Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1903-10-04 / 40. szám
Ámde sokat foglalkoztunk mi az egész Bibliával, ós nemcsak az evangéliummal, és így érdekel a tudomány nyomozása is annak nyomdokaiban. Főleg újabban egész erővel és apparátussal kutat az annak eredeti földjén. De mindaz, a mit felás, mindaz, a mit abból helyesen kimagyarázhat, csak a Bibliát erősíti meg; legfeljebb homályos helyeire dérit történelmi fényt, mely csak erősíti azt, a mivel az eredeténél fogva bír. Irodalmi társulat lévén, a tudomány semmiféle kutatását sem ignorálhatjuk; de nyugodtan és büszkén mondhatjuk el, hogv a tudomány bátran kutathat, a Bibliát attól nem féltjük. Es így az alap, melyen állunk, oly szilárd, hogy csak önérzetünket fokozza az, hogy mindnyájan: világiak és lelkészek, szabadon, lelkiismeretünk szerint művelhetjük azt, ós minél alaposabban műveljük, annál magasabbra emelkedünk. Ép azért, mert a tudomány és a lelkiismereti szabadság, sőt maga a protestantizmus lényegét képező szabad vizsgálódás, kutatás és felvilágosítás hitünknek és vallásos munkálkodásunknak csak használhat, nemcsak nem zárkózunk el azok elől, hanem magunk is szorgalmasan közreműködünk, a mennyiben társulatunknak az anyagi és szellemi erők rendelkezésére állanak. Természetes, hogy a magyar protestantizmus történelmi adatain kivül mi eredeti kutatásokat nem folytathatunk, csak ismertethetjük azokat, sőt fájdalom, a hazaiakból is nagyon keveset vagyunk képesek nyújtani; de ez csak arra jogosít, hogy több pártolást és ügyszeretetet, több áldozatkészséget és támogatást kérjünk, mert úgy hisszük, hogy minden fillér hasznáról olyan számot adunk, mely azokat, a kik érdeklődnek és értenek, csak azon fillérek megsokszorosítására kell, hogy buzdítsa: úgyszólván kötelezze. Hát még ha tekintetbe vesszük egyfelől azt a széles mezőt, melyet már eddig felkaroltunk, folyóiratokban és monográfiákban, erkölcsi, népies kiadványainkban, ós másfelől, hogy még mennyi irodalmi és társadalmi feladat áll előttünk az élő szó és írott betű formájában: mennyire jogosult kérésünk, követelésünk a segélyre, közreműködésre, áldozatkészségre ós annak buzgó terjesztésére. Felkérek mindenkit: nyitott szemmel bírálják működésünket; de, ha helyeslik : nyitott kézzel támogassák azt. Vegyünk példát másoktól, barátainktól ós ellenségeinktől egyaránt; vizsgáljunk meg, próbáljunk meg mindenütt, mindent, és a mi jó, azt sajátítsuk el, tartsuk meg ós gyarapítsuk, hogy így erkölcsi erőnk és anyagi támogatásunk növekedve, működésünk szélesebb, mélyebb ós sikeresebb legyen. Nélkülözhetlen ez, mert a jó ügy, melyet képviselünk, hanyagságot, lankadást nem tűr; világosságot ós szeretetet terjesztünk: lehetetlen, hogy legyőzzenek. A tudomány ós az anyagi élet minden küzdelme, minden sikere és minden adománya sem pótolja a vallást; sőt minél előrehaladottabbak ós erősebbek azok, annál szükségesebb ez. Az élet erőfeszítése kelti fel a szomjúságot és bágyadtságot, a világi küzdelem a desperácziót, a melancholiát; ezekben üdülést csak a vallás ad, a munkában eltikkadt ajkat csak az nedvesíti meg. Mert olyan az, mint az élet sava. Tenger partján sokszor vagyok ... a lég szaturálva van ott sóval, ajkunk csak azt érzi, tüdőnk csak azt szívja be, ós ebben nyerünk üdítő nedvet. így kell, hogy a köz- és magán-, s főleg a családi élet levegőjót a vallás üdítő sava ós nedve áthassa, szaturálja; csak úgy lesz nyugodt szivünk ós lankadatlan erőnk minden más munkánkban, főleg pedig hitünk és egyházunk javára. Erre szólítom, kérem fel a t. Díszülést és a magyar protestánsokat. Ezzel a buzditó és jóakaró kéréssel az ülést megnyitom. Hegedűs Sándor. TÁRCZA. Eretnek-kihallgatás a XVI. században. (Folytatás.) Míg én a baráttal így vitáztam, a prímás helyettese nyugtalanul járt-kelt ide s tova, néha-néha rám kiáltott és eretneknek nevezett. S a mint látta, hogy a doktor úrnak száját úgy betömtem, hogy többé nem válaszolhat, ezt kiáltotta felém: El veled, megvadult eretnek, a ki elveted a szent sákramentomot I — Nem, semmiesetre sem vetem el a szent sákramentomot, de csak úgy ismerhetem és érthetem, a mint Jézus szerzette és apostolaival részeltette. — Tehát te tagadod, szólt a biró, hogy a Krisztus teste jelen van a sákramentomban; te a sákramentomot egyszerűen kenyérnek nevezed. — Az írás úgy tanít, hogy Jézus testét a mennyben kell keresnünk. Pál apostol (Kol. 3 : 1) is hangsúlyozza: „annak okáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az oda fel valókat keressétek, a hol a Krisztus vagyon, az Istennek jobbján ülvén.1 1 S ha én azt állítom, hogy a sákramentom nem a Krisztus teste, hogy a kenyér megmarad előbbeni
