Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-08-16 / 33. szám

ivott stb. Közebéd után Péter Mihály lelkész vendégszerető házának voltunk valamennyien szivesen látott vendégei, a késő esteli órákig. Nem hagyhatjuk emlités nélkül, hogy az áldozatkészségéről ismeretes Bessenyey István egyházmegyei világi tbiró e napon a homonnai egyháznak építendő iskolája javára 100 koronát, a gálszécsi egyháznak 60 koronát adományozott, A gálszécsi templomújítás 6000 koronába került. Ebből 4000 kor. kiadás talált fedezetet, de másfél év előtt ez összegből még egy fillérje sem volt az egyháznak. A kiváló buzgóságú lelkész buzgalma teremtette ezt elő az utolsó fillérig, könyöradomány-gyűjtés eszközlése, tánczmulatságok rendezése, a hívek és a helybeli társadalom lelkiismeretének tettre, áldozatra ébresztése által. Találjon jutalmat fáradozásaiért munkája gyümölcsének látásában, önnön lelkiismeretében, a jók elismerésében, s Istennél, a kinek dicsősége ösztönözte a szent munkára. Találjanak jutalmat mindazok, a kik áldozataikkal e munka sikeres befejezését valláskülönbség nélkül elősegítették. A megújított Istenháza pedig hadd legyen a lelki szabadság és világosság s az igaz hazaszeretet terjesztője, hogy az abból kisugárzó szellem mindenkoron tudja egyesíteni a különböző hiten levőket nagy és szent czélok együttes munkálására. Nyugodjék meg azon az Istennek áldása, s álljon az időknek végéig. Sütő Kálmán, ev. ref. lelkész. RÉGISÉG. Egyházi régiségek. IV. H. Losonczy J ínos yen. Scriba lamentatiója 1760-ban. A rom. katholikusok mindenfelé a mi ügyeinkbe elegyítik magukat, különösen pedig a tul a dunai részeken, hol mindenek felfordulásban és nagy háborodásban vannak. A földesurak kegyetlenek, durvák és embertelenek. Mint megyei főispánok, kényük-kedvük szerint cselekesznek a püspökök, ezen alacsony sors okádékai, kik csak maguk ismerik szülőiket, mint a veszprémi és pécsi. A megyei tisztviselők gyatrák, a püspökök önkéje kedvére tesznek mindent fí nem az igazság szerint, a hizelgést rég megtanulták. Nem is csuda, miután azoknak köszönik kenyerüket, s elvesztve a kegyet vége a hivatalnak, és mehetnek szélnek. A polgárok és jobbágyok nagyobbrészint svábok, tótok, dalmaták, bajorok, és lia magyarok is: szívtelenek és a legnyersebb pápisták. Vége itt az életnek. Pusztulnak mai napság az eklézsiák s jövőben még inkább pusztulandanak, mert a Felséges Helytartótanács is mindenben ellenségeink kívánságát cselekeszi, a mint bizonyság a kiadott királyi rendelet, mely a bátai eklézsiácskának veszi vérét: Illustrissime ac Reverendissime Dne Episcope 1 Isthuc facta, sub sexta mensis Novembris, anni recenter evoluti, quoad Franciscum Dósa}

Ludimagistrum helveticae Confessionis in Oppido Abbatiali Bdta, comitatui Tolnensi ingremiato existentem, informatione : Scrtmae Matti suae, Caesareo Regiae demisse relata existente, eadem altefata Caesareo-Regia Mattas, clementer resolvere dignata est, ut siquidem ex investigationibus actis clare eveniat, Ludimagistrum ibidem existentem, munia, activitatem suam excedentia exercere, adeoque benignis Idealibus, in negotio Religionis emanatio resolutionibus aperte contravenire. Hiuc, idem supradictus Ludimayister ex antelato Oppido Bata indilate amoveatur, in locumque illico Ludimayister Catholicus, pro debita senerae juventutis instructione et eruditione, per Domínium Terrestrale quantoci/us introducatur. Quod Consilium hoc Regium Locumtenentiale, praetitulatae Dni Vestrae eum in finem perscribendum esse duxit, quatenus in effectum, praeattactae benignae resolutionis, sua quaque ex parte Cum Comitatus et Dominii Terrestralis mutua Cointelligentia opportuna agere et de super Consilium Regium Lctntiale inforntare noverit, eadem praetitulata Dntio vestra. Ex Consiliu Regio Lctntiali Posonii die 14 Februarii anno 1760 celebrata. Praetittae D. Vestrae ad officia paratissimi Comes Ludovicus de Bottyán. Ladislaus Baranyai, Josephus Kvassay m. pr. így pusztíttatunk mai napság, és nincs senki, a ki e dologba tekintene és törődnék velünk. A vallás iránti buzgóságot paraszti szemérem, félelem vagy mimás verte ki Patronusaink szivéből, unum si excipias atque alterum, quorum Virtus praesens experta perspectataque est. Vigent etiamnum multa strenue fortiterque facta horum. Quid vero accidit, quominus hodie nostra curent, desertaeque Ecclae patrocinium suscipiant ? Sed hoc Fato fieri: novimus et nostra peccata ingemiscimus. Ubi, nisi in Kalvinista, ingratus animus? Paucí vestigiis majorum ingredi volunt. In multa flagitia ingurgitata plebs. Teterrimam propinam inhalans Senectus. Fraus, dolus in Magistratu, quem non inhibet miserorum vox. Conduplicatae in scholis ignorantiae tenebrae. Libidinosa juventus. Litterarum sacrarum illa glória in silentio et oblivione jacens. Ecclarum ministri fabula populo. Professores scholarum effüse petulantes, nonnulli vita turpes et existimatione damnati. Circumventi maximis calamitatibus sumus, attamen nemo eniergit e vioiis. Luctu conficiuntur boni quique. Queruntur remedia ad hanc rem, sed vanus ad hunc diem omnis labor. Et quis se audeat opponere tantae invidiae? quis Kalvinistici hujus orbis posset petulentiam frangere? Nihil est, quod in Superintendentibus desideres, quantum vero possint hoc in negotio, novimus et lugemus. Efferatius jam hoc vulnus est, quam ut remedium admittat. Extrema quaeque, hanc ob causam timenda nobis sünt, in Deus nostri insertus, subsidium paret, ac prope cadentem fulciat Ecclesiam. $