Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-08-23 / 34. szám

PROTE EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-utcza 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos; SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Modern Krisztus-tagadás és a profán írók bizonyságtétele. Molnár János. — Tárcza: A művészet és erkölcs viszonya egymáshoz. Hörk József. — Könyvismertetés : A keresztyén egyház története. Barla Jenő. — Belföld: A felsőbaranyai ev. ref. egyházmegye tanítótestületének közgyűlése. —Külföld: Külföldi szemle. Dr. Szlávik Mátyás. —'Régiség: Egyházi régiségek. Földváry László. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különiélék. — Pályázatok. — Hirdetések. Modern Krisztus-tagadás és a profán írók bizonyságtétele. Az összes keresztyén (görög, latin és evangéliumi) egyházak Krisztus-hite a maga teljességében nyilatkozik meg Péter apostol nevezetes vallástételében: «Mi elhittük és megesmértük (azaz: tudjuk), hogy te vagy ama Krisztus, az élő Istennek Fija» (Ján. 6: 69). A Krisztus valóságos Isten, egy az Atyával; igaz ember, kiben álnokság nem találtatott. O az üdvösség forrása, az isteni önkijelentés legtökéletesebb hordozója, az új teremtés szerzője, az újonnan szült emberiség prófétája, papja és királya; 0 az út, az igazság és az élet, a testté lett örök Ige, a világ üdvözítője, valóságos Isten és valóságos ember egy osztatlan személyben. A mikor e Felséges Személyről beszélünk, az emberi gyarlóságnak és az isteni megnyilatkozó örök irgalomnak találkozó érzései megoldatják velünk a mi saruinkat, mert tudjuk, hogy a bethlehemi jászol szülötte s a golgotha keresztjének áldozata: Immánuel, velünk az Isten! És az emberiség szellemi fejlődése történetének folyamán azt tapasztaljuk, hogy a Krisztus személyisége, élete, jelleme és tanítása volt a legtöbb és legerősebb támadásnak kitéve. Az ó-klaszszikus kor óriásainak az Olymp elleni harcza itt van örök folytonosságban, ezer változatban. A mióta elhangzott a kérdés magának az Úrnak ajakáról: akinek mondanak engem az emberek?)) (Márk 8: 27) — a világ örökké ismétli: ki hát az a Krisztus, a kiben az írások bizonysága szerint az Örökkévaló Istennek kegyelme, szeretete és irgalma jelentetett meg az embereknek fiaihoz? Isten-e valósággal, a kinek adatott hatalom mennyen és földön egyaránt, vagy csak ember, egy a próféták közül, csodás lelkierővel ós kimeríthetetlen bölcseséggel megáldva? Ez a kérdés a keresztyénség életkérdése; a Krisztus egyháza a legszorosabb élő kapcsolatban van isten-emberi alapítójával: vele él, nélküle halott. Feleletet adhat rá a « fides, qua creditur® : az egyéni hit, és a ((fides, quae creditur», — a hivatalos egyházak hite. A kétségtelenül keresztyén egyházak fides quae crediturja csak a Péter apostol vallástétele lehet, s kell hogy legyen, mert e nélkül nincs jogosultságuk a krisztusi nevezetre. De a másik, a fides, qua creditur, az egyén hite nem egyszer jött ellenkezésbe amazzal. Az egeket vívó ész, az egyetemes világnézlet kialakításában forrongó emberi elme és az isteni kijelentés bizonyosságában hivő lelkek harczának mindenkori ütközőpontja a christologia lett, különösebben az utolsó hetven-hetvenöt óv alatt, mely időben a Jézus életének irodalma fokozatosan emelkedett. És kárhoztassuk-e mindjárt az ilyen különvéleményeket? Követ dobjunk-e azokra, a kik még nem egyeznek a mi hitünkkel, nem tudtak eljutni annak boldogító magaslatára? Bizonyára nem; mi nem könyörgünk, nem is könyöröghetünk s másokkal sem könyörögtethetünk az ((eretnekek kiirtásáért)). Nem ítélünk, hogy ne ítéltessünk. A ki mélységek ós magasságok felett jár, félve, nagy kétségek és nehéz aggodalmak között indul útnak, s csak akkor menekül meg nyugtalanító érzéseitől, ha átjutva azon, érzi a biztonság boldogságát. A damaskusi út eleje kétség, ellenségeskedés, a vége teljes átváltozás, lelki megvilágíttatás, Krisztus követése s az ezzel járó derült nyugalom. De igazat adunk Goethének, a ki azt mondotta, hogy a hit és hitetlenség harcza a világtörténelem ós az embe-67