Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-10-25 / 43. szám

sőleg is nagyszerű fogadtatáshoz képest .... Mi puritán kálvinisták, igaz, a külsőségek barátai nem vagyunk, de az már mégis zokon esett kissé, hogy még csak elvétve se láttunk egyetlenegy nemzeti lobogót se ebben a nagy, 40,000 lelket számláló városban, a melyet, ha szinte püspöki városnak neveznek is, de melyet a refor­mátusok csaknem oly nagy számban laknak (14,000-en), mint a pápás egyház követői. Ebéd után a pár órai szabad időnket többen arra fordítottuk, hogy egy körsétát tettünk a városban. Leg­először is a város egyik főterén emelkedő új színház díszes épülete ragadta meg figyelmünket, melyet a város közönsége csak nemrégiben építtetett, amaz ódon,„színkör" helyébe, mely pár évtizeddel ezelőtt is (a mikor alkalmam volt benne egy előadást végig nézni) oly rozzant fa­alkotmány volt, hogy minden pillanatban az összeomlástól lehetett félteni. Hasonló kisszerű épület volt a régi város­háza is, mely helyett odább, a Szt. László-téren, annál nagyszerűbb székház épült, ugyancsak az újabb időben. Ez a szép tágas Szt. László-tér, közvetlen a Sebes-Kőrös balpartján, egyike a város nevezetességeinek. Középütt a Szt. László király szobra áll, ezzel a felírással: kö­nyörögj érettünk! A nagy király, kinek e város első megalapítását s egykori fényét köszönheti, ott van el­temetve, több más királyunkkal együtt, a város keleti oldalán elterülő, mély sánczárokkal és 5 sarokbástyával körülvett ódon várnak valamelyik földalatti részén. (Sírját még eddig nem sikerült megtalálni). Mennyi dicső és szomorú emlék fűződik ez egykor oly nevezetes várnak omladozó falaihoz ! . . . A Szt. László-téren, egymás átellenében emelkedik egyfelől a görög keletiek, másfelől a görög katholikusok székesegyháza. Ez utóbbi szomszédságában most van építés alatt a román nemzetiségű görög kath. püspök nagyszabásúnak Ígérkező palotája; de a mely mind­azáltal aligha mérkőzhetik azzal a fejedelmi lakkal, melyet róm. kath. püspöktársának ezelőtt 120 évvel építettek, s mely úgy nagyarányú külsejével (mint mondják, 365 ablaka van), mint pompásabbnál-pompásabb termeivel valóban ritkítja párját. Körülbelül ezzel egy időből való a kettős tornyú székesegyház is, mely ugyancsak hatal­masan dokumentálja a római egyháznak földi javakban és külső fényben büszkélkedő gazdagságát. Erre mutat az a meglehetős hosszú, oszlopcsarnokos „Káptalansor" is, melynek szorosan egymáshoz épített megannyi palota­szerű emeletes házaiban összesen 10 róm. kath. kanonok talál állásához mért pompás és kényelmes lakást. Persze, mi protestánsok ily világias előnyökkel nem dicsekedhetünk Nagyvárad városában sem. A két prot. egyház, bár híveinek száma nem sokkal marad alul a róm. katholikusokén: vagyon, befolyás tekintetében nem versenyezhetik az itt oly hatalmas római és görög kath. egyházakkal. A reformátusoknak két templomuk van ugyan; az egyik az ú. n. olaszi templom, mely 1784-ben épült, s melynek első papja a hírneves kró­nikaíró : Keresztessy József volt, s a másik, amannál tágasabb s két végén egy-egy toronynyal ékeskedő ú. n. újvárosi templom, melyet 1853-ban kezdtek el építeni, de a melynek kettős tornyát csak 1872-ben fejezték be. Azonkívül az ágostai hitvallásúaknak is van egy újonnan épült, csinos külsejű templomuk. No meg a szintén nemrégiben létesült leányinternátus szép eme­letes háza, az olaszi templom közelében: ennyi az egész, a mivel az ev. protestantizmus ebben a nagy városban dicsekedhetik. De nincsenek többé elemi felekezeti iskolái, nincs gimnáziuma, melyről hajdan még nevezetes volt, holott a másik két kath. egyház védszárnyai alatt száma nélküli alsóbb és felsőbb iskolák, növeldék, apácza­zárdák és különféle szentek neveit viselő gazdag jótékony intézetek szolgálják a folyton terjeszkedő és kizárólagos felekezeti czéljaira merészen törő pápás katholiczizmusnak ügyét. Úgy hiszem, az óriás Góliát és a kicsiny Dávid harcza folyik e városban a többféle elnevezésű keresztyén felekezetek között; minek kimenetele elé habár egy­részt szorongó szivvel, de másrészt azzal a szilárd hittel nézünk mi protestánsok, hogy a tiszta evangeliom, mely minden hatalomnál nagyobb erőnek bizonyult a múltban, diadalmaskodni fog a jövendőben is, e látszólag egyen­lőtlen fegyverekkel folytatott küzdelemben is. Lévay Lajos. KÖNYVISMERTETÉS. A konfirmáczió módszere, tananyaga, szertartása. Lel­készek és tanítók számára írta Péntek Ferencz ev. ref. lelkész, ez idő szerint a budapesti ref. egyháznál ideiglenesen alkalmazott segéd­lelkész. Budapest. Szeríő sajátja. 8-adrét, 190 lap. Ara 2 korona 20 fillér. (Folytatás és vége.) A könyv második része a tananyagot és annak a szerző által ajánlott gyakorlati bibliaolvasási és levezető módszer szerint való feldolgozását adja. Két dolog felől jövünk ebből tisztába. Egyik az, hogy szerző mit ítél alkalmasnak és elegendőnek a hit- és erkölcsi igazsá­gokból a konfirmálandók, illetve az elemi iskola 4-dik osztályos növendékei számára; a másik pedig az, hogy ezeket miként igyekszik növendékei elméjébe és szivébe bevinni. A mi a tananyag kezelését s a tanítás módszerét illeti, csak elismeréssel szólhatok a munka e részéről. Van ugyan benne több fogyatékosság, pl. hogy a leveze­tést igen messziről kezdi (34. §.), hogy a levezetés nem teljes rávezetés a tételben foglaltakra (A biblia, Az egy­ház), hogy a bibliai lókusok értelmét nem fejti fel telje­sen s ebből folyólag a levezetett tétel sem fedezi a biblia tanítását (a 4-dik és a 7-dik parancsolat); de általában véve arra vall, hogy egy olyan ember munkája, a ki hosszú idő óta gyűjti tapasztalatait a gyakorlati vallástanítás terén. Bibliai lókusai, a melyekből tételeit levezeti, általában helyesen ós nagy gyakorlati érzékkel vannak összeválogatva, s egy pár esetet kivéve, az eredeti értelemnek megfelelőleg magyarázva. Hasonlatai, példái nem mindenkor a legszerencsésebbek ugyan, a választékosságot és a vallástanítás komolyságát tekintve ; de általában alkalmasak a világosításra és a levezetés

Next

/
Oldalképek
Tartalom