Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-10-04 / 40. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-titcza 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Félévre: 9 kor., egész évre: 18 borona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: A M. Prot. írod. Társaság feladatairól. Hegedűs Sándor. — Tárcza : Eretnek-kihallgatás a XVI. században. Molnár János. — Könyvismertetés: Kaezián János: Bibliai történetek. Keresztesi Samu. — Belföld: A M. Prot. írod. Társaság közgyűlése. Siculus. — Misszióügy: Az amerikai magyar reformátusok helyzetéről. Kovácsi Miklós István. — Külföld : Angol egyházi szemle. B. Papp István. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. A M. Prct, Irodalmi Társaság feladatairól. (A nagyváradi díszülésen elmondott elnöki megnyitóbeszéd.) Tisztelt Díszülés! Nehéz, nagy dologban va­gyunk, midőn irodalmi ós társadalmi úton mű­veljük ós érvényesítjük az evangeliumi elveket, hogy a magyar protestantizmus a felvilágosodás ós szeretet, az objektív tudomány ós szubjektív személyes érzés által erősödjék, ós az így nyert vonzerővel belsőleg és külsőleg gyarapodjék. E czélból a külföldi kutatásokat ép úgy felhasználjuk, mint a belföldi tapasztalatokat a múltból ós jelenből. A tudomány szomját ép úgy érezzük, mint a hit éltető szükségét; érezzük, hogy a munkának erőt és bájt a szeretet mun­kássága és az evangelium minél emelkedettebb, minél bensőbb művelése ad. Ez termékenyíti meg a lelkeket ós világo­sítja meg az elméket. És a felvilágosodott fejhez, az eszmékben gazdag lélekhez még csak az erkö -i tisztaságnak az a foka, az az ereje kell, mely 'z evangéliumnak világos fejjel átértett és e ^adott erkölcsi tanai, humanisztikus taní­tásai, óleteleven példái szolgáltatnak, hogy erős, munkabíró, hasznos, jó emberekké legyünk. Sőt minél mélyebben hatol a íilozofia ós pszichológia a lélek műhelyébe, annál inkább emelkedik ki az evangelium szüksége annak táplálására. Minél emberiebbó akarjuk tenni az életet ós szeretet­teljesebbé a társadalmat; minél nagyobb mérték­ben és szélesebb alapon akarjuk megadni minden embernek a suum cuique-t önérzetben, igazság­ban, szeretetben: annál nagyobb hasznát vesz­szük ebben a munkában az evangéliumnak, melyet a lélek- ós erkölcstan minden kutatása ós fejlesztése csak magasabbra emel, csak fény­lőbbé és melegebbé tesz. Nemcsak a munkabíró, erős férfi, hanem a gyenge nő és a kisded, a szegény, az ügye­fogyott ós a beteg is oly ápolásban részesül az evangéliumban, a milyennél igazabbat ós üdvö­sebbet a tudomány ós az újabb szocziálizmus sem nyújt. A tudomány és egészséges szocziálizmus csak azt érezteti velünk, arra tanit bennünket, ha kellő emelkedettséggel és erkölcsi tisztasággal bír, hogy az evangelium tanait jobban megér­teni, jobban alkalmazni, általánosabban érvénye­síteni keií. És ezen a téren nálunk, protestán­soknál, a lelkiismeret ép oly szabad, mint a tudományos kutatás; egyik sem feszélyezi a másikat, mindenben előmozdítják egymást, csak a körvonalakat ós feladatokat kell jól megérteni és megtartani. Megsegít az bennünket a nevelésben, a jótékonyságban, a társadalmi feladatokban is. Ezeket a tanokat a legújabb tudomány csak ért­hetőbbekké, alkalmazhatóbbakká teszi, és csak így építhet és nem rombol az erkölcsi világban ép úgy, mint a társadalomban. Mert ha ezt is áthatja a szeretet és testvéri érzés, a miket oly meggyőzően hirdet az evangelium, csak az nem kell, hogy szűkkeblű felekezeti szempont vagy elfajult skeptikus kritika alá szorítsuk, ós azon­nal megtalálja a társadalmi tudomány és cse­lekvés teremtő erejét, — úgyszólván forrását — az evangéliumban. A protestánsok dogmájuknál ós lelkiismereti szabadságuknál fogva mindennap foglalkoznak, vagy legalább kell, hogy foglalkozzanak ezzel; a mit ha tesznek, nem fognak elmaradni sem a tudományban, mely nem homályosítja el az evan­géliumot, sem a társadalmi feladatokban, me­lyekre erőt az ad, sem az erkölcsi életben, sem a jó cselekedetekben; ezeket csak megtermé­kenyíti az.

Next

/
Oldalképek
Tartalom