-féle fordítás; a második kiadás meg mindenesetre tökéletesebb, egységesebb lesz. Különben ha nekem nem akar hinni Bereczky úr, közlöm erre vonatkozólag egy igazi szakember, a korán elhalt nagy tudósunk, Pukánszky Bélának elfogulatlan nézetét : „Különösen az ifjabb nemzedék nevelése számára, a vallástanítás szempontjából az újabb fordítás sokkal tökéletesebb segédeszköz, mint a régi volt s ezért köszönettel tartozunk ama hatalmas társulatnak, a mely létesültét lehetővé tette" (L. Pukánszky Béla: „Az ótestamentum revideált fordításáról." Theologiai Szaklap 1902. évf. 2. szám 83. 1) Czikke végén az ellen védekezik Bereczky úr, hogy javaslatának hiányos voltára utaltam, s mindjárt kész nyakamba csapni ilyen kitételeket: „az igazság iránt nincs érzéke, logikusan gondolkodni nem tud". A korrektségre vonatkozólag a nézetek a lelkiismeretesebb és felületesebb felfogáshoz képest különfélék lehetnek. Én p. o. a magam részéről megkövetelem, hogy ilyen fontos, nehéz és kényes kérdésnél, mint a „Bibliai Olvasókönyv" ügye, a javaslat magában foglalja összesítve a fő irányadó elveket s a leglényegesebbet ne hagyja ki. A czikkemben foglalt feltevésekkel és példákkal a javaslatnak hiányos, felületes voltát akartam kimutatni; mert szerintem, a hol csak erről a kérdésről szó van, ott sohasem szabad elhagyni a dolog fő lényegét, mindenek fölött határozottan hangsúlyozni kell, hogy a „Bibliai Olvasókönyv" semmi más. mint kizárólag iskolák számára készült tankönyv, s így ama, a Bibliai Olvasóköny szerkesztésére vállalkozók számára tájékoztatásul készült javaslatban, mely a szerkesztési főelveket közli, az 1901-ik évi egyetemes gyűlés jegyzőkönyvének 32-ik pontjába foglalt