Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-08-16 / 33. szám

nek, mert erősíti a székelység nemzeti öntudatát, csak úgy, mint erősítette a rómainak a trójaiaktól, az oláhnak most a rómaiaktól való leszármazás gondolata. Erősítette, felemelte a mi lelkünket is annak a sok históriai emléknek látása, melyet utunkban mindenfelé találtunk. Kolozsvárott Bocskay fejedelem s Mátyás király szülőháza (és most már remek szobra is), a Zsigmond-korabeli fényes dóm, a Mátyástól építtetett ref. templom, a fejedelmi kor sok más maradványával; Segesvár szomorú nevezetességével, Brassó felséges gót templomával s Honterus, Piski, Marosvásárhely Bem s a honvédek emlékeivel, Vajda-Hunyad ismert fényes lovagvárával; sőt az egyszerű templomok is hatalmas kerítéseikkel, omladozó bástyáikkal, melyek menedékül, várul szolgáltak a sokszor zaklatott lakosságnak — (a marosvásárhelyi ref. templom erődítéseiben ma is katonaság van —), hű tükrei a múltnak, beszélő szemtanúi Erdély eseményekben gazdag századainak. De hadd említem még a váraknál és templomkerítéseknél is erősebb őrhelyeit a magyarságnak és kálvinizmusnak: a kollégiumokat, melyek élén Bethlen Gábor nagyenyedi főiskolájával tradicziókhoz híven ma is vezérei Erdély szellemi életének, s a mult örökségét (— sok becses műkincset is őriz mindegyik —) a modern kor vívmányaival párosítva önálló és erős tényezői lesznek mindenkor a magyar és református kultúrának. Kedves és tanulságos volt ránk nézve az emberekkel való érintkezés is, kiknek szives barátsága valóban lekötelezett bennünket. Ezek a lelkes székelyek Székely Egyesület és Székely Társaságok czím alatt tömörülve, társadalmi akcziót indítottak szűkebb hazájuk megismertetésére és idegenforgalmának emelésére. A tavaszszal szétküldött prospektusaikban olcsó ellátást és szíves kalauzolást ígértek a gazdag programm mellé. Nos, ők Ígéretüket mesésen váltották be: nem is kalauzaink, hanem vendéglátó szíves házigazdáinkká lettek osztály-, kor- és felekezeti különbség nélkül. Mindenütt a legnagyobb előzékenységgel és barátsággal találkoztunk, kollégiumok tanárai s ifjúsága, fürdő-, gyár-, bányaigazgatóságok, könyvtárak, gyűjtemények, emlékek őrei, hatóságok, magánosok, — kik között több helyen r. kath. papok is voltak, — és végre kedves, sokszor igen előkelő úri családok részéről. Neveiket nem ide, hanem hálás szívünkbe írjuk. Kedves emlékekben s tapasztalatokban gazdagon s megszinesedett arczokkal hagytuk el Erdélyt. Közvetlen benyomásaink alapján igaz meggyőződéssel ajánljuk minden magyar embernek, itt e helyen különösen prot. papi testületeinknek és iskoláinknak példánk követését.* Mert Kölcsey gondolata nemcsak így igaz : „idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig a lehetőségig művelni kötelesség", hanem így módosítva is: idegen földeket ismerni szép, a hazait azonban a lehetőségig megismerni kötelesség! Marton Lajos. A gálszéesi ev. reform, egyház templomszentelési ünnepélye. Örömünnepe volt f. é. aug. hó 2-ikán a fényes történeti múlttal dicsekvő, egykor oly népes ós virágzó gálszéesi ev. ref. egyház gyülekezetének. Ekkor szentelték fel ugyanis a város egyik legszebb pontján levő, az * A kéthetes út aránylag igen kevésbe került: egy-egy tanulónak csak 62 koronába. idők viharai által megrongált, most pedig szépen megújított templomát. A különben csendes város már a kora reggeli órákban mozgalmas képet öltött, s a közelből és távolból tóduló hívek serege a megújított templom köré csoportosult, várva a templomszentelési ünnepély kezdetét. Ezt megelőzőleg azonban egy 180 kgrammos harang avattatott fel, mely is 700 koronába került, mely összeg tisztán adakozás gyömölcse. Ez alkalommal gyülekezeti ének után Hutka József esperes mondott magas szárnyalású felavató imát, Péter Mihály helybeli lelkész pedig a tőle megszokott ékesszólással beszélt a harang jelentőségéről, mire gyülekezeti ének hangjai mellett felhúzták a toronyba a harangot. Tíz órakor kondultak meg a harangok, lágyan csengő szóval hívogatva a híveket a templomszentelési ünnepélyre. A harangszó elhangzása után Hutka József esperes vezetése mellett megindult a lelkészlakról az ott egybegyűlt lelkészeknek 12 ref. ós egy ág. ev. lelkészből álló kis csapata a felszentelendő templom felé, kisérve a jelenlevő világiak által. A templom elé érve, Péter Mihály helybeli lelkész megkapó beszéd kíséretében nyújtotta át az esperesnek a templom kulcsát, mire az esperes hasonló szép szavakkal válaszolva, megnyitá a templomot az Atyának ós Eiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Pár perez alatt megtelt a templom előkelő közönséggel, melynek soraiban más vallásúak is szép számmal voltak. Fennálló ének és a 233-ik dicséret 2 első versének Pánthy Bertalan bánóczi tanító orgonakisérete mellett történt elzengése után Hutka József esperes alakja lett láthatóvá a szószéken, hogy elmondja bensőségteljes felavató imáját. Utána Janka Károly homonnai missziói lelkész lépett a szószékre, s tartott hatásos egyházi beszédet a Lukács ev. 10. r. 5. verse alapján, prédikálván szép szónoki előadással békességet 1. e háznak, 2. e háziaknak. Rövid ima s gyülekezeti ének után Kádár János legenyei lelkész lépett az úr asztala elé s mondott szép alkalmi agendát. Majd a szentjegyek kiosztása következett, a kenyeret Gyarmathy Soma b.-újlaki lelkész, a bort Kádár János egy másik lelkésztárssal osztván ki a hivő lelkek számára. Ugyancsak Gyarmathy keresztelt még meg egy újszülött csecsemőt, mire a templomi istentisztelet véget ért. Míg a hívek egyrésze a templomban foglalatoskodva az Isten tiszteletében, addig a másik, és pedig a sokkal nagyobb rész a templomon kivül hallgatta Sütő Kálmán migléczi és Kiss Tamás málezai lelkészek magyar, illetve tót egyházi beszédeit. Itt az éneklést Szilágyi és Ruczik szomszédos községbeli tanítók vezették. Uri szent vacsorában részesült 615 egyén. Isten dicsőségére adakozás 500 korona volt Azonkívül a nép a Péter Mihály helybeli lelkész által ez alkalomból megírt, a templom történetét tárgyazó 28 lapnyi terjedelmű könyvecskéjét, melyet 250 példányban nyomatott ki, alig 20 kivételével elkapkodta. Templom után bankett volt a „Nemzeti Szálloda" dísztermében, melyen mintegy 50-en vettünk részt férfiak, az egyház vendégeiül. A nők a lelkészlakon voltak szívesen látott vendégek. A bankett során sok szép felköszöntő hangzott el. így Hutka József esperes a királyra, a gálszéesi egyházra, annak kiváló lelkészére, és másokra, Péter Mihály Kun püspökre, Hutka esperesre, Ihnetko g. kath. lelkészre és másokra mondott sikerültebbnél-sikerültebb felköszöntőket. Janka Károly az áldozatkész Bessenyey István egyházmegyei tbiróért, Ihnetko a felekezeti békességért