Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-11-29 / 48. szám

== 41/G lelkészi fizetés csak ez egy egyházmegyéből. S ha ilyen az arány mind az 52 egyházmegyében, könnyen érthető, ha a számítás alapját képezett mérleg felbillen, s azt a közalap vagy államsegély két kézzel nyújtott segélyei, sem tudják helyrebillenteni. Nincs itt mit rejtegetni. Ez az intézet beteg. Meg kell állapítani a diagnózist, hogy a kellő orvoslást is megtaláljuk. Az egyik betegségre már rámutattunk. A másik betegsége a tőkék csekély kamatozása, holott az intézet erejének, felvirágzásának legfőbb biztosítéka csakis a kellő tőkeképzós lehet. Mert a szükséglet évről-évre fokozódó arányban növekedik, s ha ezzel szemben a tőkeképzés lépést nem tarthat, odajut az intézet, hogy az évi jövedelmek elégtelensége folytán magát a tőkét kell megtámadni, a mi pedig már a bizonyos bukásnak a kezdete. A mi intézetünk már is odajutott, s mesterségesen kell benne a lelket tartani, holott a megpróbáltatás ideje még a második évtizedben s azután áll be; míg a harmadik évtized végével — ha addig tarthatja magát — beáll a jótékony reakczió. Harmadik betegsége az, hogy forrásainak egyike, a kegyes adományok, csak az alapszabályban van meg, a valóságban nyomát még nem láttuk. Ezt a jótékony intézményt nem veszik észre. Sem kegyes adományok, sem hagyományok nincsenek. Vannak kisebb bajok is. Ide teszem hogy a «Kimutatás» januárban készül el, s az évi járulékok legkésőbb október 31-ig lefizetendők, azontúl csak késedelmi kamattal. Ebből az lesz, hogy kevés egyén akad, a ki e határidő előtt teljesítené a fizetést, holott az összegnek félévenkint esedékessé kellene lenni, s a második félévit kellene addig lefizetni. így igen sok időközi kamat elvész. De november 1. után is sok kamat elvész, mivel a fizetést teljesítők néhány napra nem néznek. A kezelésre szánt nyomtatványok is tökéletlenek, nehézkesek, nehézzé teszik a nyilvántartást stb. Az orvosszerek önként kínálkoznak a felállított diagnózis nyomán. A mi az elsőt illeti, nem szabad megengedni, hogy csak egy lelkészi állás jövedelme is elvonassék a járulék alól. Üres állásokban a járulék szintén kivetendő, a név helyett egyszerűen ezt tévén: «a javadalom élvezője®. Ez esetben a járulékot fizesse az örökös, a helyettes vagy az egyházmegyei gyámintézet, szóval az, a ki a hívektől beszedett vagy egyébként befolyó javadalmat élvezi. A második bajra segítő orvosság lenne az ingatlanra, vagy egyházaknak adandó jelzálogkölcsön, még inkább a pénzkezelés deczentralizácziója, mely a kamatjövedelem s így a tőkeszaporulat leghathatósabb emelőrúdja lenne. De mai viszonyaink között erről beszólni is alig merünk. Holott ez lenne a legbiztosabb orvosság. A harmadik iránt fel kellene módosabb híveink érdeklődését keltenünk. Itt ós ott, mindenütt meleg szeretettel kellene felkarolni, propagálni ezt a szent ügyet, melynek bukása örök szégyene lenne magyar református egyházunknak. A kisebb bajok orvoslását meghozza az idő, gyakorlat ós tapasztalás. Részünkről rá akartunk mutatni a tagadhatatlan beteg jelenségekre, érintve a gyógyszereket is, mert fáj látnunk e nagyhivatású intézmény kínos vergődését. Mert azt tartjuk, hogy nem elég évenként elpanaszolni a bajt, ijesztgetni a komor jövővel, hanem meg kell találni a baj okát s megkeresni gyógyítószerét. S ha ezt tettük, ezzel senkit nem bántottunk, hanem egy nemesczélú intézmény jövő felvirágzásának véltünk szolgálatot tenni. Ez legyen igazoló-levele felszólalásunknak. Nagyváty, 1903. november hó. Morvay Ferencz, ref. lelkész. A püspökválasztási mozgalmakhoz. A püspökválasztási mozgalmak a dunamelléki egyházkerületben nagy hullámokat vernek, a mi szinte természetes, a mikor ily nagyfontosságú állás betöltéséről van szó. Ajánlat ajánlatot, körlevél körlevelet ér. Egyik ajánlatban négy egyházmegyei gondnok (Ádám A., Szilassy A., Teleki J. gróf ós Hajós J.) Baksay Sándor esperest, másik ajánlatban a más négy egyházmegyei gondnok (Cseh E., Degenfeld L. gróf, Antos J. ós dr. Vécsey T.) Petri Elek theologiai tanárt ajánlja a lelkészeknek és presbitériumoknak püspökül. Kifogástalanul tisztes, lovagias modorban, senkit nem dicsérve ós senkit nem gyalázva. Azt azonban már sajnos jelenségnek tartjuk, hogy ezek mellett a nobilis ajánlások mellett egyes túlbuzgó párthívek a nagy hévvel megkezdett tollharczban több oly hamis jelszót és ténybeli valótlanságot is világgá bocsátanak, a melyeket hallgatással mellőzni tiltja papi lelkiismeretünk ós kálvinista igazságérzetünk. A solti egyházmegye lelkószértekezletének Feleki József foktői lelkész által körözött nyilatkozata pl. azt az elvet hirdeti, hogy válasszunk eklézsiás papot, mert ha theologiai tanárt választunk, szegénységi bizonyítványt állítunk ki a lelkészi karról. Egészen természetesnek tartjuk, hogy a solti egyházmegyei lelkészek az országos hírű