Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-02-08 / 6. szám

szándéknak, irányelvnek megfelelően hangsúlyozni kellett volna, hogy e könyvnek minden tekintetben a tankönyv jelleget kell magán viselni s így a szakaszok kiválasztásánál egyedül csak a didaktikai és pedagógiai szempont az irányadó. így lett volna csak ama javaslat a dclog lényegét magában foglaló, korrektül megszerkesztett tájékoztatás. Ezek után csak egy kérésem van Bereczky úrhoz. Ugyanis, ha czikkemre^válaszolni akar, a kért jegyzőkönyvi pontnak hiteles közlésén kivül ne hivatkozzék semmire másra, mint saját elvi meggyőződésére. Álláspontomat csakis elfogadható érvekkel döntheti meg; keressen tehát a czikkében közölteknél nyomósabb érveket, tanulmányozza alaposan a kérdést, szerezzen magának az eddigi ingadozó, közönyös álláspontjánál határozottabb, szilárdabb meggyőződést s azzal igyekezzék megvédeni javaslatának elveit, mert az ő közönyös, az ellenkező felfogást is megengedő felfogásával az én határozott álláspontommal szemben csak a saját javaslatát gyengíti. Szerintem vagy az egyik helyes, vagy a másik; Bereczky úr eddigi felfogása szerint — a mint az czikkéből kitűnik — az egy revideált szöveg használatát kivéve, mind a kettő megállhat. Szerintem az ő álláspontja nem állhat meg, tehát az övét el nem fogadom ; szerinte az enyim is megállhat, tehát tekintettel súlyos aggodalmaimra miért nem fogadja el az enyémet? Szóval tessék határozott meggyőződést szerezni, ezt válaszában kifejezni s akkor az iigy érdekében szükségesnek fogom tartani, hogy feleljek ; ellenkező esetben pedig sajnálni fogom a válaszra fordítandó időt, a tintát és papirost. Továbbá arra kérem Bereczky urat, szintén az ügy érdekében, hogy esetleg válaszába, mint eddig tette, ne keverje bele ama bizonyos „Bibliai Olvasókönyv" ügyét, avval akarván hangulatot kelteni érveim ellen, úgy a sorok között e lap hasábjain, mint nyíltabban az „Evang. Egyház és Iskolá"-ban, mintha mi a saját könyvünk érdekében harczolnánk elveinkért. Hogy nem az általunk szerkesztett „Bibliai Olvasókönyv" kiadása előttünk a fődolog, hanem az, hogy e fontos ügy, mit egyházunkba mi vetettünk fel, a mi után a szerkesztésre vonatkozó megbízatást is kaptunk, helyes megoldást nyerjen, erre vonatkozólag kijelentem, hogy a Luther-Társaság kis-bizottságának Bereczky úr által idézett ama határozatára, hogy „Bibliai Olvaskönyvünket csak akkor hajlandó kiadni, ha azt az egyetemes gyűlés által elfogadott főelvek szerint átdolgozzuk", azt a választ adtuk, mi Szerint „kérjük a velünk kötött szerződés felbontását", minthogy a szerződést a „Bibliai Olvasókönyv" vagy „Bibliai Szemelvények" szerkesztési alapelvei alapján kötöttük meg és az egyetemes jegyzőkönyvben közölt szerkesztési elvek szerinti „Kis Bibliát" kiadatni nem tartjuk meggyőződésünkkel, egyházias érzületünkkel s a „Kis Biblia" fogalmában rejlő veszedelmeket látó lelkiismeretünkkel összeegyeztethetőnek. Ezzel a nyilatkozattal legyen vége ama bizonyos „Bibliai Olvasókönyvre" való hivatkozásnak, hanem foglalkozzunk alaposan magával a kérdéssel, tisztázzuk a szerkesztési elveket. Annak feltüntetésére, hogy a dolog nem olyan közönyös és csak puszta szavakon való nyargalás, a mint azt Bereczky úr feltünteti, és az érdeklődés felkeltésére itt közölni akartam azokat az értekezéseketi röpiratokat, melyek e kérdésre vonatkoznak; de meggondolva, hogy pusztán az önálló füzetek és egyes folyóiratokban megjelent czikkek czímeinek felsorolása lapokat venne igénybe, ettől a szándékomtól elállottam; de kijelentem, hogy azoknak, a kik a dolog iránt érdeklődnek és vele alaposan, elfogulatlanul foglalkozni kívánnak, az egész jegyzéket megküldöm, sőt az illető munkákat is rendelkezésükre bocsátom; mert hogy a kérdéssel necsak felületesen, csak úgy oda vetve, hanem alaposan foglalkozzunk, azt senki meg nem tilthatja. Bereczky úr azzal fejezi be czikkét: „bölcsen és megfontoltan cselekszik mindenki, a ki nem hallgat azok szavára, a kik elfogultságukban ferde nézeteiktől megválni nem tudnak". Ezt az egy mondatát készséggel aláírom és hozzáteszem, hogy az sem cselekszik rosszul, a ki jól megfontolt szilád meggyőződéshez minden körülmények között hü marad és egyúttal az ügy érdekébeu utat enged az alapos, elfogulatlan kritikának. Hetvényi Lajos, ág h. ev. főgimn. vallástanár. BELFÖLD. Házassági vallási statisztika. Az 1901. évi adatok alapján. A magyar korona országaiban az 1901. óv folyamán 170,316 házasságot kötöttek. E számból Magyarországra: 148,494, a társországokra 21,822 jutott. A házasságkötések száma az utolsó három évben meglehetős állandóságot mutat; az ezer lélekre eső arányszám azonban némileg csökkent: 9'1-ről 8'8-re. A halál és elválás következtében felbomlott házasságok száma 123,793-at tett, úgy hogy a kötött házasságok többlete ez egy év alatt 46,523-ra rúgott. A házasságok túlnyomó részét, 121,252-t a halál bontotta fel, míg az eiválás folytán felbomlott házasságok száma 2541 volt, Ez utóbbi szám újabban erősebben növekszik, csupán az utolsó évben több, mint négyszázzal, s e növekvés majdnem kizárólag az anyaországra esik, a mennyiben a társországokban mindössze 48 elválás történt. A törvényhatóságok közül a házasságkötések gyakorisága tekintetében kiválnak : Bács-Bodrog (1000 lélékre 10-9), Békés (10-4), Heves (10"2), Torontál (10 0), Csanád, Horvát-Szlavonországokban Verőcze (106) és Belovár-Kőrös (9'7) vármegyék. Ezzel szemben legkevesebb házasságot kötöttek Krassó-Szörény (7'5), Liptó (7'4), Moson (7"6), Székesfehérvár (6 9), Komárom (69), Varasdban pedig (6"3). A házasságkötéseknek hónapok szerint való elosztását tekintve 1901-ben is február és november hónapokra esett a maximum, s az összes házasságok 39%~át e két hónapban kötötték; legkevesebb házasuló volt az egyházi böjtök két hónapjában: márcziusban és deczemberben. Az egyház hatása a házasságkötések idejére Horvátországban még szembeszökőbb, mint Magyarországon ; ennélfogva ott a szélsőségek is sokkal nagyobbak, így pl. novemberben százszor annyi házasságot kötöttek, mint márczius havában. A házasságra lépők korviszonyai szerint, igen kedvező a fiatal korban házasulok aránya. A vőlegényeknek 1901-ben Magyarországon 45'5, Horvátországban 52"3 százaléka volt 25 évnél fiatalabb"; a mennyasszonyoknak pedig Magyarországon 41 "6, a társországokban 44'0 százaléka 20 éves kora előtt lépett házasságra. Általában véve a házasulok egymáshoz való korviszonyai is elég helyes arányban állottak egymással; az összes házasságoknak Magyarországon kétharmad része, Horvátországban majdnem 70 százaléka volt olyan, a melyben a