Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-11-29 / 48. szám

táborában harczol; a ki a püspökjelölő értekezleten a ti jelöltötök mellett szólalt föl és a ki nem a theologiai tanárt, hanem az esperest ajánló gondnokok körlevelét írta alá; de a ki, mikor így foglalt állást, ismeretes nyilt és egyenes lelkével távolról sem helyezkedett arra a hamis elvi álláspontra, a melyről a solli körlevél és a Mészáros—Morvay-féle irat a papi ós tanári elem egymás ellen való tüzelésével rút játékot űz. Tudjátok meg, hogy az a theologiai tanár eredetileg nem is a világi urak, hanem az esperesi kar ós a lelkészek jelöltje volt, s jelöltségét csak azután adoptálta a világi urak egy része. Ne tévelyegjetek ós szándékosan ne tévesszetek meg másokat. Ám szeressétek, válasszátok meg Baksayt; de túlbuzgóságtokban ne üssétek agyon se az igazságot, se a világi urak és az esperesek tekintélyét! • Az az ildomtalan és valótlan beszéd pedig, hogy a theol. tanárt támogató hat esperes a püspökválasztás kérdésében a hatalom uszályát emeli, bizony-bizony nem komoly és szavahihető emberhez illő beszéd. Hiszen köztudomású tény, hogy az a hat esperes teljesen szabadon, némelyik pláne világi elnöktársával ellentétben, teljesen önkónytes elhatározásból, az egyházmegyei lelkészek óhajtására foglalt állást Petri mellett. Miért hát ez a nemtelen gyanúsítás? Miért a gyengébbek ós a kevésbé tapasztaltak szándékos megtévesztése? Ne játszunk, ne dobálózzunk az erős és hamis szavakkal! Nem keresztyén és nem papi eljárás az efféle. A mint az elmondottakból látható, mi nem személyek mellett és nem személyek ellen emeltünk szót, hanem azért, hogy helyreigazítsuk a kidobott hamis jelszavakat és bizonyos téves híresztelésekkel szemben helyreállítsuk a valódi tényállást. Minket végtelenül bánt az a sajnos tapasztalat, hogy az informáló körlevelekbe annyi hamis jelszót, téves értesülést és ildomtalan hangot önt bele a túlbuzgalom, a mi nem válik se a jelölteknek, se a pártok vezetőinek, se egyházkerületünknek dicsőségére. A szenvedélyes hang és túlságos hevesség csak elkeseredést ós a békesség megbontását eredményezi. Mi a római költővel szólva, csak az igazságot ós a tisztességet keressük, s arra van gondunk. Mi azt tartjuk: ám bukjék Petri, bukjék Baksay, de az igazságnak és a tisztességnek nem szabad sérelmet szenvedni a dunamelléki egyházkerületben. Nagyon becses előttünk mind a két jelölt személyisége; de még becsesebb az igazság és az erkölcsi tisztaság. Amicus Plató, amicus Aristoteles, sed maximé amicus veritas. Az igazságnak és békességnek szent lelke legyen velünk ! Szőts Farkas. Hétköznapi istentiszteletek. Azon elvemből kifolyólag, hogy az istentisztelet terén az újítás czélhoz nem vezető, sőt káros, ragaszkodom ahhoz, hogy a mely épületet buzgóságos apáink emeltek, annak egyes köveit ne öntsük le vagy ne engedjük leönteni a hitetlenség vitriolával, mint ezt tették — hogy a mindennapi élet jelenségeiből, napjaink szocziális életének keresztyéntelenségéből vegyek példát — a nagyatádi Kossuth-szoborral a hazafiatlan feketelelkűek. Hull a falevél, sárgulnak a lombok, gazdagodik az avar; de az élet nem hal meg a lombbal, a sárguló falevéllel, ez hitünk, ez tudásunk. Szent vallásunk fájáról is hullanak az Isten irgalmában, az ő nagy kegyelmességében, és bűnbocsátó jóságában, a Krisztus megváltói halálában nem hívők, és alkotják e szegény, bűnös világ avarát; de ez azt jelenti-e, hogy többé nincs lét, nincs élet, nincs üdv, nincs örök élet, jutalmazás és büntetés? Nem, nem azt jelenti. Az élet él, az Isten, az isteni eszme; nem hal meg, az eszme él, mert örökéletű. Ne rendüljön meg hát az istenfélők, a kegyesek bizodalma, hogy sárgulnak a lombok és hullanak a levelek, ós gyarapodik az avar. Ne rendüljön meg, mert az avar alatt is élet van. Mindenütt Isten van. Isten van a szivben, Isten van a ságuló levelekben. Mert ha az Űr akarja, minden megváltozik; teremt ő magának a kövekből is fiakat. S a hol az Úr van, pedig mindenütt van, ott a halálban is élet van. Ugyanazért meg ne restelkedjünk és el ne hagyjuk az alkalmakat, utakat és módokat, melyek elibénk Írattak, hogy azokat megtartva, gyakorolva, építsük e földön az Isten országát, nagy türelemmel, nagy békével, nagy kegyességgel és az Isten irgalmába és kegyelmébe vetett mély és rendületlen hittel. Nem helyeselhető azért, ha a hallgatók, az istenfélők megkevesedése miatt, a tanítás is megrövidül és a szent ige hirdetése elmarad. Mindig, mindig kevesedik, azután elmarad az ima is, kivált a hétköznapi ima. A nép ezt látja, tudja, észreveszi ós annál inkább hullik, annál inkább alkotja az avart. Mert előtte a lelkész, a tanító Isten szolgája, Isten titkainak sáfára, só, azért ránéz, észleli és úgy gondolkodik, hogy a só is meg van ízetlenülve, a lelkitanító sem tartja szükségesnek a szent szertartásokat, és ebből levonja magának a következményeket. Hallom, értem és érzem az ellenvetéseket: mi nem vagyunk misés papok és ezért önmagunknak ne imádkozzunk üres templomban hétköznapokon ... Ne vigyük a dolgot túlzásba, mert a hol ketten avagy hárman összegyűlnek az Űr nevében, ott jelen vagyok, mondá az Ur Jézus Krisztus; ott vannak — szorgalmi idő alatt — az egyház plántái, leendő fái, a fogékony gyermekek, de ott lesznek bizonyára, ott a kegyesek, csak legyen türelmünk és békességünk az Úrban. Csak mi legyünk ott, csak mi ne hiányozzunk onnan, csak mi imádkozzunk