Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-09-06 / 36. szám

D ROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-utcsa 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Iskolai év kezdetén. Hamar István. — A pátronázsról, vagyis a rabok és azok családja fölött való gyámkodásról. Vajna Károly. — Tárcza: Augustinus vallomásai. Dr. Szlávik Mátyás. — Belföld: A külső-somogvi ev. reform, egyházmegye közgyűlése. Kálmán Gyula. — A f.-baranyai református egyházmegye közgyűlése. E. L. — Külföld: Külföldi szemle. Dr. Szlávik Mátyás. — Irodalom. — Egyhá,z. —• Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különiélék. — Hirdetések. Iskolai év kezdetén. Elevenség, mozgalom országszerte. Itt az új iskolai óv kezdete. A jövendő reménysége hatalmas rajokban indul a tudomány székhelyei felé, s a tudomány és ismeret hajlékai hivogatólag tárják fel kapuikat előtte. Mennyi édes reménység, mennyi aggodalom kiséri útjában! Lesz-e boldogító sikere az önfeláldozó szeretetnek, visszatérülő kamata a sokszor nehezen meghozott áldozatoknak? Ezt mérlegeli most, örömmel ós aggodalommal vegyesen, sok ezer szülei szív. S mi mindnyájan, a kiknek lelkűnkön . fekszik hazánk, egyházunk boldogsága ós a halhatatlan lelkek üdvössége, szintén komolyan kérdezzük: lesznek-e azokból, a kik a tudományok ós ismeretek nevelő hajlókaiba sereglenek, hű fiai hazánknak, erős támaszai anyaszentegyházunknak és örökös polgárai Isten országának? Mind a háromnak szüksége van újabb erőforrásokra. Sok vészt és vihart látott hazánk, úgy látszik, még újabb megpróbáltatásoknak néz elébe. Protestáns anyaszentegyházunk meglazult oszlopai kicserélésre várnak. Az Isten országa polgárainak száma még mindig oly kevés. A vén fa már nehezen hajlítható. A régi rendszer szerint nevelt és magokat abba beleélt lelkek alig újjászülhetők. A reménység csak a jövőre, az újabb generácziókra irányul, haza, egyház ós az Isten országa részéről. Beteljesedik-e vágyó óhajtásuk ? Nagygyá, hatalmassá lesz-e hű fiaiban a haza? Visszanyeri-e elvesztett erejét az egyház? Terjedni fog-e Isten országának határa? Mindezekre a nagy kérdésekre csak a mindentudó Isten adhatna választ e pillanatban. Nála van az erő, a kegyelem; tőle jő az áldás. Ámde mienk, embereké a munka. S munka, szent törekvés nélkül nem lehet a mienk az áldás sem. Méltó tehát, hogy most, a mikor a munka kezdetén állunk, a legkomolyabban számot vessünk a reánk váró feladattal. Számot vessünk szülők, kik a tudomány és ismeret hajlókai felé indítjuk útnak gyermekeinket; és számot mi tanárok ós tanítók, a kik gondjainkba fogadjuk a jövendő reménységeit. Szülőknek és tanároknak, tanítóknak egyesült erővel kell itt a czél felé törnünk, ha azt el is akarjuk érni. Mert ne higyie senki, hogy e két faktor együttműködése nélkül áldás leszen a munkán, a mely most lesz újra megkezdendő. Család ós iskola kell, hogy támogassa egymást; másként az elért siker csak fólsiker, vagy épen hiábavaló a fáradozás és az áldozat. Ám azért ti szülők, kik elbocsátjátok gyermekeiteket szárnyaitok alól a tudomány és ismeret megmérhetetlen mezejére, hogy azon gyűjtsenek maguknak megbecsülhetetlen kincseket, gondoljátok meg, hogy egy jórószben tőletek függ az, hogy gyermekeitek gazdagon tórnek-e vissza hozzátok, avagy pedig üres lélekkel, még azt is elveszítve, a mit elvittek magukkal. Gondoljátok meg jól, mely pálya az, a melyen gyermekeitek megtalálják hajlamaik kielégíttetésót, tehetségeik kifejtését, ós ne a saját ítéletetek vagy épen előítéletetek szerint igyekezzetek kijelölni a követendő utat. Ez a legelső, a mit jól meg kell gondolnotok; mert egy rosszul kijelölt vagy választott pálya a legalkalmasabb arra, hogy megtörjék a lélek ereje, elcsenevészszók, sőt semmivé legyen a tehetség, kínossá, átkossá az egész élet ós hiábavalóvá minden reménység, minden áldozat. Gondoljátok meg továbbá, hogy a tudomány mezeje is csak olyan, mint a hímes mező. A ki csak sétálgat vagy átsétál rajta a nélkül, hogy lehajolna ós csokorba szedné annak virágait, az