Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-08-30 / 35. szám

megy, ez azonban örökké a szeme előtt lebeg mindenkinek, ennélfogva azok a gonosztevők, a kikre jövőben halálbüntetést szabnak ki, ha különben a bűntett rendkivül való nagysága miatt a büntetés enyhítésére nem lenne semmi indító ok, előzetes megbélyegzés után;

pálczacsapással fenyíttessenek meg és azután a bűntett mértékéhez képest, életfogytiglan hajóvontatásra, vagy a szegedi fenyítőházban való örökös lelánczolásra ítéltessenek." Bizony a József császár büntetőjogi intézkedéseiben sem volt meg az ész és szív teljes összhangja. 0 is csak a rideg igazságra törekedett s a szeretetnek kevés szerep jutott alkotásaiban. Az emberszeretet egyes büntetőjogi intézkedésekben, meg a büntetés kiszabásában vagy végrehajtásában ittott megnyilatkozott időnként, de legfőként a rabok testi nyomorának csökkentésére szorítkozott és irányadó elvvé a büntetőjogban csak azóta emelkedett, mióta a testi fenyítés és a büntetésnek bilincscsel való súlyosbítása eltöröltetett. Ez pedig nálunk 1871-ben történt. A testi fenyítés, mint a büntetés súlyosbítása Angliában, mint fegyelmi büntetés pedig Németországban és Észak-Amerikában ma is alkalmazásban van. Vaj na Károly, (Folyt. köv.)j gyűjtőfogházi igazgató. TÁRCZA. A művészet és erkölcs viszonya egymáshoz. (Vége.) Hogy a művészet mily gyönyörködtető, azt eléggé láttuk, illetve hallottuk már, azonban mégis meg kell itt említenem a zenét. Egy szép „hallgató" magyar nóta, egy szép népdal, egy kitiinő czigánybanda, tudjuk, úgy magával vonz, magával ragad bennünket, hogy szívesen eltűrjük a hideget, a meleget, a füstöt, sőt szívesen megeszszük még egy-egy fogadó rossz ételét is, csakhogy hallhassuk, csakhogy hallgathassuk. Ülést sem kapunk, állunk. Enni sem kapunk, éhezünk. Inni sem kapunk, tantalusi kínokat szenvedünk, szomjazunk, de mégis kitartunk, de mégis hallgatunk, mert minket ez gyönyörködtet. Ismeretes, mi sokan leskelődnek az ablaknál, ajtóhézagoknál, ajtó előtt és ház előtt is, és pedig daczára a rossz, őszies, ködös, borongós időnek, daczára esőnek, sárnak, a késő éjjeli órákig is — a szép „quartett" s más előadásoknál! Egy szép szobrot, egy szép szoborcsoportozatot, egy szép épületet megtekinteni pedig hogy siet az emberek ifja-véne, kicsinye-nagyja. S a közel szomszédság s a távol vidék egyaránt küldik zarándokaikat 1 És mi viszi mindezeket oda 1 Gyönyörködni vágynak! És igazuk van 1 Az országos képtár látogatói, a Munkácsy „Krisztusáénak bámulói stb. stb., vájjon mindezek, a többi milliókkal és milliókkal, nem mind azt bizonyitják-e, hogy a művészet mily nagy gyönyört okoz? És hogy végül azt a művészetet még egyszer megemlítsem, a mely mindenkivel veleszületik, mert hiszen „költeni" és „szónokolni", „dikcziózni" mind nagyon jól tudunk: a kedvesnél-kedvesebb lantos költemények, a gyönyörűbbnél-gyönyörűbb elbeszélések, az érdekesnélérdekesebb beszélyek, regények stb. mily és mennyi gyönyört nyújtanak! Ha az ember egy nagyobb város utczáin úgy titkos, csendes éjjel végig sétálna és itt-ott egy-egy titkon pislogó gyergyát, egy-egy beárnyazott lámpát látna, pedig mennyit láthatna! százat tehetne egy ellen, hogy ott regényolvasás folyik. Az ifjabbak titkon űzik e mesterséget, hogy a „mama", a „tata" ne lássa, ne tudj a,, a nagyobbak meg alattomban, nehogy rájuk fogják! És mennyi édes álmot, mennyi nyugalmat, mennyi pihenést áldoznak ezek is, azok is, no meg a felnőttek is ezen gyönyörért, ezen mulatságért! Tavaszkor meg, hogy zeng mindenfelé a bokor, a liget, a völgy, a kert, a házudvar, a házpadlás, az eresz alja, a kocsi-szín. a fatartó, a tornácz, az erkély! Mi történik, mi folyik ott ? A fiatalság csomaszolja magába a szebbnél-szebb „verseket" ! És mi boldog bele, ha egy-egy szép verset „legyűrt" és azt azután adandó alkalommal elszavalhatja ! Ha senkinek másnak el nem szavalhatja, hát elszavalja magának 1 Jól teszi! Páduai szent Antal is úgy tett, hogy mikor őt az emberek nem akarták hallgatni, hát elment a halaknak prédikálni! De áttérek utolsó kérdésünk, utolsó tételünk megvilágítására, annak bebizonyítására t. i., hogy a művészet befolyása a társas életre boldogító hatással bír, mert hiszen b) közelebb hozza az embereket egymáshoz, más szóval, mert az ismeretségek, barátságok kötésének egyik hatalmas előmozdítója. Ennek bebizonyítására ugyan szükség esetén elegendő volna ama már általunk idézett írónk szavainak ismétlése, a ki azt mondja: „Onbecsérzetünk növekedik azáltal, ha mások is szépnek találják azt, a mit mi szépnek találunk. Az eszmék e kölcsönös találkozása lehetetlen, hogy rokonszenvet ne költsön bennünk egymás iránt, a mitől pedig már csak egy lépés a kölcsönös becsülés és elismerés, melyek a társadalmi erények kútforrásai" ; de azt hiszem, nem vagyunk olyan szorult helyzetben, a bizonyítékok tekintetében, hogy csakis erre kellene szorítkoznunk, hogy erre szorulnánk; hiszen vannak itt még mások is, és itt van a mi közvetlen tapasztalásunk e tekintetben. „Egy nemes érzésű vagy jó embernek szobánkat ékesítő arczképe édes érzeményeket ébreszthet bennünk, mond egy jeles írónk, Könyves Tóth Kálmán. Bensőbb egyéni érdekkel csatol magához. Vonásaira tekintve, úgy érezzük, mintha közelebbről ismernők és szorosabban lennénk hozzácsatolva. Olyan kapocs az, mely minket magunknál magasztosabb és jobb lénynyel fűz együvé, s habár hősünk nagyságát elérni nem tudjuk, folyvást szem előtt lévő ábrázolt jelenléte a lelkesítés s gyámolítás érzetét költi fel bennünk. Az ifjú Guzmics Izidor, e lelkes pannonhalmi szerzetes, csak ablakon keresztül látta egyszer Kazinczyt. Később levelezésben állottak egymással, sőt Kazinczy meg is küldte neki arczképét. Guzmics erre így ír: „a régen várt kedves vendég elérkezett; itt van mellettem a te másod, tisztelt, szeretett férfiú; benne téged minden perczenetben láthatlak, vizsgálhatlak, szólíthatlak, s mi főbb, szemeddel beszélgethetek. Most már így szólítom a kedves képet, vagyis a kép szemeiből kilövelő lelket (8.5. 1.): „Jer! te sokat munkált csüggedtlen lélek ölembe! Hints, ha talán fognék csüggni, ereimbe erőt!" „A nagy szellemek bőven árasztják szét saját erejöket s nemcsak hatalmat fejeznek ki, de közlik is azt másokkal, sőt teremthetnek újat is. így Dante nagy szellemek seregét ébreszté föl s vonta maga után Petrarcát, Boccacciót, Tassót s több másokat. Milton tőle tanulta meg a rossz nyelvek fulánkjait s a gonosz napok súlyos terheit elviselni. Dante lelkesíté Olaszország legnagyobb festőit: Giotot, Areagnót, Michel Angelót és Rafaelt". Vörösmarty életrajzában e nagy nemzeti költőnkről így szól Gyulai Pál: „a Széchenyi által