Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-11-29 / 48. szám

solti esperes mellett foglalnak állást; de engedjenek meg a nt. lelkész urak, ha az igazság erejétől kényszerítve kimondjuk, hogy az indokul használt jelszó hamis és az elvi álláspontnak nevezett néző pont minden ízében hibás. Hiszen a nt. urak elvi álláspontja először is a törvénybe ütközik, mely a parókhiás lelkészt és a theologiai tanárt a püspökké választhatásra egyenlően jogosítja. Az egyházi törvény ugyanis azt mondja : a püspök az egyházkerület rendes lelkészei és a theologiai tanárok közül választatik (176. §). Hol itt a törvényes alap arra, hogy akár az eklézsiás lelkész, akár a theol. tanár püspökké választását valaki az egyik fél kizárásával a másik fél javára magyarázza és ezt a magyarázatot elvi álláspontnak nevezze? Azután a nt. urak úgynevezett elvi alapja ellenkezik a régebbi és újabb magyar kálvinista gyakorlattal, a mely a fent idézett tételes törvény előtt is lelkésznek tekintette a theol. tanárt, és egy Budai E., Tóth F., Bodola S., Szász Kár. stb. személyében nem egyszer választott püspököt a nem eklézsiás papok sorából, s egy Kovács Ödön, Tóth Sámuel, Kenessey Béla személyében tekintélyes kisebbségi jelöltet állított a theol. tanárok sorából. Végre ez az úgynevezett elvi álláspont csakugyan lenézése és lekicsinylése nemcsak a budapesti, hanem az egész ref. theologiai tanártestületnek, a melyből pedig országszerte választanak kálvinista hitfeleink egyházkerületi lelkészi főjegyzőket (Radácsi, Kenessey, Németh I.), tanácsbirákat, aljegyzőket, valamint konventi lelkészi képviselőket (Kovács Albert, Radácsi György, Kenessey B., Sass Béla, Pokoly J.) is. Mindezeket tekintetbe véve, tisztelettel kérdezzük : ugyan mi jogosította föl a nt. urakat arra, hogy a püspökválasztásnál a tételes törvénybe és a százados gyakorlatba ütköző elvi álláspontot foglaljanak el? Mi indította arra, hogy ha most a viszonyok különös alakulása folytán hat esperesnek és négy egyházmegyei gondnoknak nyomós tekintélyével egyik budapesti theologiai tanár ajánltatik dunamelléki püspökül : mi indította Önöket arra, hogy ennek a theologiai tanárnak esetleg püspökké választását már előre az eklézsiás lelkészekre nézve szegénységi bizonyítványnak és lealázónak bélyegezzék ? Nem veszik-e észre, hogy állítólagos elvi álláspontjuk köpenyege alól messzire kirí a sánta logika, az osztályérdeket szító demagógi a es az elvakult pártszenvedély? Nem érzi-e meg igazságszerető és nemesen gondolkozó lelkük, hogy mikor ily csalárd fegyverrel küzdve, port akarnak hinteni paptársaik szemébe, ugyanakkor érzékenyen megsebzik fenkölt szellemű jelöltjük nemes szivét és püspökké választásának erkölcsi tisztaságát ? Ne tévelyegjetek, Atyánkfiai, férfiak! Hamis jelszavakkal ne vezessétek félre a püspökválasztó presbitériumok vezéreit. Hiszen ti ép úgy tudjátok, mint mi, hogy azok a lekicsinyített és a püspökké választatásból elvileg kizárni akart theol. tanárok, hivatali állásuknál fogva nektek ós a mindenkori papi generácziónak tanító mestereik, épen azokban az egyházi tudományokban és papi tulajdonságokban, a melyekben a legkiválóbbat akarjuk mi és akarjátok ti is a püspöki székbe ültetni. A Mészáros János ós Morvay Ferencz szerkesztette másik körlevélben ugyanezen téves «elvi álláspont® mellett még egy nagy ténybeli valótlanság kürtöltetik világgá. Azt mondja ez az irat, hogy a világi urak eredetileg egy másik egyházkerületből akartak Dunamelléknek püspököt hozni, s mikor ennek a tervnek kivihetetlenségéről meggyőződtek, akkor egy theologiai tanárt léptettek föl, mert Dunamelléken nincs püspöknek való pap. Ezt a nagy valótlanságot, a melyet a körlevél kibocsátóihoz igen-igen közel álló kéz egy csomó gyanúsítással körülszegélyezve már a Sárospataki Lapokban (f. évi 47. sz.) is föltálalt, szintén nem hagyhatjuk szó nélkül. A legközvetlenebb forrásból tudjuk, hogy a tényállást illetve, mind a két irat szerzője rosszul van értesülve. Mert a valódi tényállás egyszerűen az, hogy egy ós csupán csak egy egyházmegyei gondnoknak volt az a muló ötlete, hogy más kerületből kellene püspököt hozni, a melytől azonban maga is azonnal elállott, mihelyt meggyőződött arról, hogy a kerületi gyűlésre járó lelkészek nem tartják kivihetőnek a nagyon merész eszmét. És ti, Mészáros ós Morvay lelkésztársak, ebből a szerencsétlen ötletből fegyvert kovácsoltok a saját soraitokban is küzdő világi urak ellen, a kiknek nagy része talán sohasem is hallott erről az ötletről; ós ostort fontok a theologiai tanár jelöltségét támogató hat esperes ellen, a kik komolyan se vették ezt a hírlelóst; sőt a hirlapi czikk írója nem átallja a theol. tanárt pártoló hat esperest a hatalom uszályhordozójának bélyegezni. Ne tévelyegjetek, Atyámfiai, férfiak! Tudjátok meg, hogy a püspökkölcsönzés szerencsétlen ötlete annak a nagybuzgóságú egyházmegyei gondnoknak a lelkében merült föl, a ki nem a theologiai tanár, hanem az esperes püspökjelölt Kristály üveg asztali készletek beszerzésére ajánlható az Első magyar üveggyár részvénytársaság Budapesten, V., Ferencz József-tér 3. Fürdő-utcza sarkán.