Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1903-10-04 / 40. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-titcza 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Félévre: 9 kor., egész évre: 18 borona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: A M. Prot. írod. Társaság feladatairól. Hegedűs Sándor. — Tárcza : Eretnek-kihallgatás a XVI. században. Molnár János. — Könyvismertetés: Kaezián János: Bibliai történetek. Keresztesi Samu. — Belföld: A M. Prot. írod. Társaság közgyűlése. Siculus. — Misszióügy: Az amerikai magyar reformátusok helyzetéről. Kovácsi Miklós István. — Külföld : Angol egyházi szemle. B. Papp István. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. A M. Prct, Irodalmi Társaság feladatairól. (A nagyváradi díszülésen elmondott elnöki megnyitóbeszéd.) Tisztelt Díszülés! Nehéz, nagy dologban vagyunk, midőn irodalmi ós társadalmi úton műveljük ós érvényesítjük az evangeliumi elveket, hogy a magyar protestantizmus a felvilágosodás ós szeretet, az objektív tudomány ós szubjektív személyes érzés által erősödjék, ós az így nyert vonzerővel belsőleg és külsőleg gyarapodjék. E czélból a külföldi kutatásokat ép úgy felhasználjuk, mint a belföldi tapasztalatokat a múltból ós jelenből. A tudomány szomját ép úgy érezzük, mint a hit éltető szükségét; érezzük, hogy a munkának erőt és bájt a szeretet munkássága és az evangelium minél emelkedettebb, minél bensőbb művelése ad. Ez termékenyíti meg a lelkeket ós világosítja meg az elméket. És a felvilágosodott fejhez, az eszmékben gazdag lélekhez még csak az erkö -i tisztaságnak az a foka, az az ereje kell, mely 'z evangéliumnak világos fejjel átértett és e ^adott erkölcsi tanai, humanisztikus tanításai, óleteleven példái szolgáltatnak, hogy erős, munkabíró, hasznos, jó emberekké legyünk. Sőt minél mélyebben hatol a íilozofia ós pszichológia a lélek műhelyébe, annál inkább emelkedik ki az evangelium szüksége annak táplálására. Minél emberiebbó akarjuk tenni az életet ós szeretetteljesebbé a társadalmat; minél nagyobb mértékben és szélesebb alapon akarjuk megadni minden embernek a suum cuique-t önérzetben, igazságban, szeretetben: annál nagyobb hasznát veszszük ebben a munkában az evangéliumnak, melyet a lélek- ós erkölcstan minden kutatása ós fejlesztése csak magasabbra emel, csak fénylőbbé és melegebbé tesz. Nemcsak a munkabíró, erős férfi, hanem a gyenge nő és a kisded, a szegény, az ügyefogyott ós a beteg is oly ápolásban részesül az evangéliumban, a milyennél igazabbat ós üdvösebbet a tudomány ós az újabb szocziálizmus sem nyújt. A tudomány és egészséges szocziálizmus csak azt érezteti velünk, arra tanit bennünket, ha kellő emelkedettséggel és erkölcsi tisztasággal bír, hogy az evangelium tanait jobban megérteni, jobban alkalmazni, általánosabban érvényesíteni keií. És ezen a téren nálunk, protestánsoknál, a lelkiismeret ép oly szabad, mint a tudományos kutatás; egyik sem feszélyezi a másikat, mindenben előmozdítják egymást, csak a körvonalakat ós feladatokat kell jól megérteni és megtartani. Megsegít az bennünket a nevelésben, a jótékonyságban, a társadalmi feladatokban is. Ezeket a tanokat a legújabb tudomány csak érthetőbbekké, alkalmazhatóbbakká teszi, és csak így építhet és nem rombol az erkölcsi világban ép úgy, mint a társadalomban. Mert ha ezt is áthatja a szeretet és testvéri érzés, a miket oly meggyőzően hirdet az evangelium, csak az nem kell, hogy szűkkeblű felekezeti szempont vagy elfajult skeptikus kritika alá szorítsuk, ós azonnal megtalálja a társadalmi tudomány és cselekvés teremtő erejét, — úgyszólván forrását — az evangéliumban. A protestánsok dogmájuknál ós lelkiismereti szabadságuknál fogva mindennap foglalkoznak, vagy legalább kell, hogy foglalkozzanak ezzel; a mit ha tesznek, nem fognak elmaradni sem a tudományban, mely nem homályosítja el az evangéliumot, sem a társadalmi feladatokban, melyekre erőt az ad, sem az erkölcsi életben, sem a jó cselekedetekben; ezeket csak megtermékenyíti az.