Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-09-20 / 38. szám

Koszorú füzetek) vannak, a melyek több ezer, a füzetek több tízezer példányban forognak a közönség kezén. A Társaság a maga tudományos irodalmi tevékenységével átsegítette egyházi irodalmunkat azon a circulus vitiosuson, hogy a tudós nem tudta kiadni munkáját, mert nem volt a ki kiadja, s az olvasó nem jutott egyházi irodalomhoz, mert az író nem tudta a maga szellemi termékét közrebocsátani. A M. P. I. T. fennállásának eddigi éveiben lassanként egyházi írókat nevelt ós egyházi olvasó közönséget teremtett. Egyben megteremtette a népszerű vallásos irodalmat, a melylyel ma már, dicsekvés nélkül elmondhatjuk, a nagy tömeghez is szólhatunk. Mindezek, kétségkívül, számottevő, haladásra valló jelenségek a korábbi irodalmi meddőséghez képest. Midőn azonban ezt az örvendetes tényt közönségünk hitbuzgóbb és áldozatkészebb részének megérdemelt dicséretére örömmel és némi dicsekvéssel hangoztatjuk, nem hunyhatunk szemet az előtt a kétségtelen tény előtt, hogy a társulat, minden áldásos működése mellett is, a teljes erőnek, a valódi virágzásnak még csak a legkezdetén áll. Társulati működése aránylag még kis körre szorítkozik, mert hisz csak 1600 ós néhány a tagja, csak százezer korona a tőkéje (s ennek is a fele még nincs befizetve), csak 16 ezer korona az évi bevétele; s ebből folyólag a tudományos és népies irodalom művelésére még most nagyon szerény eszközökkel rendelkezik. De ha tekintjük tagjai számának az 5—-6 utóbbi évben való szaporodását, társulati tevékenységének évről-évre való fokozódását ós társadalmi hatásának s jelentőségének elvitázhatatlan emelkedését: ez a fokozatos ós folytonos haladás ós erősödés remélni engedi, hogy a M. P. I. T. a közeljövőben szellemileg és anyagilag a teljes virágzás és a rohamos föllendülés jegyébe emelkedik. Van azonban ennek a társulatnak is egy veleszületett gyengéje, mondhatnám eredendő bűne, s ez az, hogy tagjai egy része nagyon hanyagul teljesíti önként vállalt kötelességét, a tagsági díjak fizetését. A társulat vezetősége évről-évre szólítgatja, inti, pörrel fenyegeti, sőt legutóbb tényleg pörbe fogta a hanyag fizetőket; de ez a szigorú intézkedés is aránylag keveset használ. Itt nincs más gyökeres segítség, mint az az erkölcsi megváltozás, a buzgóság ós kötelességérzet ama belső föltámasztása, a mely egyedül biztos alapja az önkénytes társuláson nyugvó erkölcsi intézményeknek. Csak a buzgóság egyetemes föllendülése esetén remélhető a tagdíjhátralékok tömeges fölszaporodásának megszűnése; addig pedig nincs más gyógyszer erre a szervi bajra, mint a ccholt tagok» gyökeres kimetszése, vagyis a kizárás. Ám az a nagy többség, a mely a társulat élő tagjait alkotja, csak tegye meg tovább is ernyedetlen buzgalommal a maga kötelességét, s akkor a társulat kívánatos föllendülése és megerősödése nem fog elmaradni. Kövessék a társulat élő tagjai azoknak a legbuzgóbbaknak példáját, a kik évről-évre új tagokat gyűjtenek, társulatunk ügyét népszerűsítik, tevékenységét a maguk körében ismertetik, kiadványait ajánlják és terjesztik a társulaton kivül álló hitfeleink között. A három milliónál népesebb magyar protestantizmusban még nem százak, de ezerek vannak, a kik nem tagjai, de azok lehetnének. Még a lelkészek ós a tanárok között is sokan vannak, a kik kivül állanak társulatunk körén. Hát a sok gondnok, presbiter és más tehetősebb világi egyháztagok közül hány száz ós száz van abban az anyagi helyzetben, hogy azt a néhány koronát évenként könnyen áldozhatná egyháza irodalmára! Ezeket is meg kell keresni, s addig kellene zörgetni náluk, a míg közönyük ajtaja meg nem nyílik. A Társaság módosított alapszabályaiban a taggyűjtósnek két új módja ós alkalma van tervezve: a nagyobb prot. központokon vidéki körök szervezése és szegényebb hitfeleinkre való tekintetből a 3 koronás segítő tagsági kategória megállapítása. A mely társulati tagban van egy kis ügybuzgóság és jóakarat, az könnyen toborzhat egy-két új tagot. A Vll-dik vándorgyűlés erre is jó alkalmul kínálkozik. Mutassák meg, hogy nemcsak pillanatnyi felbuzdulás a természetünk, hanem a cselekvéshez is értünk. Vajha úgy lenne! I. Siculus. Egy magánember vázlatos «Egyházi törvénytervezetéből». R. RÉSZ. Egyházi szervezet. Az egyház önkormányzati testületei s e/.ek hatóságai. Az egyházközség. 16. §. Az ev. ref. vallású híveknek, közös vallásgyakorlat és egyházi rendtartás czéljából, a jelen egyházi törvények szerint, helyileg szervezett testülete egyházközséget alkot, mely mint ilyen, a jogi személyek jogállásával bír. 17. §. Az egyházközség feladata, hogy az élén álló lelkészi hivatal vezetése és irányítása mellett, az evangeliumi hit és élet nevelő-intézete legyen, saját ügyeit intézze és az egyetemes egyház igazgatásának alapjául szolgáljon. 18. §. Az egyházközségek: