Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-10-25 / 43. szám

elősegítésére. A módszert tekintve tehát Péntek Ferencz munkáját jó lélekkel ajánlhatom a vallástanítók figyelmébe és tanulmányozásába. A feldolgozott tananyagot, illetve a levezetett tételeket illetőleg azonban már nem mondhatom ugyanezt. Nem, mert a felölelt tananyagot nem tartom elegendőnek az elemi iskola 4-dik osztálya számára sem, még kevésbbé pedig a konfirmálandók számára, s a levezetett és formulázott tételeket nem tekinthetem szerencséseknek és betanításra alkalmasoknak. Szerző, a bibliáról szóló bevezetésen kivül 39 tételben foglalja össze a tananyagot, s szól az isteni kijelentésről a bibliában és a természetben, az Isten megismeréséről, az Isten lélek s tökéletes lélek voltáról, testnélküliségéről, egységéről, atyaságáról, legfőbb jó voltáról az emberről, Istenről, mint legfőbb törvényadóról, a testről és lélekről, az ördögről, a 10 parancsolat egyes tóteleiről, a törvény betöltéséről, Jézusról, Jézus isteni és emberi természetéről, az Isten országáról, annak polgárairól, a bűnről, a megtérésről, a Krisztussal való összeköttetésről, a Szentlélek származásáról és munkájáról, a Szentlélek ellen való bűnről, az egyházról, az imádkozásról, a keresztségről, az úrvacsoráról, az örök életről, s végül, mint ezek összefoglalását, közli az apostoli hitformát. Tételei czímeit azért közöltem, hogy lássék mi szerző konfirmácziói tananyaga, s kitűnjék, hogy csakugyan az egyháznak magának kell megszabnia a tananyagot, ha azt nem akarja, hogy fundamentális tanításai kimaradjanak a vallástanításból és a konfirmáczióból. Ha csak annyi volna a keresztyén hit tartalma, a mennyit Péntek Ferencz könyve felölel, akkor bizony igen szegényes volna az. S ha csak annyit tudnának ós hinnének egyházunk tagjai, mint a mennyire ez a munka tanítja meg őket, akkor bizony igen hiányos volna valláserkölcsi ismeretük és azon épült életük. Péntek Ferencz könyvéből nem tanulják meg pl., hogy a biblia miért hitszabályozó s mi prot. keresztyének miért tekintjük azt elégnek a hit- ós erkölcsi dolgokban, s miért vetjük el a szenthagyományokat, pápák és zsinatok végzéseit; nem a szentháromság dogmáját, az emberi bűn okát, az Isten üdvözítő világtervét, ennek históriai előkészítését a zsidó nép kiválasztása, a törvényadás és a próféták által, a Krisztus váltságának mibenlétét s halála, feltámadása, mennybemenetele váltságszerző jelentőségét, az isteni üdvvégzést (praedestinatio), a kiválasztást és az elvettetést, a keresztyén embernek a hit által való megigazulását, a Szentlélek által való megszenteltetését, a hit és cselekedetek egymáshoz való viszonyát, a Krisztus egyetlen közbenjáró voltát, a pápás egyház tanításainak helytelenségét a szentekről és azok közbenjárásáról, a 7 sakramentumról, a kereszteletlenül elhaltak elkárhozásáról, a miseáldozatról, a purgatoriumról, pápáról stb., nem a feltámadást, a ker. vallás e fundamentális tételét. íme, ennyi fontos tanítás hiányzik Péntek Ferencz hittani anyagából; az erkölcstan pedig, eltekintve egy néhány mellékes czélzástól, hiányzik teljes egészében. Igy pedig nem lehet, nem szabad sem hittant, sem erkölcstant tanítani, sem pedig konfirmálni, mert akkor elpárolognak abból nemcsak reformált egyházunk jellegzetes tanításai, hanem a keresztyén vallás fundamentális igazságai is. Újra hangoztatom tehát, hogy a vallástanítás tananyagának megállapítását nem lehet, nem szabad a vallástanítók egyéni tetszésére bízni, még azon esetben sem, ha az illetők lelkészek; hanem az egyháznak magának kell azt megszabnia, oly módon, hogy magában foglalja mindazt, a mi a keresztyén hitnek és erkölcsnek fundamentális, mellőzhetetlen tétele ós a mi azok felfogásában, értelmezésében kidomborítja magának az egyháznak is a jellegét. De nem mondhatok dicsérő szót azokról a tételekről sem, a melyeket Péntek Ferencz könyve felölel "és formuláz. Szerző épen azért küzd a káté ellen, mert tételeit úgy formulázza, hogy azok a gyermekekre nézve érthetetlenek, meg nem tanulhatók ós meg nem emészthetők, és íme, épen ő maga mutat elrettentő példákat arra, hogy miként nem kell a hit- és erkölcstan tételeit formulázni. Szeretném én látni ... az az dehogy szeretném, inkább szívemből sajnálnám azt a gyermeket, a ki megtanulná pl. Péntek F. könyvének 2., 5., 9 , 11., 16-, 24., 25., 29., 31., 34., 35., 36. és 38-dik tételét. A ki így tudja csak formulázni a gyermekek számára a megtanulandó hit- és erkölcstani tételeket, az vigyázzon, a mikor a most használatban levő káték ellen hadakozik, mert üvegházban van, a melynek leomló darabjai őt magát is igen könnyen megsebezhetik. A szertartást tárgyaló harmadik részhez nem kívánok hozzászólani, mert — nem lévén megszabva egyházunkban a konfirmálás rendje — a szertartás berendezése, és az, hogy vájjon e tekintetben a dunamelléki, vagy az erdélyi kerület szokása helyesebb-e, inkább az ízlés dolga, a mi felett pedig vitázni meddő dolog. Abban azonban igazat adok szerzőnek, hogy a konfirmáczió szertartását, mind belsőleg, mind külsőleg, egyházunk evangeliumi egyszerűségének határai közt, lehetőleg ünnepélyessé és maradandó emlékűvé kell tennünk. Végül még szerzőnek néhány tárgyi tévedését kell helyreigazítanom. Az 58. lapon azonosítja a paradicsom jó és rosz tudásának fáját az élet fájával. Éz tévedés, mert a szentírás ezt a két fát határozottan megkülönbözteti egymástól (V. ö. I. Móz. 2: 9, 3: 22) és semmit sem szól az élet fájáról való evés tilalmáról. A 10 parancsolat második helyen Mózes második könyvének nem hatodik (69. lap), hanem huszadik fejezetében van közölve. A paráznaság alatt a 10 parancsolat nem csupán a bálványimádást érti (88. lap), hanem azt is, a mit az alatt ma értünk. A Jézus nemcsak úgy halt meg, mint mi meghalunk (108. lap), hanem mi érettünk halt meg és mi érettünk fel is támadott. A konkolyról és a tiszta búzáról szóló példázatban az aratás napja nem a halál (179 lap), hanem az utolsó ítélet napját jelenti. Az apostoli hitforma hiányos. Hiányzanak belőle — eltekintve a „szállá alá poklokra" szavakon kívül, a melyeknek elhagyása felett nem akarok vitatkozni — a következő passzusok: „mi Urunkban" és „testünknek feltámadását". Az első azt hiszem, csak lapsus calami; a második azonban, a hogy hittani tételeiből ítélem, szerző szándékos kihagyása. De vájjon szabad-e, egyéni felfogásból kifolyólag, az egyház által is hitvallásnak elismert apostoli hitformát így megigazítgatni, megrövidítgetni? En úgy ítélem, hogy semmi esetre sem szabad! Mindezek után pedig csak azt mondhatom Péntek Ferencz könyvéről, hogy módszerében igen figyelemre méltó és minden vallástanítóra nézve tanulmányozásra érdemes munka; arra azonban, hogy akár a 4-dik elemi osztály, akár a-konfirmálandók tanításánál használtassék, sem tananyaga mennyiségét, sem levezetett tételei formulázását tekintve, nem alkalmas. Hamar István.